Magyarország bezár

Posted by

Fábián András
>Pár nappal ezelőtt tágra nyílt szemekkel olvastam a magát nemes egyszerűséggel és mérhetetlen
szerénységgel csak Tempetőfiként jegyző Demeter Szilárd megnyilatkozását. A Petőfi Irodalmi
Múzeum (PIM) importált főigazgatója (a művésznév még erdélyi/partiumi korszakához kötődik!) arról
meditál, hogy mennyivel olcsóbb lenne jobban menedzselt, ám lényegesen kisebb számú kulturális
intézményt fenntartani az államnak. Beleértve a rock- és szimfonikus zenekarokat, de nyilván
mindazokat az intézményeket is, amelyek csak viszik a pénzt, de nem hoznak bevételt az állami
költségvetés számára. A köztiszteletnek örvendő L. Simon múzeumigazgató például arról számolt be,
hogy az általa főigazgatott Nemzeti Múzeum villanyszámlája az eddigi becsléseik szerint a
rezsicsökkentés növelése következtében az ötszörösére emelkedik, amire vélhetőleg nem lesz elég az
a rendkívüli gyorssegély (670 (!) millió forint), amelyet a gondos államtól kaptak.
Mivel a Google az én barátom is, gyorsan megkerestem a Petőfi Irodalmi Múzeum idei
költségvetését, és megállapítottam, hogy miközben a PIM szabad szemmel gyakorlatilag nem is
látható bevételeket produkál, addig az éves működési költsége 6,5 milliárd forintunkba kerül.
Nekünk, az adófizetőknek. Ebből a 30 (!) vezető beosztású – köztük természetesen a méla Tempetőfi
– éves bére 43,5 millió, a 248 különböző végzettségű munkatársé pedig 243,2 millió forint. Ismétlem:
az említett 6,5 milliárd teljes egészében „belföldi” vagyis állami finanszírozásból származik. A bülbül
szavú Demeter igazgató persze nyilván nem a saját intézményén kezdené a spórolást. De akkor hol?
Kin? Kiken? Min? És főleg – miért?!
Innen indult el és lódult meg az én gondolkodásom nyikorgó szekere. Nagyon sok intézményt, amely
a kormány szívének nem kedves, s ezért már rég arra ítéltetett, hogy megdöglend, csak a
közadakozás, a működési költségek összekoldulása tart fenn. Gondoljunk csak a Klubrádióra, a
Kolozsvári Szalonnára, a Magyar Hangra, a sok-sok civil (kulturális és szociális) szervezetre és egyéb,
cseppet sem kormánypárti kéregetőkre. Az ügy szempontjából Demeternek ezekkel semmi gondja
nem lehet. Vagyis szerintem ez a mi emberünk nem őrájuk gondol, hiszen a közadakozást
megszüntetni ő kevés. Olyan szervezetekre gondolhatott inkább, mint az Átrium Szinház, az Örkény
Színház, vagy a rebellis Katona József Színház. Olyanokra gondol, amelyek állami támogatás nélkül
csak ideig óráig lennének képesek fenntartani magukat, és megmaradni a „libsi-bolsi” szellemiség
bástyáinak.
Itt azonban belép egy újabb, talán minden eddiginél fontosabb tényező is. Már megfigyelhette a
kedves olvasó, hogy az Orbán-diktatúrát, klientúrát és „kultúrpolitikát” mindennél jobban zavarják
azok a közösségi terek, amelyeket nem, vagy nem kellő mélységben tudnak ellenőrizni. Minden
diktatúrára jellemző ez az attitűd. Különösen idegesítő, ha azzal lehet és kell számolni, hogy ezek
szellemi befolyásolására/uralására lényegében semmiféle lehetőségük nincs. Bármikor forrásai és
táptalajai lehetnek ezek mindenféle felforgató eszméknek, rebellis nézeteknek, kormányellenes
szervezkedéseknek! Ettől retteg a diktátor és sleppje! Mégis, ezekkel szemben is, vannak bizonyos
fenntartási kötelezettségek, amelyek az állami (önkormányzati) költségvetést terhelik.
Most végre elérkezett azonban az alkalom, hogy ezeknek a közösségi kulturális tereknek a számát
radikálisan tovább szűkítsék. Egyszerűen ellehetetlenítik a működésüket azáltal, hogy a
rezsicsökkentés költségeinek gigantikus növelésével nem emelik meg arányosan a költségvetési
hozzájárulásokat. Egy főleg költségvetési pénzekből gazdálkodó kultúrház, közösségi ház,
közművelődési intézmény már most, a holdról is jól láthatóan nem fogja tudni kigazdálkodni a -mint
láttuk – 5-6 szorosára növekvő működési költségeit, egyetlen lehetősége marad. Be fognak zárni.
Még a kulcsot is jól eldugják, nehogy ott valamiféle költség keletkezzék. A polgár pedig, aki eddig
boldogan járt ilyen-olyan szakkörre, vitte a gyereket balettra, amatőr színjátszádra, klubba, nyugdíjasösszejövetelre – ettől kezdve otthon marad. És akkor még a katás foglalkoztatottak
munkalehetőségének megszűnéséről nem is szóltunk. A társasági létre vágyó polgár nem csoportosul
tovább, mert nincsen hol. Nem vitatja meg ügyes bajos dolgait másokkal, nem kritizálja a kormányt
és nem hergeli vele a másik hasonló nyomorultat. Otthon igyekszik óvni a lakás melegét. A közösségi
terek megszűnésével megszűnik a kormány ellenes, netán ellenzéki vélemények ütköztetésének egy
fontos lehetősége is.
Ugyanez persze vonatkozik a kis családias vendéglőkre és törzsvendégeire, a presszókra, egyebekre.
A minap esküvőre voltam hivatalos. A lagzinak helyt adó városka egyetlen kicsiny szállodájának
ajtaján felirat hirdette, hogy augusztus végén be fognak zárni, mivel a várhatóan magas fenntartási
költségeket nem tudják kigazdálkodni. A szálloda egyébként családias vendéglőt és kávézót is
működtet(ett).
A fentiekből számomra már nyilvánvaló, hogy miért is állapított meg a kormány olyan irreális,
európai szinten is kirívóan magas gázárat és a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott áramdíjat.
Miképpen a méla Tempetőfi és Orbán kijelentései is megvilágosodtak. Minél kevesebb az olyan
kulturális intézmény, ahol a polgári elégedetlenség polgári engedetlenségbe csaphat át, annál jobb.
Minél többet dolgozik a polgár azért, hogy megkeresse a rezsire valót és még talán kajára is jusson,
annál kevésbé ér rá a saját nyomorával törődni. Inkább rohan haza aludni.
Megjegyzem, a rezsicsökkentés megvédésének eme holdról is látható sikere után most érdeklődéssel
figyelem a kormány fegyverkezési kiadásainak folyamatos növekedését, amelyek nyilván az általuk a
kampány során oly hőn áhított béke védelmét célozzák. Vajon mikor rendeli el a Fidesz a kötelező
sorozást?!- merül fel óhatatlanul a kérdés. Mikor és kinek fogunk hadat üzenni? Vajon a háborúban
az agresszort vagy a védekezésre kényszerültet fogjuk támogatni? Ezek talán már a jövő kormányzási
kérdései.
Lényegében aztán már csak egy dolgot kellene valahogyan megoldani, de hát ez sajnos a múltkor sem
sikerült. Az internet elérhetetlenné tételére célzok. Lehet, hogy abba viszont tényleg nagyon gyorsan
belebukna ez a kormány.