Orbán nyaral, a pánik nő

Posted by

Fábián András
>Nehezen talál ma már az objektív tájékoztatásra szomjazó illető olyan információs forrást, amely
nyíltan vagy nagy suttyomban nem kötődik az állampárthoz. Ha pártatlan elemzésekre vágyom, mert
él még bennem a hit, hogy van ilyen, akkor a Szabad Európát, a New York Times-t, az Observert, az
Euronewst, természetesen az Újnépszabadságot, vagy más olyan külföldi kiadványokat olvasok, ahol
van sajtószabadság. Azért is értelmesebbnek tűnik ez a fajta válogatás, mert ily módon az ember
kikerüli az idióta trollok és a Megafonos bértollnokok fröcsögéseit. Bár itt-ott azért belefut az ember
egy-egy Kovács Zoltán-féle közpénzből fizetett egész oldalas hirdetésbe a NER és Orbán nagyobb
dicsőségére. De nincs mese: vállalni kell a veszélyt!
Mindezek ellenére nem élhetünk buborékban, illik nyomon követni a hazai „újságírás” termékeit is.
Annál is inkább, mert legalább az ember újra megtanul a sorok között olvasni, mint hajdan az
ántivilágban. Ez ma már ismét nélkülözhetetlen, ha ki akarjuk hámozni a sok buta szövegből azt is,
amiről a szerző valójában nem is akart beszélni. Persze azért nem árt eközben is óvatosnak lenni,
mert mindig felsejlik az állampárt ördögi ábrázata a megrendelt iromány mögött. Mert hogy sok írás
a Rogán-féle propaganda-gépezet megrendelésére íródik, afelől kétségünk ne legyen.
Jómagam viszonylag gyakran olvasom a Portfolio.hu elemzéseit. Teszem ezt annak ellenére, hogy a
tulajdonos Net Média Zrt-ről pontosan tudható, hogy az adófizetők pénzéből tartja el az Orbán-
kormány. Ezért aztán a NER Média Zrt megnevezés talán sokkal találóbb lenne. Veszélyes egy
sajtótermék lenne ez mindazoknak, akik az álobjektivitás mögött nem látják az agit-prop osztály
manipulációs technikáit, és valóságként fogadnák mindazt, ami ott írva vagyon. Ha azonban tudjuk,
hogy ki és mi szól hozzánk, még akár jól is szórakozhatunk ezen a manipulációra törekvő, izzadtság
szagú erőlködésen.
Mármost történt, hogy a tegnapi napon szembe jött velem ennek a Portfolio.hu honlapnak egy cikke.
A szerző (szerkesztőségi cikk!) rögtön az elején megalapozta a jókedvemet. A cikk címe „Kölcsönös
kényszerből jöhet a magyar EU-pénzes alku, három emberre nagyon kell figyelni” már önmagában
meglepő. Hát még ha az első, figyelemfelkeltő bekezdést is elolvassuk:
„Hosszabb távon súlyos károkhoz vezetne az egész Európai Unióban, ha a jogállamisági viták miatt év
végéig nem születne meg az alku a magyar kormány és az európai intézmények között, mert emiatt a
magyar kormány később blokkolhatja az EU saját forrás rendeletét – vázolja névtelen brüsszeli
forrásaira hivatkozva a kölcsönös kényszer okát a Market News portál hétfői cikke.”
Tessék szíves lenni azonnal felfigyelni a források hitelességére. Névtelen brüsszeliek és egy olyan
honlap, amely csak előfizetők által látogatható. Ha az ember nem fizet, semmiféle tudás birtokába
nem juthat általa. Vagyis bármiféle arra való hivatkozás éppoly ellenőrizhetetlen, mint a névtelen
brüsszeli informátor. Mármost ezekből az igen hiteles forrásokból azt szűrték le a szerkesztőségben
(utasítás szerint!), hogy azért fogja megkapni Magyarország az EU pénzügyi támogatásokat, mert az
EU kényszerhelyzetben van. Ha nem ad pénzt, akkor mi nem szavazzuk meg a közös uniós kasszába
befizetendő tételek növelését rögzítő ún. saját forrás rendeletet, amelynek az elfogadása viszont
egyhangúságot igényel.
