Posted by Farkas Zoltán
Ezt nem én mondom (álságos mentegetőzés), hanem László Csaba egyetemi tanár, adószakértő, korábbi pénzügyminiszter. A héten megjelenő HVG-ben készítettem vele interjút.
“Ha az uniós források befagynak, akkor vagy belföldön, vagy külföldön kell a ma elgondoltnál sokkal több hitelt felvenni. A forrásbevonás pedig egyre drágul. Az euróövezeti tagállamok nálunk sokkal olcsóbban jutnak hitelhez, a szlovák és a szlovén állampapírok tízéves hozama 2,5 százalék körül van, a forintban
kibocsátott magyar állampapíroké nyolc-tíz százalék. Az euróban kibocsátott magyar állampapíroké is négy százalék felett van, ehhez adódik még az árfolyamkockázat.
A kormány elmulasztotta kihasználni azt az elmúlt öt-hat évre jellemző kegyelmi állapotot, amikor rendkívül olcsón, fix kamatozással lehetett volna megnyújtani az államadósság lejárati szerkezetét. Most letolt nadrággal állunk itt, miközben a magyar államadósság gyors tempóban árazódik át. Ezért nem mindegy, mennyi pénz érkezik Brüsszelből. Amikor a kormány a nemzetközi pénzpiacon két-három milliárd euró hitelt vesz fel, az csupán néhány hónapra elég.
A költségvetés finanszírozási szükséglete az elmúlt években több mint tízezermilliárd forint volt, ilyen összegben kellett a lejáró hiteleket megújítani és újakat felvenni. A kincstári egységes számlán rendszerint két-három-négy ezermilliárd forint van, így, ha netán teljesen kiszáradnak a piacok, mint 2008 őszén, vagy csak nagyon drágán jut a magyar állam finanszírozáshoz, pillanatok alatt nagy bajok lehetnek.”
Címkép: László Csaba