Bűnlajstrom

Posted by
Bauer Tamás
>Márki-Zay Péter mozgalma, a Mindenki Magyarországa közleményben szakított a Demokratikus Koalícióval. Tizenöt pontban sorolta fel a DK állítólagos bűneit, ami miatt ők erre jutottak. Az állítólagos bűnök egy része abban áll, hogy az elmúlt másfél év kudarcot vallott ellenzéki együttműködéséért a DK volna a felelős, és ebből, azt a képtelen következtetést is levonva, hogy a DK valójában a Fideszt akarta hatalomban tartani. A bűnlajstrom másik része az egykori Gyurcsány-kormány olyan kiválasztott politikai döntéseit támadja, amelyekből arra lehet következtetni, hogy Gyurcsány valójában nem akar tiszta közéletet, nem akarja felszámolni a korrupciót. Gyurcsánynak és DK-s társainak tulajdonítja a Fidesszel való állítólagos 70:30 arányú osztozkodást, amely állítással annak idején Dávid Ibolya vádolta a Fideszt és az MSZP-t. Vádolja Gyurcsányt, amiért lehetővé tette Polt pozícióban maradását az ügyészségnél, felelőssé teszi az „elszámoltatás” elmaradásáért 2002 után, s a 2010 utáni elszámoltatás elmaradásának haszonélvezőjeként állítja be a DK-t.
Az utóbbi években nagyon távol vagyok az ellenzéki pártok politikai döntéseitől, ezért nem tudom megítélni, hogy van-e alapja Márki-Zay ama vádjainak, amelyek a 2022-es választási kampányra és az azóta eltelt hónapokra vonatkoznak. Azokat a vádakat azonban, melyeket Gyurcsány miniszterelnöki periódusával kapcsolatban ad elő, alapjaiban hamisnak és méltánytalannak tartom. Nem ismerek senkit az egykori MSZP-ben, aki olyan erővel lépett volna fel a korrupció, a különféle, demokratikus jogállamban elfogadhatatlan összefonódások ellen, mint miniszterelnökként Gyurcsány. De Gyurcsánynak nem volt korlátlan hatalma az akkori MSZP-ben,sokszor más történt, mint amit ő akart. Kifejezetten vele szemben döntött a párt- illetve frakcióvezetés például Szili Katalin köztársasági elnöki jelölése mellett. Gyurcsánynak elsőre nem sikerült 2004 végén elfogadtatni az MSZP-frakcióval, hogy a családi adókedvezményt a családi pótlék emelésével váltsák ki, amivel az alacsony jövedelmű családok jártak volna jól, csak második nekifutásra, 2005 végén. (A Fidesz azóta is a családtámogatás megszüntetésével vádolja a Gyurcsány-kormányt, holott az átalakítást úgy szerkesztették, hogy egyetlen család se veszítsen a korábbi támogatáshoz képest. De hát miért éppen ebben mondanának igazat.)
Amikor korrupciós ügyek kerültek napvilágra az MSZP–SZDSZ kormánykoalícióban, az alkalmat Gyurcsány szigorú összeférhetetlenségi szabályok bevezetésére próbálta kihasználni. Azzal próbálkozott, amivel képviselőként korábban én is: a parlamenti képviselőség és az önkormányzati szerep, illetve a politikai és az üzleti tevékenység elválasztásával. Nekem egyszerű képviselőként még a Horn-kormány idején annyit sikerült az akkori koalícióban SZDSZ-es párttársaimmal együtt elérnem, hogy állami vállalatoknál ne lehessenek gazdasági vezetők az országgyűlési képviselők, Gyurcsánynak azonban az MSZP-frakcióban miniszterelnökként még ennyit sem. Az általa kidolgoztatott törvénytervezetből a gazdasági összeférhetetlenség már a benyújtás előtt kimaradt, mert az MSZP-frakcióban nem volt ehhez többségi támogatása, majd ami benne maradt a törvényjavaslatban, azt szavazás előtt vonta vissza az MSZP-frakció. Valóban volt korrupció az MSZP–SZDSZ koalíció idején, de az nem a kormány által vezérelt átfogó rendszer volt, mint az Orbán-kormányok alatt. Puch László, az MSZP pártpénztárnoka, aki köztudottan tartós kapcsolatban volt a fideszes Simicska Lajossal, Gyurcsány pártbéli ellenlábasa volt, nem véletlenül. Annak, hogy Gyurcsány és hívei 2011-ben kiváltak az MSZP-ből, a közélet tisztaságával kapcsolatos álláspontok különbsége volt az egyik fő oka. Gyurcsányt és a DK-t tenni felelőssé az egykori MSZP korrupciójáért, a Fidesszel való együttműködésért megalapozatlan és méltánytalan vád.
Hasonlóképpen megalapozatlan és méltánytalan azt állítani, hogy Gyurcsány és a DK-sok lennének az „elszámoltatás” elmaradásának haszonélvetői 2010 után, és azt sejtetni, hogy ez annak ellentételezéseként történt, hogy 2002 után is elmaradt az „elszámoltatás”. 2010 után a Gyurcsány-kormány számos tisztségviselőjét meghurcolták, évekig folyt ellenük a vádak megalapozatlansága miatt végül kudarcot vallott eljárás. Magát Gyurcsányt is perbe szerették volna fogni, de ez nem sikerült, és helyette a privatizációs szervezet két vezető munkatársát, Császy Zsoltot és Tátrai Miklóst vetették börtönbe nyilvánvalóan koncepciós perben. A Márki-Zay által sugallt alku egyszerűen nem létezett: a Fidesz meghurcolt mindenkit, akit csak tudott. Ami Polt Péter ügyészségen maradását illeti, az MSZP–SZDSZ-es parlamenti többség kényszerhelyzetben kötött kompromisszumot.
Nincs az a fideszes vád Gyurcsánnyal szemben, amit ne venne át Márki-Zay. Emlékszünk még a Gyurcsány szakdolgozata körüli kampányra, vagy arra, hogy hazudott az EU-nak, amire magyar miniszterelnöknek lehetősége sincs, hiszen minden magyar adat ott van az uniós szervek kezében. Felsorolja a 2006-os rendőri fellépéssel kapcsolatos vádakat, annak említése nélkül, hogy a rendbontók támadtak a rendőrökre. A 2006-os választási kampányt magam is sokszor helytelenítettem már az áfa-csökkentést (nemcsak utólag, de akkor is), de a hatpárti szövetség idén tavaszi fedezetlen választási ígéreteit nem kevésbé helytelenítettem. Ezek az ígéretek sem lettek volna tarthatók, ha netán nyert volna a hatpárti szövetség. Tudom, a választási program kialakításakor Márki-Zay engedményekre kényszerült saját álláspontjához képest, miközben az ellenzéki pártok még többet ígértek volna. Nemcsak neki kellett azonban kompromisszumokat kötnie a kampányban, hanem annak idején Gyurcsánynak is a kormányzás során. Négy és fél év alatt alighanem többet, mint Márki-Zaynak féléves miniszterelnök-jelöltsége alatt.
Az képviselhető álláspont, hogy Gyurcsány ne álljon az ellenzék élén, mert a Fidesz sikeresen járatta le. Márki-Zay azonban túllép ezen, és azonosul a Gyurcsánnyal szembeni összes, fideszes és nem fideszes váddal. Valamiféle erkölcsi magaslatról, mint a „tiszták” képviselője utasítja el a DK-val való együttműködést. Rosszul teszi.