A kirúgóemberről

Posted by
Mohácsi János
>Pedig Karsairól akarok írni. A kirúgóember valamikor, talán 2010-ben egy vidéki város színházának igazgatója volt, a város és a színház nevére sajnos nem emlékszem. A kirúgóember, úgyis, mint igazgató, megnézte a Játék a kastélyban főpróbáját, utána párás szemekkel odatámaszkodott mellém a büfépulthoz, és azt mondta, ez az igazi színház, ez az ő színháza. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy hím imádkozósáska (ájtatos manó!) a nászéjszaka után, szavaiban kételkednem kellett, hiszen láttam korábban a kirúgóembert színpadon. Még hozzáfűzte, hogy miért nem lehetünk mi barátok, igaz, a kalocsai forradalmi ezred óta ismertük egymást, 1978, de csak igazat tudtam mondani, hogy nem jöhet mindig minden össze.
Másnap hívatott a titkárságra, mélyen a szemembe nézett, párának akkor nyoma se volt, annál inkább az elszántságnak, és azt mondta, nagyszerű rendező vagy, de a következő évadban nem dolgozom veled. Megértettem szavait – e munkába nem fáradtam bele – és elindultam kifelé. Várjál, így a kirúgóember, hadd magyarázzam meg. Megálltam pár másodpercre, Zoli, mondtam, én nem tudom, milyen, de rendező, az vagyok, engem a szándékok soha nem érdekelnek, csakis a tények. Akkor jártam a vidéki színház igazgatói irodájában utoljára.
Mindezzel csak azért fárasztok mindenkit, mert gyötör a gondolat, hogy szavaim miatt fejlődött a kirúgóember oda, hogy úgy merje érezni, hogy Karsai Györgynek nem tartozik magyarázattal. Pedig – tanulva a garnitúrától, amellyel annyira rokonszenvezik, hogy egy közülük – hazudhatott volna valami elegánsat, pusztán azért, hogy olybá tűnjék, embernek tartja a kirúgott Karsai Györgyöt. Eörsi idézi erről valahol a Tersánszky-anekdotát, aki hajnalban macska mód settenkedik haza, vetkőzik a hitvesi ágy mellett, neje megébred, te Jenő, rajtad nincsen gatya. Az író lenéz, szembesül a meztelen valósággal, és így kiált fel: Úristen, engem kiraboltak!
Eörsi szerint a szép hazugsággal megtiszteljük a másik felet, pusztán azzal, hogy munkát és kreativitást fektetünk hazugságunkba. Hát, a kirúgás tényétől eltekintve, amely gyalázat és gazemberség, ez a hangyafasznyi tisztelet is hiányzik a kirúgóemberből, akinek etikája immár a beleszarás, de magasról, emberbe, szakmába, életműbe.
Mi legyen a következő lépésünk?