Edző nélkül ebben a műfajban csak leégni lehet

Posted by
Serényi Péter
Elöljáróban két fontos megjegyzésem lenne:
1. azok után, ami ma de. történt Rómában az úszó Eb-n, bár nem volt könnyű, én is vártam pár órát, hogy higgadtan értékeljek…
2. ami ezután következik, az szigorúan tényszerű, s amennyire csak tőlem telik, érzelem-, s indulatmentes!
természetesen HK-ról volt/van szó, aki – lám, érdemes volt várnom – a segítségemre sietett és azt bírta nyilatkakozni „exkluzívan” a sportnapilapnak, hogy, idézem:
„Már a világbajnokságra is nagyon nehéz volt felkészülnöm azok után, hogy a tokiói olimpiát követően hosszú időre leálltam. Nehéz volt Budapesten úgy odaállni a rajtkőre, hogy tudtam, a korábban megszokott felkészülés felét sem tudtam elvégezni. Nem volt nyugodt a szívem, ennek ellenére odaálltam…”
Igen, ez ténykérdés, maradok magam is a kérdéseimnél:
1. ki döntött úgy Tokió, az ottani balsikerek után a hosszú időre szóló leállásról, netán valaki pisztolyt fogott a fejéhez, hogy ezt tegye?
2. hadd legyek elnéző, amikor azt mondom: Tokió után Budapesten következett az olyan eredmény(telenség), amit netán – hogy önmagamat ismételjem – már megint egy pisztoly váltotta ki? egyszer történhet valami/bármi véletlenül, kétszer, gondolom, nem, ugye?
3. a legegyszerűbb, sőt, legprimitívebb kérdésem, amit még muszáj feltennem: meddig még?
+1 kérdés: mikor jön rá, hogy edző nélkül ebben a műfajban csak leégni lehet, ami ugye esetében sajnálatosan együtt jár a saját szobrának ledöntésével?
+még 1 kérdés: minek kell történnie, hogy belássa, hogy ez a(z önmagában is legfeljebb csak gyengécske marketingfogásnak jó) „százérmes” fóbia/mánia egy nyomasztó öngól, nem kéne örökre elfelejteni?

kész, ennyi! több kérdésem nincs!Jöhetnek is a védőbeszédek…

Címkép: Hosszú Katinka nehjéz délelőttje. Nemzetisport