Megmutatkozott a rektor bosszúra szomjúhozó, aljas, civilizáción kívüli lénye

Posted by

Gábor György

>Szóval még egyszer visszatérnék annak a Karsai György professzornak az elbocsátására, akinek tudása, szakértelme, oktatói felkészültsége, nyelvismerete, hazai és nemzetközi reputációja, a tudományban és az oktatásban elért eredményei, mind a szakmában, mind a hallgatók körében kivívott népszerűsége, s egyáltalán, a hazai színházkultúra terén alkotott életműve minden humanoid közegben, még a vezetői funkciót gyanús módon elnyert ember számára is, a civilizáció minimumán, magától értetődő módon kellene azzal a vitán felül álló vezetői elkötelezettséggel együttjárnia, hogy az ilyen embert megbecsüljük, két kézzel belékapaszkodunk, megtartjuk őt erőnek erejével, mert a közös érdek és legfőképp – egyetemről lévén szó – a hallgatók érdeke így kívánja, francba az amúgy irracionális privát gyűlöletemmel, legfeljebb nem járok el vele cukrászdába sütikézni, nem kérdezem meg tőle, hogy vagy, még akkor sem, ha épp látszik rajta a 40 fokos láz, s nem hívom meg a lakásomra egy kedélyes, familiáris vacsorázgatásra.
A rektor szó amúgy etimológiailag tartalmazza a „reg” indoeurópai gyököt, amelynek jelentése: egyenes irányban mozogni, egyenes irányban irányítani., törvényes, helyes úton haladni (innen a right, recht szó is).
Az állami akkreditációt élvező és költségvetési pénzekből (mi másból) működő egyetemekre, beleértve az alapítványi egyetemek jogilag alábástyázott „kisokos” fideszes hungaricumát (vesd össze elvesztette közpénz jellegét) vonatkozik a 2005. évi CXXXIX törvény a felsőoktatásról, amelynek 29.§ (2) bekezdése kimondja, hogy a rektor felelős a felsőoktatási intézmény szakszerű és törvényes működéséért… az oktatási és kutatási feltételek megteremtéséért. A törvény azt is tartalmazza, hogy az intézmény fenntartója, jelen esetben az alapítvány, kezdeményezi (kezdeményezheti) a rektor kinevezését vagy felmentését és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat.
Vagyis jobb, ha tudjuk: a történtekért mostantól már nem csupán az egyetemet korántsem egyenes úton (lásd „reg” gyök) vezető, hanem egyre gyanúsabb, girbegurba útvesztőkön botladoztató, a szakszerű működést ellehetetlenítő, amúgy az egyetemi életbe minden kompetencia híján kívülről érkezett, ám mentorai, támogatói és politikai kapcsolatai révén (mint a régi, pártállami időkben, leginkább a hatvanas éveket megelőzően, ám azt követően már egyre kevésbé) a rektori székbe beültetett Rátóti rektor a felelős, hanem a történtekért a felelősséget az egyetem hősies és jellemes fenntartójának, az oroszlános bátorsággal kamalduli szerzeteseket is megszégyenítő némaságot fogadó alapítványának, valamint a szenátusnak is vállalnia kellene, de legalábbis illene, persze csak akkor, ha köreikben az „illendő” szó nem tartozna a teljesen ismeretlen fogalmak körébe.
És itt ne jöjjön senki az amúgy ezerszer megtaposott, meggyalázott és megcsúfolt egyetemi autonómia elvével: itt a minőségi képzés lehetetlenült el, annak részben beláthatatlan, részben azonban hamarosan jól érzékelhető minden következményével.
A rektor bosszúra szomjúhozó, aljas, szakmaiatlan, civilizáción kívüli, amorális lénye manifeszt módon megmutatkozott. De ugyanígy megmutatkozik a fenntartó cinizmusa, gyávasága, alkalmatlansága, évtizedekre kiható közönye és nemtörődömsége.