Erzsi cica for President?

Posted by

Fábián András
>Ki legyen…?
Mindig az általam nagyon szeretett és tisztelt Erdős Virág sorai jutnak eszembe, amikor valakinek
korszakos ötlete támad arra nézve, hogy ki is lenne igazán alkalmatos ennek az országnak a
vezetésére. „Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk
maholnap és ki legyen…” Bedobnak egy nevet, és akkor elszabadul a kollektív fantázia. Most éppen
arról folyik a diskurzus, hogy vajon az exfideszes, MZP támogató Hadházy Ákos állatorvos lenne-e a
megfelelő, vagy a Mi Hazánk neonáci alapítója, Toroczkai László, Tutsek Gusztáv Vazul dédunokája,
aki az 1956-os forradalom utáni perek hírhedt vérbírója volt, aki több tucat forradalmárt ítélt halálra.
Nem mellesleg a 2006-os Fidesz puccs egyik fő korifeusát „tisztelhetjük” benne. Közbevetőleg
kérdem: vajon miért mindig a volt Fideszesek jutnak az emberek eszébe ilyenkor…?
Ezek a viták nem ritkák. Mondhatnám, mindig fellángolnak, amikor valaki bedob egy nevet. Hiába
derül ki rövidebb-hosszabb idő után, hogy mennyire értelmetlen volt ez az éppen aktuális
helyosztósdi, mégis újra és újra felröppen és szárnyal egy korszakos megoldás gondolata. Elvagyunk,
ha játszunk. Emlékszem, amikor a volt esztergomi polgármester asszony, a Fideszes Meggyes Tamás
legyőzője, Tétényi Éva, megjelent az ATV Egyenes beszédében. Aztán egyre többfelé nyilatkozott,
általában igen kedvesen szimpatikusan. Máris kiderült, hogy egyedül ő lenne alkalmas a Fidesz és
Orbán leváltására. Aztán 2014-ben már nem választották újra, de 2018 óta őt is MZP tanácsadói
között látjuk. Viszont ma már senkinek eszébe se jutna, hogy Éva for president! Homnonnay Gergely
valami olyasfélét gondolhatott, mint amiről most én elmélkedem, amikor kedvenc cicáját, Erzsit
ajánlotta a választók figyelmébe, mint az ország lehetséges vezetőjét. Ha jól emlékszem, a minap
Böcskei Balázstól hallottam legpontosabban ennek az értelmiségi attitűdnek a megfogalmazását. A
magyar értelmiség annyira kiszolgáltatott, hogy ha csak a lehetősége felmerül egy lehetséges politikai
változásnak, bárkit kész és hajlandó a pajzsára emelni, hogy aztán éppoly gyorsan le is lökje onnan.
(Ha pontatlanul idéztem volna, elnézést kérek Böcskei Balázstól!)
Ezzel el is jutottam mondandóm lényegéhez. Megértem én a sóvárgókat, a változást óhajtókat és
követelőket. Orbán és rendszerének leváltása azonban nem túl egyszerű. Egyáltalán nem azon múlik,
hogy ki lépjen a helyébe. Lássunk tisztán! Az elmúlt 12-13 évben lényegében egy olyan párhuzamos
világ épült ki Magyarországon, amely egyszerű változtatásokkal már nem építhető újjá. Ámde nem is
folytathatjuk úgy, mint régen. Orbán módszeresen építkezett. A jogrendszer (a köztársasági elnökig
bezárólag!), a közüzemi rendszerek működtetése, a legnagyobb magyar elosztó rendszerek
felügyelete, a bankrendszer 50 (?) százaléka, de még a szemétszállítás is Orbán és közvetlen
környezete, plusz a Fidesz nevű állampárt legmegbízhatóbb tagjainak irányítása és felügyelete alatt
áll. Ezeknek a bérenceknek ebből származik minden előjoga és vagyona. Vagyis készek életüket és
vérüket áldozni a vezérért, különben mindenüket elveszítik.
Egy minden előkészítés nélkül, csupán a személyi kérdésekre koncentráló politikai változás esetén ez
a mechanizmus azonnal blokkolná az országot kifelé és befelé egyaránt. Vagyis itt és ma nem az a
kérdés, hogy „ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen”. Az a kérdés, hogy hogyan lehet egy
ilyen helyzetben fenntartani a működőképességet, megtörni az orbáni árnyékbirodalom hatalmát?
Lássuk be ugyanis, hogy nem csupán arról a hárommillió körüli Fidesz szavazóról van szó, akik habzó
szájjal rohangálnának a vezért éltetve, törve zúzva a pesti utcákon, a béna és működésképtelen
rendőrség asszisztenciája mellett. Ez a maffiaállam és az általa kiépített (gazdasági) háttérhatalom
terrorizálná a teljes magyar lakosságot, amely igen gyorsan elfordulna egy olyan kormánytól, amely
ezt nem, vagy nem megfelelően tudná kezelni. És nem is csak elfordulna, hanem szembe is fordulna
vele, magyarán elzavarná. Bezárt üzletek, se gáz, se villany, se közlekedés. A gyárak leállnának, a
munkahelyeket a tulajok bezárnák. A közintézmények nem intéznének közügyeket. Totális csőd ésműködésképtelenség. Anarchia és káosz. 2006-ban láthattuk, hogy Orbán a hatalomért mindenre
képes.
Efféle prognózissal csak akkor nem kellene feltétlenül számolni, ha az ország irányítása szakértők
kezébe kerülne, akik ezekre az anomáliákra is fel vannak megfelelően készülve és azokat
eredményesen (!) kezelni is tudják. MZP vagy Erzsi cica nem ilyenek. Toroczkai pedig Orbán
bábfigurája, csak a diktátor tovább élesét tenné lehetővé. Már az előző választások is megmutatták
(2014, ’18, ’22), hogy percemberekkel (Mesterházy, Botka, Karácsony, MZP…) és hülye jelszavakkal
(Csak felfelé!) nem lehet választást nyerni. Az ellenzéknek módszeresen és szakszerűen fel kell
építenie egy karizmatikus és (szinte) mindenki számára elfogadható vezetőt, aki mögött egységes
politikai és társadalmi (értsd civil!) platform áll. A húzónév azonban semmit sem ér egy, az említett
problémákat is messzemenően figyelembe vevő és azokat azonnal kezelni is képes program nélkül.
Végül, de nem utolsó sorban el kell jutni az emberekhez és mindezt be is kell mutatni nekik, el is kell
fogadtatni velük. Vagyis meg kell nyerni a választók támogatását.
Van, aki puccsban, van, aki valamiféle csoda-szerű kormányváltásban gondolkodik. Van, aki abban
bízik, hogy Orbánt majd az EU jogállamisági mechanizmusának megszorításai fogják megbuktatni.
Csodák nincsenek. Az EU óvakodik belpolitikai kérdésekbe beavatkozni. Varázslók sincsenek. Nem
volt az MZP sem, és nem lenne az Hadházy sem. Csak mi, magunk lehetünk önmagunk megváltói. Ha
nem így lenne, akkor akár Erzsi cica is eljuthatna a bársonyszék karfájáig, ahonnan aztán nagyon
gyorsan el is hessentenék.