A gyóntató fülkében

Posted by
Lana meséi
>Gyónom a mindenható Istennek és neked lelki atyám, hogy nincs bennem megbocsátás. Szégyellem is nagyon, de ha elmesélem az okot, meg fogsz érteni.
Emlékszel atyám, milyen boldog voltam, mikor megtudtam, kisfiam születik? Egy drága gyermek. Ám egy ördögfattyat szültem én, kilenc hónapon át hordoztam a méhemben a sátánt. Mit követtem el, hogy engem ilyen nagyon büntettél? Ma sem tudom.
Elmondom, bár te tudod, mi lett az én kisfiamból.
Amikor először kezembe vettem, olyan boldog voltam, mint még soha. Szép kisfiú volt, nagy csodálkozó szemekkel. Erősen kapaszkodott az ujjamba, akkor eszembe sem jutott, hogy azért, kitörje. Ma már visszagondolva hiszem, tudom, nem ragaszkodás volt ez, erőszak.
Kisfiúnak is kegyetlen volt, brutális, a falu végi réten minden gyereket felrúgott a játékban. Nem viselte el, ha elvették tőle a játékát, a rongylabdát. Agresszív volt, harcias. A falusi gyerekek kék, zöld foltokkal mentek haza, nemsokára nem volt, aki hajlandó lett volna játszani vele. Ez nem vette el a kedvét attól, hogy a butábbakból, akik hajlandók voltak követni, galerit alakítson, s ő legyen a bandavezér.
Ettől kezdve csak nőtt, nőtt, mármint az önbizalma, mert a termete, na nem akarom bántani, de törpe maradt, az tény.
Látszott, ritka kíméletlen ember lesz belőle, de még reménykedtem, csak szorult bele egy kis kedvesség, jóindulat.
De nem. Már az iskolában is letámadott mindenkit. Az apja, látva ördögi természetét, gyakran elővette a nadrágszíjat. De hiába ütötte verte, nem használt.
Már-már féltünk tőle, de hogy elkerült itthonról, megnyugodtunk. Majd csak megváltoztatja a nagyváros, ott majd nem hiszi, hogy ő az első mindenben. Mert itt a faluban bizony azt képzelte magáról, egyszer mondta is, ő a világ ura akar lenni.
Istenem, Istenem, ha tudtam volna, hogy mit tesz vele a nagyváros, soha nem engedem el. Ott ugyanis bekerült egy olyan bandába, amelyhez fogható kegyetlen és durva társaság a világon nem volt. Ezeknek a fiúknak egy igaz szó soha nem hagyta el a szájukat. Csaltak, loptak, hazudtak, ennek ellenére el tudták kábítani a naiv lelkeket. Bizony minket is bevont a csalárd gazdagodásba, velünk mosatta tisztára a pénzét. Ellene nem tudtunk tenni, mi is, mint mindenki, tartottunk a haragjától. Ezek a fiúk hatalmas vagyonra tettek szert rövid idő alatt, értették a csíziót. Mindig azt mondták, amit a jónép hallani akart, de soha nem azt cselekedték, amit ígértek.
Uralkodók lettek, palotákban, kastélyokban tengették napjaikat, repkedtek mindenfelé, elszórták szerte a világon az aljasság magvait, övék lett az ország és a hatalom.
Sátáni vigyorral az arcukon forgatták fel a hazát, a világot.
Az ördög, mert már biztos vagyok benne, hogy ő az én fiam, világuralomra tör.
Akadályozd meg atyám, adj tanácsod szolgálódnak.
Bocsássak meg neki? Ugyan, még magamnak sem tudok. Hiszen én szültem őt, minden, amit csinál, az én eredendő vétkem.
Nem, nem várhatod ezt tőlem. Ha valaki nem bánja meg gaztetteit, nem szabad neki megbocsátani. Aki haszonszerzésből, gyűlöletből követi el aljasságokat, még a sátáni alapjoggal is visszaél, annak számítani kell a megtorlásra.
Atyám, menjek békével? Hová? Feloldozásért jöttem és elkergetsz?
Jaj nekem, látom ám, miért kell mennem. A pokol táncosai már itt ropják a csárdást! Színpad a templom, ahol a mágus bőrébe bújt ördögfi bűvésztrükkjei vannak műsoron.
Az ajtón azonban, már dörömbölnek.