Akkumulátorgyárat Cserókiába?

Posted by

>Márpedig Magyarország akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz! – mondta a Nagy Valaki Odafönt. Itt – és rábökött a térképre. Na nézzük csak: hát ez a győri ipari park. Minő szerencse, megvan itt már minden, csak a parasztokat kell elűzni a földjükről… (A nyitó képen: máris bővítik a gödi akkugyárat, és Debrecenben építhethetnek hasonlót; a kép forrása: villanyautosok.hu)

Ne tessék nevetni, lehet, hogy tényleg így volt! De az is lehet, hogy másként. A lényegen nem változtat. Egyelőre, persze, a lényegről sem lehet sokat tudni. Annyit mindenesetre igen, hogy az ipari park (az errefelé Cserókiának nevezett) Győrszentiván  felé eső, most még mezőgazdasági művelésű oldalán „jelentős mértékben zavaró hatású ipari övezet” létesül, ahol „különösen veszélyes (pl. tűz, robbanás, fertőzőveszélyes), bűzös vagy nagy zajjal járó gazdasági tevékenységhez szükséges létesítményeket” lehet majd elhelyezni. Pár száz méterre a lakóházaktól. De hogy mit, az az ügyben összehívott, kompetens válaszadók nélküli, fura lakossági fórumon se derült ki. Nem csoda, hogy balhé lett, a szentivániak felháborodása sokféle médiumhoz eljutott. Aztán most beszélnek mindenfélét. Ki ezt, ki azt, jobbról avagy balról.

Persze, az még mindig nem tudható, mi a frászkarika fog itt 300-350 hektáron megépülni. Pontosítok: valakik biztos tudják. Csak a leginkább érintett fél, a szentiváni lakosság nem. Újabb Audi-gyár? Elektromos autóihoz akkumulátorgyár?

Az egész históriáról vannak egyrészt a pártálláspontok – és vannak személyes kötődések. Szentiváni születésű vagyok, itt éltem meg gyerekkorom nagy részét. Hetedikes voltam, amikor a városba költöztünk, osztálytársaim úgy hívtak, hogy „a cserók”. Nem bántottak vele, hiszen tényleg cserók voltam, és most, pár éve, miután visszaköltöztünk, ismét az vagyok. Utcán, boltban sorra megszólítanak egykori iskolatársaim, nem vallom be, de kicsit szégyellem, hogy már nem ismerek fel mindenkit, miközben ők még emlékeznek rám.

Persze, a gyerekkori élmények bennem is megmaradtak. A dunai strand, a fenyveserdő, nagyapám szőlője, amiből később a tovarisok és a munkásőrök lőtere lett…A termőföld, ahová ökrös szekérrel zötykölődtünk, s míg nagyapánk dolgozott, néztük a közeli vasúton zakatoló vonatokat. Volt ám, hogy majdnem száz tehervagont is (na jó, úgy negyvenet) megszámoltunk, amiket két 424-es gőzös húzott. Ezt a területet úgy hívták, hogy „az osztálok”. Mert a földeket osztályokba sorolták. Hát, itt lesz (remélem, nem lesz, ne legyen!) majd a „jelentős mértékben zavaró hatású ipari övezet”.

Amikor először napvilágot láttak ezek a félig-hírek a Facebook-on, nem álltam meg némi fricskás komment nélkül. Hogy ugyanis Szentiván leválhatna a városról, lehetne újra nagyközség. Ipari parkostól, mert ugye a terület ide tartozik, és ide jönne az iparűzési adó is. Hű, de gazdag falu lehetne! Az ötlet egyszer már felvetődött, persze, reménytelenül. A gondolattal azért el lehetne játszani unalmas időkben. (Na, de hol vannak manapság unalmas idők?) Igaz, a tízezer, vagy már több lakosú községnek mostanra részönkormányzata sincs, de áll még a régi tanácsháza…

Szentiván egyébként most sem szegény település, tulajdonképpen minden van itt, ami a megélhetéshez kell. (Már ha az ócska villanyhálózatot nem számítjuk ide.) Talán csak egy műszaki áruház hiányzik. Bár, lehet, hogy az is lesz, a Spar áruház melletti területen. Megy róla a szóbeszéd elég régóta, de persze konkrétumot senki sem mond – ez ügyben sem.

