Posted by Az amerikai törvényhozás (Capitolium) épülete ellen 2021. január 6-án végrehajtott támadás kongresszusi vizsgálata közel egy éve tart. A nyár kezdete óta a bizottság egyre inkább nyomozó testületként működik, és bizonyítékokat gyűjt Donald Trump büntetőjogi felelősségének alátámasztásához. A volt elnök környezetének, stábjának és hivatalának egyre több tagja tett olyan súlyú vallomásokat, amik Trump büntetőjogi felelősségét is felvetik, sőt tárgyi bizonyítékok is előkerültek. Eközben viszont Biden elnök elfogadottsága mégis alacsonyabb, mint Donald Trumpé volt a legrosszabb periódusában. Tehát nem ez a vizsgálat fogja eldönteni a kulcsfontosságú novemberi választásokat, de befolyásolja.
Az eddigi legfurcsább sztori – Trump fizikai konfliktusa a titkosszolgálati egység vezetőjével
A meghallgatási sorozat legfőbb célja az elnök magatartásának vizsgálata a capitoliumi támadást megelőző napokban, a támadás napján, majd az azt követő órákban.
A nyári szakaszban június 28. volt az egyik témákban leggazdagabb kihallgatási nap. Ekkor lépett a bizottság elé Cassidy Hutchinson, aki Mike Meadows kabinetfőnök mellett szolgált a Fehér Ház stábjában. Hutchinson január 6-án reggel megkérdezte főnökét, hogy valóban tervezi-e az elnök a Capitoliumhoz való felvonulást, mert ő ezt hallotta Rudy Giulianitól. „Sok minden történik ma itt, Cass, amit még én sem tudok. A dolgok nagyon rosszra is fordulhatnak” – mondta neki 8 óra tájban a Fehér Ház második embere.
Hutchinson kapott figyelmeztetést a hivatal jogtanácsosától is.
Hutchinson elmondta, hogy maga John Ratcliffe, a Nemzeti Hírszerzés igazgatója (aki pedig QAnon-hívő), előre jelezte neki, hogy erőszak várható, és hogy nem szabad részt venni a választások utáni stratégiák egyikében sem. „Úgy érezte, hogy ez veszélyes az elnök örökségére nézve. Aggódott amiatt is, hogy az események kicsúsznak az irányítás alól, ami potenciálisan veszélyes a demokráciánkra.”
Hutchinson szerint a Fehér Ház illetékesei január 6-án délelőtt 10 órakor már tudták, hogy Trump támogatói késeket, fegyvereket, medvespray-t, testpáncélt viselnek vagy tartanak maguknál, és lándzsákat erősítettek a zászlórudak végére. A feljegyzések azt mutatják, hogy Trump dühös volt, amiért a magnetométerek és fémdetektorok korlátozták a tömeget, és az ügynökök túl sok fegyveres tüntetőt tereltek ki a Fehér Ház mögötti körtérről (The Ellipse). Emiatt a hallgatóság ekkor még valóban feltűnően gyérnek tűnt.
Sokan azért egyeztek bele a kitiltásba, nehogy a titkosszolgálat elkobozza a fegyvereiket, és tovább vihessék azokat a Capitolium felé.
Az elnök dulakodott a titkosszolgálat ügynökével? Hamarosan megtudjuk.
„Az elnök azt mondta, hogy a fémdetektorok a hibásak, amiért nem engedtek be mindenkit. Nem azért vannak itt ezek az emberek, hogy engem bántsanak” – emlékezett vissza Hutchinson Trump szavaira. „Vigyék el a ‘magokat’, [magnetométereket], és engedjék be a híveimet. Innen majd a Capitoliumba vonulhatnak. Engedjék be őket.” Követelésének a titkosszolgálat vonakodva és csak kis részben tett eleget, testmotozásokat követően.
