A nagy többségnek nem sikerül kipréselnie magából, hogy R.I.P.

Posted by

Stier Gábor

„Darja Dugina halála finoman szólva is erős érzelmeket hozott elő az orosz-ukrán háborútól egyébként is felbolydult európai közvéleményben. Az orosz közéletet sokkolta a merénylet híre, míg az ukrán információs térben diadalt ülnek a 30 éves fiatal hölgy halálát kommentálva. Ez is megdöbbentő, ám valahol mégiscsak érthető, hiszen két, egymással háborúban álló országról van szó, Dugin és az őt követő lánya egész eddigi munkássága pedig lényegében Ukrajna megtámadásának ideológiai előkészítése, megalapozása. Az azonban végképp elfogadhatatlan, ahogy az európai, benne a magyar sajtó egy része tálalja a történteket.

Putyin Raszputyinja fogja a fejét – írja például egy drámai fotót kommentálva az egyik brit lap. Eszébe sem jut az újságírónak, hogy a képen egy apa nézi könnyeivel küszködve, döbbenten, amint a lánya elég egy felrobbant és lángba borult autóban. Embertelen, és dehumanizáló a tragédia ilyen bemutatása. S akkor a közösségi portálokon tomboló gyilkos indulatokról még nem is beszéltünk. Folyik a fasisztázás, az apát és lányát Goebbelshez, Hitlerhez hasonlítják, és kéjes elégtételt éreznek a tragédia láttán. Dugin szakrális elemekkel átszőtt filozófiájának a szemünk előtt a gyakorlatban is megvalósuló gondolataival nem kell egyetérteni. Azt is mondhatnám, hogy egy nem orosznak nehéz is lenne az orosz birodalmiság újjászületését helyeselni. De ez sem indokolhat egy gyilkosságot, és semmilyen gyilkos indulatot.

Megint ott tartunk, hogy egy ember halála politikai jelzőoszloppá válik, és eszköz az önkifejezésre. S ebben az identitásharcban valahogy a nagy többségnek nem sikerül kipréselnie magából, hogy R.I.P. Világnézettől függetlenül, ez nagyon nem jó jel. Folyik a tobzódás a csontokon, s ennél csak a sors elkerülhetetlenségéről szóló érvek, és a moralizálás mögé rejtett bosszúvágy, a megtorlás a rosszabbak”.

Moszkvatér