Amit, talán, az elválással sajnálnának a szentivániak, az a városi buszközlekedés. Hajdanán csak a vonat volt, az állomáson büfé és bazárpavilon. Na meg a sok száz bicikli, amivel dolgozni jártak. Ezek jobbára megmaradtak, csak kevesebbet kell tekerni, mert közelebb jött az ipar…

Időközben a város polgármestere – aki közismerten szeret mindet kézben tartani – is megszólalt szabadságáról visszatérve. Mint írja: „a főépítészi fejléccel, aláírás nélkül köröztetett anyag tényleg azt sugallja, mintha erre a területre minimum egy bűzbombagyárat szeretne telepíteni a város, ami aztán (a bomba) fel is robbant”. Azt is írja, hogy ezzel kapcsolatban a városnak semmilyen elkötelezettsége vagy megállapodása sincs. Továbbá: meg tudja ígérni, hogy minden letelepülni szándékozó cég esetében az egyetemmel elvégeztet egy környezetvédelmi hatástanulmányt, ami idejében feltárja a lehetséges és valós veszélyeket. Anélkül nem lesz ide engedve senki. (Neki legyen igaza!)

Most olvasom, hogy az Facebook-on mindent (jobban) tudó Varga Judit bejelentette, hogy „hatalmas akkumulátor-beruházásokat csinálunk Magyarországon, így pillanatokon belül mi leszünk a világ harmadik legnagyobb akkumulátor gyártója és az ötödik legnagyobb exportőre”.

Nem egészen értem, hogy ezt miért az igazságügyi miniszternek kell bejelentenie, valószínű, mert rá osztották nem minden szándék nélkül. És ha már akkumulátor: még eszembe jut róla, hogy a világ sok részén növekszik az elektromos autók roncstemetője, mert érdemesebb újat venni, mint a lemerült akkumulátorokat újra cserélni. Na, persze, ha a magyar termék jobb és olcsóbb lesz, mint a többi.. Tegyük a kezünket a szívünkre: ennek nem nagy a valószínűsége.

Ha már a szívnél tartunk: a város polgármestere azzal fejezi be: „Szívügyünk Győr, Győrszentiván”. Sok szerencsét! Csak nehogy egy későn felismert infarktus legyen belőle. Ha az akkumulátorgyár-építés nemzetgazdasági érdek, akkor, bizony, a város nem sok mindent tehet. Reménykedhetünk, hogy megfelelő lesz a technológia, a biztonság és a környezetvédelem. Hofi Géza jut szembe. „Képzeld el, jövőre jobban élünk, mint most! Tényleg? Nem, de képzeld el…”

(Az infovilág szerk. megj.: Olvasom, hogy a világ működő(bb) felében az akkumulátorgyárakat a sivatagokban (pl.: USA/Nevada) építik föl. Megnéztem háromszor is Magyarország (egykoron: Magyar Köztársaság) térképét, és nem leltem sivatagot, akkugyárat viszont igen: Gödön. Tudható, hogy tavaly novemberben halálos baleset (oka?) történt a Samsung-gyárban. Az atlatszo.hu pedig ezt írta nemrég: „Egy független szakértői vizsgálat olyan anyagok jelenlétét mutatta ki a gödi kutak vizében, amelyeket a Samsung-gyárban is használnak. Ugyanakkor a vízügyi hatóság nem adja ki a gödi iparterület monitoring-kútjainak vizsgálati dokumentumait arra hivatkozva, hogy ezek „döntést előkészítő”, tíz évig titkosítható adatok. Az ügyben bírósági per van folyamatban.” Mifelénk a legjobb mismásolószer a titkosítás: a budai Karmelitában találták ki, látszólag bevált. Meddig?)

 

Cserókia, miért Cserókia?

Most már csak ez a kérdés.
Jutasi Ferenc a szerző felvilágosított:

Győrszentiván neve a nép nyelvén Cserókia. A legenda szerint egyszer szőlőpréseléskor egy gazda kutyája is bekerült a szerkezetbe. Ezután már csak azt figyelte a gazda, szegény állat leve mikor folyik ki a présből. – Cserog már, cserog! (csorog) – örömködött, és máris megszületett Szentiván népi elnevezése: Cserókia. Más, talán hihetőbb legenda szerint az olajütő présből kicsorgott olajat lefetyelte fel a kutya, és a dühös gazda bizony bedobta szegény állatot a présbe…
A szőlőről, pontosabban a hírhedt savanyú szentiváni borról (jobbára Ezerjót termeltek itt) az is járja, hogy a szentivániak túl korán, már akkor szüretelnek, amikor kiteszik a szőlőszemet a vasúti sínekre, és a Wiener Walzer nem siklik ki…

 


infovilág
Címkép: Göd akkumulátorgyár bővítés