Az idő múlása

Posted by
Iván Gizella
>Amikor a tűsarkú cipőt harmadszor veszed elő a szekrényből és teszed is vissza nyomban, mert attól félsz, képes vagy orra esni benne, még azt hiszed, előrelátó vagy.
Amikor viszont már az ujjatlan nyári ruhákat is fájó szívvel, de elajándékozod, mert neked az már nem áll jól, kimondhatod, van önkritikád.
Amikor pedig már azt is meggondolod, hogy kiemelj egy ötkilós dinnyét az óriás papírdoboz mélyéről, bizton tudhatod, vannak dolgok, amelyek már nem neked valók.
Amikor a fészbuk hirdetéseken már jobbára csak a táplálék kiegészítőket tolják az orrod elé, nyugodtan beletörődhetsz, nyugger lettél.
Amikor már elfelejted, hogy hol van a szemüveged, pedig minden szobában tartasz egyet, jobb, ha a jövőbe bele sem gondolsz.
Amikor azon kapod magad, hogy valami limonádé sorozaton elbőgöd magad, tudd, hogy itt a vég. Örökre elvesztél a közéletnek, a napi politikának.
Amikor pedig délután jól esik egy kis lustálkodás, egész egyszerűen nyugodj bele, megöregedtél.
S amikor meglepődsz séta közben, hogy ki az az öregasszony a kirakatüveg tükrében, na akkor gyorsan menj el egy kozmetikushoz!
Ne hagyd ki a fodrászt sem, festesd be a hajad hupililára, a körmödet zöldre, vegyél fel sárga hacukát és állj a tükör elé. Na jó, csak vicceltem.
Elég, ha beülsz a kádba, habok gyertyák jöhetnek, s gondold végig mi az, amin keseregsz.
A javaslatom a következő: hunyd be a szemed, számolj tízig, majd gondolj erősen a következő villany- és gázszámlákra.
Garantálom, nem fogsz az idő múlásán rágódni.