Egy nemzetbiztonsági napló azt jelzi, hogy a Fehér Ház testőrsége megpróbálta sebtében megszervezni az elnök útját Capitolium felé, de figyelmeztetett, hogy a Kongresszus körüli kordont akkor már áttörték a lázadók. A titkosszolgálat legalább 45 percet töprengett azon, hogy elvigye-e Trumpot a Capitoliumba.
Végső soron a Secret Service felelős ügynöke volt az, aki elutasította Trump követeléseit. Hutchinson mindezt magától Robert Engeltől, a csapat vezetőjétől hallotta még január 6-án este. Eszerint az elnök annyira eltökélt volt, hogy személyesen a Capitoliumba menjen, hogy megpróbálta átvenni az irányítást az autója felett Engeltől. „Még én vagyok az elnök, és vigyen fel azonnal a Capitoliumba” – követelte.
Engel közölte vele, hogy nem tudják megtenni a nem megtervezett és nem biztosított utat. Ekkor „az elnök a jármű eleje felé nyúlt, hogy megragadja a kormányt. Engel lefogta a karját, és azt mondta: Uram, vegye le a kezét a kormányról, visszamegyünk a nyugati szárnyba (a Fehér Ház hivatali része), nem megyünk a Capitoliumba.” Ezután Trump a szabad kezét használta. hogy megragadja Bobby Engelt – állította HutchinsonA titkosszolgálat illetékességét külön jogszabály tartalmazza. Most még folyik annak a vizsgálata, hogy Engel túllépte-e a jogkörét, amikor megakadályozta, hogy az elnök egy veszélyes és fel nem mért terepre menjen, Valószínűleg nem, mert a szolgálat első számú feladata az elnök fizikai védelme, de nyomozati jogköre is van, tehát előzetesen felmérheti, sőt köteles felmérni egy helyzet veszélyességét.
Mérlegelheti azt is, hogy engedje-e belesodródni az elnököt egy alkotmányellenes helyzetbe, ez esetben abba, hogy közvetlen szereplője legyen egy lázadásnak. Engel személyes meghallgatása azért várat még magára, mert időközben kiderült, hogy a Secret Service regiszteréből törölték az ügynökök aznapi hang- és SMS üzeneteinek egészét vagy egy részét.
Mark Robinson rendőrőrmester vallomása viszont megerősítette Hutchinson állítását, hogy az elnök konfliktusba keveredett a testőrségével. „Nekünk azt mondták, hogy álljunk és várjunk, amíg meg erősítik, hogy végül megy az elnök a Capitoliumba, vagy sem. Én mintegy 45-60 percet vártam, amíg a titkosszolgálat végül meghozta a végső, negatív döntést” – mondta Robinson. Más esetekben ez percek alatt megtörténik.
‘Akasszuk fel Pence-t!’ – negyven lábnyira a haláltól
Június 9-én a bizottság alelnöke, Liz Cheney (republikánus) elmondta, hogy a Fehér Házi szemtanúk szerint Trump elnököt nem érdekelte alelnöke biztonsága, amikor meghallotta a tüntetők ordibálását, hogy akasszák fel Mike Pence-t. „Talán a barátainknak helyes az elképzelésük” – mondta állítólag Trump.
Az esemény megértéséhez tartozik, hogy az Alkotmány szerint a Szenátus elnökének, vagyis akkor még Mike Pence alelnöknek volt a kötelezettsége a választás eredményének végleges és visszavonhatatlan bejelentése. Ezért említette a támadás előtti beszédében Trump többször is alelnöke nevét, aki aznap a végső szó kimondására készült.
„Körülbelül 40 láb, ennyi volt a távolság az alelnök és a tömeg között” – mondta Pete Aguilar képviselő a meghallgatás során. Pence biztonsági osztaga szeretett volna kimenekülni az épületből, nehogy végül halálos erőt kelljen alkalmazniuk. „El akartunk menni onnan, de erre végül nem maradt idő és tér” – nyilatkozta a titkosszolgálat egyik ügynöke. „Szörnyű ordibálás folyt. Sok zavaros üzenet is jött a rádión keresztül, és voltak telefonhívások, hogy búcsúzzunk el a családjainktól”.