Nem mellesleg arról is fellebben itten a fátyol, hogy a megbonthatatlan magyar-lengyel barátság csak
a külvilág felé szűnt meg, valójában a színfalak mögött nagyon is él és virul. A két despotikus rendszer
továbbra is meghitt kapcsolatokat ápol és számíthat egymás támogatására az EU-val szemben (!).
Amúgy a szívünknek nem kedves Morawieczki rövidesen megbukik, Olaszországban rövidesen győz a
neofasiszta szélsőjobb és lesz még itt jó világ, meg hejehuja. Dől majd az a lé, amit a gonosz Frans
Timmermans és Margrethe Vestager biztosok már csak ideig-óráig blokkolnak. Gondolom a harmadikember, Charles Michel az, akire még figyelni kell, és aki „még összehozhat egy kompromisszumot.”
Érdekes gondolatmenet ez különösen, ha hozzávesszük, hogy Magyarország ellen már megindult a 7.
cikkely szerinti eljárás, vagyis lehet, hogy mire oda kerül a sor, már szavazati jogunk sem lesz.
Beindult a jogállamisági mechanizmus is, ami lehetővé tenné az uniós költségvetésből származó
utalások teljes befagyasztását. Lengyelország a jelenlegi háborús helyzetben saját érdekei ellenében
nem fog kockáztatni miattunk, az olaszok meg majd még eldöntik, hogy kit és mit akarnak kormányon
látni. Nem mellesleg az Európai Parlament már belengette, hogy el fogja csapni Van der Leyen
asszonyt a Bizottság elnöki székéből, ha nem jár el teljesen transzparens módon a magyar
jogállamiság kérdésében. Vagyis a rossz hír az, hogy nem csupán három emberre, hanem 751 európai
parlamenti képviselőre (mínusz Fidesz!) is oda kellene figyelnie a magyar kormánynak!
Hogy miért érdekes még számunkra ez az írás? Leginkább a dátumra tessék figyelni! A tegnapi napon,
augusztus 22-én járt le a határidő, amit az EU Magyarországnak szabott arra nézve, hogy a kormány
helyreállítsa a jogállamot, és erről az EU illetékeseit tájékoztassa. Varga Judit állítólag már el is küldte
a papírt. Az elnöki imaszékben békésen szundikáló Novák Katalintól azonban tudjuk, hogy minket
nem lehet csak úgy zsarolni, ahogyan azt Brüsszel megpróbálja. Majd mi zsaroljuk meg Brüsszelt,
aztán megnézheti magát. Ezek már a jól felismerhető, növekvő pánik artikulátlan sikolyai.
Hozzávetőleg valami ilyesmi lehet a határidős válaszban is, aminek tartalmát még nem ismerjük, de
hogy mennyire semmi változás nem történik a kifogásolt területeken, az még a holdról látható.
Valójában és titkon a kormány és vazallusai szerintem arról ábrándoznak, hogy az EU nem fogja
hagyni, hogy egy tagország „kénytelen legyen” államcsődöt jelenteni, miközben mindenféle, a
társadalom számára érdektelen és haszontalan dolgokra szórja el a közpénzeket. Még azelőtt, hogy
ez bekövetkezne, mentőövet dobnak majd nekünk, gondolják, mint tették azt anno a görögökkel.
Emlékezetes, hogy a görög válság 2010-től gyakorlatilag 2018-ig elhúzódott, miközben súlyos
belpolitikai válság is kialakult, amelynek következtében a baloldali (!) Sziriza került hatalomra. Alexis
Ciprasz kormányfő pedig minden tiltakozás mellett is kénytelen volt keresztülvinni azokat a
belpolitikai változtatásokat, amelyeket az EU és a nemzetközi pénzvilág a segítségnyújtás feltételéül
szabott.