A trükk

Posted by

Fábián András
>Annak idején, még fiatal nyugdíjasként néhanapján eleget tettem egy-egy hívásnak és elszegődtem
ide, meg oda dolgozni a nyugdíj mellett. Nem éreztem még igazán öregnek magam ahhoz, hogy
otthon koptassam a sezlonhuzatot egész nap. Minél jobban ment azonban az idő, egyre világosabbá
vált számomra, hogy totális tisztogatás indult meg azokon a területeken, ahol még érhetett valamit a
tudásom. Az államigazgatás éppen aktuális megszállása nagy lendülettel zajlott. Mára, amikor a
rendszerváltás utáni 14. kormány üli torát, azt mondhatjuk, hogy legalább hatszor totálisan
kicserélődött az államigazgatás. Hogy mennyire értenek a maiak ahhoz, ami a dolguk lenne, én már
nem tudom megítélni.
A rothadást látom, a pusztulás szembeötlő. Különösen az oktatás és az egészségügyi-szociális ellátás állapota siralmas. Ezek ugyanis csak viszik, de nem hozzák a pénzt. Mondjuk, az egészségügy területén ez eléggé rövidlátó „kormányzati” megközelítés, hiszen egy egészséges embercsoport, amely termel, dolgozik, hasznot hajt többet hoz a konyhára, mint amennyit visz. De hát én nem vagyok egészségpolitikus. Jól is van ez így.
Ahol még nagyobb a disznóság, az a nemzeti vagyon. Lassan eljutunk oda, hogy a teljes állami
szektort az adófizetők pénzéből kivásárolják a miniszterelnök megbízható csicskásai, akik cserébe a
nagy vagyonért legalább nem fizetnek adót sem. Vannak erre ügyes könyvelők, szakemberek. Az
állami bevételre meg ott az ÁFA. A korrupció olyan szintre lépett, hogy a megfelelő kezek megfelelő
megzsírozása nélkül ma már lényegében elképzelhetetlen bizonyos ügyeket vagy üzleteket nyélbe
ütni, de a kinevezések és a jó iskolai, egyetemi érdemjegyek is magas árfolyamon futnak. Jó példa
erre a Völner-Schadl ügy, miképpen annak is iskolapéldája, hogy hogyan lehet a nem kívánatos
ügyeket ügyészi segedelemmel szőnyeg alá söpörni. Mert erre is kidolgozta a rendszer a
mechanizmust. Az önhitt, nagyképű Schadl hónapok óta attól retteg a börtönben, hogy mikor nyírja
ki valami kigyúrt kemény fiú. A szerény mosolyú Völner eközben – nyilván érdemeire tekintettel –
szabadlábon várja, hogy az illetékes kezek ügyesen eltüntessenek minden bizonyítékot. Akkor aztán
lehet tiszta lappal kezdeni az új életet.
Mindenkinek megvan a maga samesze.
Erről eszembe jut egy közel húsz éves eset, amikor még a bátyám is a nyugdíjas dolgozók keserű
kenyerét ette. Egy csupa profiból álló olyan cégnél dolgozott, amelyet hajdani munkaadónk
csúcskáderei alapítottak és működtettek. A szakma nagy nevei forogtak ott az első, pontosabban a
második sorokban. Meg is lepődtem, amikor a bátyám elmesélte nekem, hogy ki a cég ügyvezetője.
Ismertem az ipsét. Nem is haboztam hangot adni a megrökönyödésemnek a név hallatán: „De hiszen
az egy ostoba tökfej!” „Úgy van.” – mondta a bátyám – „Pontosan ezért ő az ügyvezető. Ha balhé
lenne a cégnél, ő fogja elvinni. Csak még nem tudja. Mert egy ostoba tökfej.”
Bizonyos Mészáros Lőrinc nevű gázszerelő, (jó szakma volt ez valamikor!), aki okosabb, mint Mark
Zuckerberg, meg is magyarázta ezt nekünk, buta magyaroknak egyszer: “Mindenki a maga sikere
kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire
vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, ez lehet pozitív, negatív.”
Tehát az a legfontosabb, hogy okosok legyetek!