Posted by Arató András
>Előkeverednek mindenféle anekdoták a le (sem) mondott főszociológusról, közöttük feltüremkedett egy nerközeli újságíró & média-akvizítor esete Hegedűssel, mely utóbbi az előbbitől, az évtizedes emlék minapi felidézőjétől kérte volt a közbenjárást. Szerzőnk ugyanis jóban volt Kövér „Lacival”, amely reláció alapot nyújthatott volna a miniszterelnök kulcsasszonyának kiskutyája számára egy állandó parlamenti belépő kieszközléséhez. Hősünk természetesen ellenállt a kijárásnak, ám Zsuzsa asszony kutyusa csak hozzájutott a kiváltsághoz. A történet átélője hosszan hordozta magában a traumát, most végre megírta, levezetve végre az oly régóta húzódó feszültséget.
Egyesek novellisztikus értékeket, mások emlékirat morzsákat vélnek felfedezni a műben, megint mások gumicsontot látnak Hegedűsben és minden aspektusában.
>Előkeverednek mindenféle anekdoták a le (sem) mondott főszociológusról, közöttük feltüremkedett egy nerközeli újságíró & média-akvizítor esete Hegedűssel, mely utóbbi az előbbitől, az évtizedes emlék minapi felidézőjétől kérte volt a közbenjárást. Szerzőnk ugyanis jóban volt Kövér „Lacival”, amely reláció alapot nyújthatott volna a miniszterelnök kulcsasszonyának kiskutyája számára egy állandó parlamenti belépő kieszközléséhez. Hősünk természetesen ellenállt a kijárásnak, ám Zsuzsa asszony kutyusa csak hozzájutott a kiváltsághoz. A történet átélője hosszan hordozta magában a traumát, most végre megírta, levezetve végre az oly régóta húzódó feszültséget.
Egyesek novellisztikus értékeket, mások emlékirat morzsákat vélnek felfedezni a műben, megint mások gumicsontot látnak Hegedűsben és minden aspektusában.
Én adalékot vélek fölfedezni a nemzeti illiberalizmus természetrajzához éppúgy, mint jellemábrázolást kisebb-nagyobb mellékszereplőkről. Adva van például egy tudósember, de legalábbis diplomás, aki szolgálatba áll, vagyis zsoldba, amivel nemcsak a magyar pedagógusok számára ismeretlen nagyságrendű jövedelemhez jut, hanem kiváltságokhoz is (még ha a konkrét eset, a kutya bebocsáttatása a természetes dolgok körébe is tartozik). Aztán ott van a történet másik szereplője, aki – és most tekintsünk el attól az egyébként nem is oly jelentéktelen momentumtól, hogy mit jelent, amikor valakinek a Nemzet Pedellusa, az ámokfutás olimpiai éremesélyese per Laci jelenik meg – magán- és közmédiumok uraként ugyancsak könnyedén viselheti a rezsiköltségek sajátos alakulását. Ő freudi mélységekből előszedi a maga kis sztoriját az oda-vissza-oda lépegető néniről, belerúg egyet, lássuk, mily kvázi posztumusz oroszlán is ő, minő jellemhibás a szegények jobb sorsáért felelős közmunkásnő.
Noha mellékes, mégsem lényegtelen ez a kis anekdota. Várjuk az utókor számára feljegyzőtől az esetleírásokat Laciról, Tóniról, Petiről, sőt… Ha lehet, minél előbb.