Posted by Tor Åge Bringsværd: VAU
Sváb Ági
Tor Åge Bringsværd norvég író és fordító, aki hazájában főleg sci-fi könyveiről ismert. Első magyarra fordított könyve, a VAU ugyan messze esik a tudomány világától, mégsem teljesen a szerző fantáziájának szüleménye.
Bringsværd saját bevallása szerint imádja és csodálja a kutyákat, különös tekintettel a sajátját. Ebben a könyvében szőrös barátainkat kultúrtörténeti szempontból vizsgálja meg. Különböző országok és népek mítoszait tárja elénk: sokat merít indián és afrikai legendákból, különböző néphiedelmeket is bemutat. Hogyan lettek a kutyák az emberek legjobb barátai? Miért utálják őket a macskák? Miért csóválják a farkukat? Ezekre a kérdésekre – és még sok másikra is – kaphatjuk meg a választ könyve nyomán. De beférnek a kötetbe híres irodalmi és filmes kutyák, például a Cairn terrier Toto az Óz, a csodák csodájából, a sokszoros filmsztár Rin Tin Tin, Eric Knight Lassie-je, az 1955-ös rajzfilm Susie-ja és Tekergője, az időben közelebbi filmcsillag Beethoven, aztán a képregényekből is ismerős Snoopy és Plútó. De hogy a híres magyarok se maradjanak ki: Kántor, a rendőrkutya, Blöki a Mézga családból és természetesen Frakk is megjelenik egy-egy rövid leírás erejéig. A színes, sok illusztrációval kísért leírások és magyarázatok érdekes történeteket rejtenek, és kellően rövidek ahhoz, hogy például lefekvés előtt lekössék a fáradt olvasó figyelmét.
Kutyaszerető emberként örömmel vettem a kezembe a könyvet, és kíváncsian vártam, hol találkozom magyar eredetű történettel, mítosszal. Azonban itt muszáj le is írnom, hogy már a második ívnél megtört a lelkesedésem. A kuvaszok történetét bemutató írás ugyanis így szól:
„A [sumerek] az ókori Mezopotámiának a Tigris és az Eufrátesz, valamint a Perzsa-öböl által határolt területen éltek, vagyis azokon a vidékeken, ahonnan a Biblia szerint Ábrahám pátriárka származott, nevezetesen a káldeai Úr városából. Az ősi városokban, például Ugaritban és Urban [Írásmódja eltérő a különböző lexikonokban – SÁ] végzett ásatások során olyan agyagtáblákat találtak, amelyekre a Ku Assa név volt rákarcolva. A sumer ékírásban a név valami olyasmit jelentett, hogy »lókutya« vagy »ménest őrző kutya«. Az idő múlásával a sumerek hosszú vándorlásra indultak észak és nyugat felé, feltehetőleg azért, mert keletről érkező ellenségeik elűzték őket. Ez az eredete (legalábbis az egyik eredete) több törzsnek, amelyek sokkal-sokkal később (egy Volga környéki ideiglenes otthonból) átkeltek a Kárpátokon, és megérkeztek egy nagy síkságra, amelyet ma Magyarországnak hívunk – tökéletes vidék egy lovas nép számára! És természetesen gyönyörű fehér kutyáik is velük … Az évszázadok során elvesztették ősi írásjegyeiket (a világ legrégebbi írott nyelve volt), ám a szavakra emlékeztek, és Ku Assából lassanként kuvasz lett. Magyarországon a kuvasz elsősorban a király és a nemesség kutyájává vált. Mátyás királynak (1443–1490) állítólag jelentős kenneljei voltak…”
Megértem persze, hogy a norvég szerző, aki regényíró és nem filológus, nem tud minden vonatkozásnak pontosan utánanézni és nem ismeri a finnugrisztika eredményeit. Sőt: ezt a kötet norvég lektorától sem várom el. De a magyar fordító, esetleg a könyv szerkesztője (és nem szaklektora) azért talán hozzáfűzhetett volna egy lábjegyzetet a magyar–sumér rokonsághoz. Különösen azért, mert az oldalon már így is szerepel egy, ami Magyarországra vonatkozó félmondatot magyarázza: „A birodalmat a magyarok alapították Árpád fejedelem vezetésével 890 körül”. Ezen a ponton – magyar szakot is végzettként – elveszett a bizalmam a könyv hitelességében. Vajon a többi történet is minden forráskritika nélkül került a kötetbe, a gazdag forrásjegyzék ellenére?
Végül azonban arra jutottam, hogy nagyon nehéz hitelességről gondolkodni abban az esetben, ha mítoszokról, mondákról, mesékről olvasunk – talán nem is lehetséges. Ha arra koncentrálunk, milyen érdekesek a kutyák, mennyire kedvesek és hűségesek, nem kell azon csodálkozni, hogy minden nép korai hagyományaiban, és minden médiumban (irodalom, képzőművészet, film) megjelennek. A történeteken keresztül saját magunkat, az embereket is jobban meg tudjuk ismerni, ez pedig egyáltalán nem hátrány a mai világban.
Tor Åge Bringsværd
Tor Åge Bringsværd: VAU
Fordította: Petrikovics Edit
Cser Kiadó, Budapest, 2021
224 oldal, teljes bolti ár 5995 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 5096 Ft
ISBN 978 963 278 6346
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Tor Åge Bringsvaerd könyvében a kutyáról szóló történetek hatalmas gyűjteményéből nyújt gazdag ízelítőt. A szerző által összegyűjtött anyag a vallás, a filozófia, a mítoszok, a képregények és a filmek világából merít – a világ valamennyi tájáról az ókortól napjainkig. Több száz mondát, legendát olvashatunk a csillagos ég, a mesék és a pokol kutyáiról, de mindenekelőtt két élőlény – a kutya és az ember – különös kapcsolatáról.
„Az első kutyám egy óriási, barna jószág volt, nem is igazán tudom, miféle keverék lehetett. Nem a családunk kutyája volt, máshol lakott, de folyton velem akart lenni. Ötéves voltam, és olyan odaadással vigyázott rám, hogy a gyerekek többsége nem mert játszani velem. Bamsének hívták. A háború vége felé lőtték le, mert félreértett néhány német katonát, és azt hitte, meg kell védenie engem.
Van valami igazi, valami ősi, bölcs és gyönyörű az állat és az ember kapcsolatában. És akit soha nem ébresztett egy finoman bökdöső orr, netán egy lelkesen csóvált farok kopogása az éjjeliszekrényen, az valóban elszalasztott valamit ebből az életből.” – A Szerző