Kicsi, horgolt terítők

Posted by
Kovács Tamás

>Azon töprengek, mit rontottunk el? ….. a politika, a hatalom mindent felzabál…. még minket is!
A budaörsi Auchan parkolóban mellém lép egy nő. Halkan beszél, alig értem. Nem koldul, csak valamit megszeretne mutatni, nyújtja a papírdobozt, benne gyönyörű, cérnából horgolt kis terítők. Ha esetleg vennék tőle… adjak, amennyit gondolok, vagy tudok. Ő máshoz nem ért…munkát nem kap,…tavaly kirúgták…. még nincs ötven éves. Csak enni szeretne. Élni valahogy. Igen! Magyarország jól teljesít cseng a fülemben az 50-es éveket idéző szlogen!

Emlékszem az úgynevezett rendszerváltásra. Emlékszem, amikor a fél ország ellenség lett, mert kiszolgálta a múlt rendszert… a másik fele meg ellenálló volt. Ez ma semmit sem változott. Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, és engedjük. Mert mit is tehetnénk ellene? Hiszen alig vagyunk tíz millióan… a mennyihez is? 199? Ülünk és várjuk a csodát, ami nem létezik. Ha egyszer bukik a kormány, akkor már soha senki nem volt Fideszes….ilyenek vagyunk?
Mi büszke nép vagyunk, mert mennyi Nobel díjast, világhírű művészeket adtunk a világnak! Milyen sikeresek voltunk az olimpiai játékokon! Csak akkor nem kell a másként gondolkodó, a sorból kilógó, amikor itt van. Ha már elment, akkor nagyon tudjuk szeretni! Vagy köpködni. Attól függ, az éppen aktuális hatalom mit vár el tőlünk. Mert mi annak megfelelünk, ha beledöglünk is! Nálunk nem szokás, hogy kiálljon a tanár a tanárért, a rendőr a rendőrért, a bíró, az orvos, a vasutas, a sportoló, a diák. Mi sem állunk ki a gyerekeinkért, miért is tennénk? Senki senkiért… az a tuti!
Mint a szent tehenet, úgy imádjuk a sorozatok hőseit, semmi-eszű celebeket, a sztár-meteorológusokat, sztár-hírolvasókat, percek alatt színésszé avanzsált senkiket, sikerkönyvet sikerkönyvre halmozó analfabétákat. Közben igazi színészek, zenészek, írók, költők, és még nagyon sok ember éhezik. Konkrétan. Mert nekünk érdekesebb a lotyó önéletrajza, a semmiből jött senkik a képernyőn, a kivénhedt bártáncosnő gyereknevelési szokásai. Mert azt könnyen nyeljük, rágni sem kell.
Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi. Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot. Ők elmennek, mi maradunk. A gyáva alkuinkkal, a félrenézéseinkkel, a lustaságunkkal, nemtörődömségünkkel, félelmeinkkel, összetört gerinccel. Mennek, viszik a még meg nem született unokáinkat.
Mi meg bámulunk és várjuk tovább a csodát. Közben búcsút intünk az elveszett generációnak. mi, az elbaltázott generáció, félelemben várva a kihirdetett vészhelyzetben az egyre bizonytalanabb jövőt…nyelünk csak nyelünk…és nagyon csendben nyelünk, mert minket könnyű bezárni, átverni, mert ez a félelmünk bére!!!