Célra tarts

Posted by

Rezeda

>Németh Szilárdot már megszoktuk. Szinte családtagunk ő nekünk már, amint épp a párt által aktuálisan ráosztott feladatot népszerűsíti személyiségének elbűvölő varázsával. Plusz a permanens főzés, fakanál a kézben – üstök és bográcsok előtt mindenféle zsírban tocsogó szarokkal. Villanyórával a tenyerén vagy gáztűzhellyel a hóna alatt nem tud fotózkodni a rezsi felkent oltalmazójaként, helyette marad a képileg kifejezhetetlen megvéggyük, amihöz saját képmását adja kiegészítő reklámelemként. Gyermekeink pediglen visítva menekülnének tőle, ha látnák. De nem tesszük ki őket ekkora traumának. Mindmegannyi megállana a növekedésben, és itt maradna a nemzet tele porbafingó kis mimagyari huszárokkal.

Hanem a puskák. A mordályok és mindenféle lőkészségek, ezek már jobban mutatnak a polihisztor Németh kezében, amikor a hont kell védenie. Mindebből az is fakad, hogy ő ilyen röneszánsz ember, már csak az hiányzik a komplett boldogsághoz, hogy hárfázni lássuk őt kis római tunikában. És mégsem Németh a mi hősünk máma, hanem a kormányszóvivő, akit ebbéli minőségében beszélni még nem igazán hallottunk, mert mindent ő sem tudhat. De puskát célra tartani már neki is megy, amióta a férje lett a hadügyek minisztere, és egyszer – kiszállva a parádés kocsis hintóból – azt delirálta, hogy a magyar az katonanemzet. Azóta szaladgálnak konvojban a hadsereg járművei a közutakon, mert másra a katonásdiból nem futja.

Szentkirályi Alexandrát beszélni még nem hallottuk, ahogyan viszi a kormány szavát, de – ha már a kaszinós férjéből hadügyminisztert fabrikált Orbán – puskát kézbe venni és azzal fotózkodni ő is tud, hogy az ember azt hihetné, ebben az országban már mindenki meghülyült, ha nem tudná, hogy eleve ebben az állapotban érkeztek a történetbe. Még azt is mondhatnánk, spongya rá, kit érdekel, hogy a fiatalasszony paintball puskákkal, körötte komoly egyenruhás emberekkel örökítteti meg magát, ha nem írnák alá és hozzá, hogy mindezt egy gyerekeknek szervezett táborban tette. De ott kényszerítették ragadtatta magát (mindegy a végeredmény felől nézve) erre.

Mert és ugyanis, mint kiderült, kormányunk hetven táborban háromezer gyereket nevelt militarizmusra, bár ez egy fasiszta államtól nem is annyira meglepő. Minket mégis elborzaszt, mert nem akarna az ember Spártában élni, az irány mégis afelé mutat, holott a világban annyi minden szépség van a fegyvereken és lőporszagon kívül, ám ezek a NER-ben egyre kevésbé látszanak. Mindez azért is kiváltképp röhejes, mert azon a napon, amikor Hadházy képviselő megmutatta nekünk a gyerektáborban fegyverrel pózoló kormányszóvivőt, Novák Katalin is megszólalt a nemzet ifjúságáról, hogy bimbózásában mi volna a kívánatos irány. Novák még alig szállt ki a magáncélra használt nemkormánygépből, már lábon is lőtte magát. Novák álelnök, miután kivette a malomkeréknyi Fidesz fülbevalót, a tanulásról szónokolt a Corvinus Egyetem tanévnyitóján, és azt találta mondani, hogy a hazának nagy tudású és kritikus gondolkodású ifjakra van szüksége.

Innen is látszik, ez sem tudja, miket beszél, amikor a felnőttek világában a legkisebb kritikát hangoztató egyednek azonmód tekerik ki a nyakát, küldik rá a NAV-ot és a lakájmédia sakáljait. Novák álomvilágban él – vagy hazudik, esetleg nem tudja, hol van, mert például éppen hangosan kellene ordítania azért, mert a párttársai közül sokan úgy vélik, sok a nő az egyetemeken, ami veszélyes a nemzetre. El kellene dönteni végre, mi a cél.

Bár az a távoli múltban eldöntődött az oktatás szétverésével, a mindennapos testneveléssel és hitoktatással, amelyek egy vakon hívő, tudatlan, de testileg stramm ifjúságot tételeznek fel, vö. Spárta illetve Hitlerjugend, így Novák ábrándjai az okos és kritikus fiatalságról nem illenek a nagy egészbe, ebből fakadóan nem is gondolta komolyan. Azok viszont, akik a szóvivő kezébe puskát nyomva fényképezték őt, nagyon is, de semmi meglepő sincs ebben. Abban lehetne, hogy annak a háromezer gyereknek a szülei, akik a kis kölkeket katonai táborba küldték, mivel indokolták ezt, de valószínűleg könnyű a megfejtés: ingyen volt. Ha úgy vesszük, te fizetted, és akkor tedd föl a kérdést magadban, adtál-e felhatalmazást adód ilyetén elcseszésére.

Fotók: Szentkirályai A.

huppa.hu