Az ügynökök kifogytak a lehetőségekből, és egyre idegesebbek lettek. Az alelnök élete végül a vakszerencsén függött.
Ezen a meghallgatási napon kerültek szóba olyan nevek, akik részt vettek Trump próbálkozásaiban a választási eredmények érvénytelenítésében, majd végső rémületükben az utolsó elnöki napokban kegyelmet kértek tőle. Így például Marjorie Taylor Greene georgiai képviselőnő, vagy Scott Perry képviselő (Pennsylvania), aki főügyésznek ajánlotta azt a Jeffrey Clarkot, aki hajlandó lett volna kormányzati lépéseket tenni az eredmények felülvizsgálatára, választási csalás címén.
A bizottság bemutatott egy SMS-t Mark Meadowstól, a Fehér Ház stábfőnökétől, ami szerint „úgy hallom, hogy Jeff Clark hétfőn munkába áll. Ez nagyszerű. Ezzel sok hazafi támogatását elnyerjük.”
Ez a szöveges üzenet erős bizonyíték arra, hogy a kormányzat be akart avatkozni a választási rendszer menetébe, ami egyfelől alkotmányellenes, de csalásnak vagy hatalommal való visszaélésnek is minősülhet, azaz büntetőjogi következményekkel járhat.
A választás ugyanis ekkor már lezajlott. Clark ezért főszereplője lett a bizottság érdeklődésének, bár végül nem lett belőle főügyész, és ezzel másfél hónapig nem volt legitim vezetője az amerikai igazságszolgáltatásnak.
Június 11. – Trump nem hallgatott senkire, akinek kételyei voltak
Ezen a napon Donald Trump magatartását vizsgálták a szavazás lezárása utáni órákban és a rá következő napokban (2020 november 3-10. között). A tanúk szerint az elnök már a választás lezárása előtt csökönyösen ragaszkodott ahhoz, hogy megnyerte a küzdelmet, majd csalásra hivatkozva követelte, hogy annak eredményét meg kell semmisíteni, illetve kihirdetését meg kell akadályozni.
Az elnök ingerülten elutasította vagy figyelmen kívül hagyta azoknak a tanácsadóknak és szakértőknek a véleményét, akik figyelmeztették, hogy túl korai véleményt mondani az előzetes eredményekről, hiszen a szavazatokat még számolják, és a jogorvoslati lehetőségek is nyitva állnak mindkét félnek. Így nyilatkozott maga Bill Stepien, az elnök kampánymenedzsere és Jason Miller republikánus kampányszóvivő is. „Azt mondtam neki, hogy… addig nem szabad győzelmet hirdetnünk, amíg nem látjuk pontosan a számokat, de ő erre nem válaszolt semmit” – vallotta Miller.
Június 13. – a volt főügyész beszél Trump elmeállapotáról a választásokat követő napokban
Aznap lépett a bizottság elé William Barr, aki az USA legfőbb ügyésze volt a választás idején, és akinek menesztését december közepén jelentette be az elnök a Twitteren. (Az elnök kedvelte ezt módszert, és így járt el korábban Tillerson külügyminiszterrel, McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadóval és Comey FBI-igazgatóval is.)
Barr úgy emlékszik, hogy az elnök ekkoriban nem volt beszámítható állapotban. A főügyész többször is elmagyarázta neki, hogy miért nem történt választási csalás és hogy az ilyen állítások „baromságok”, de semmilyen eredményre nem jutott. „Némileg demoralizált voltam akkor, mert azt gondoltam: öregem, ha te tényleg hiszel ezekben a dolgokban, akkor megszakadt a kapcsolatod a valós világgal” – vallotta Barr.
Kik adtak rossz tanácsokat Trumpnak?
A június 16-i nap zavaros képet mutatott. A főszereplő John Eastman volt, a Trump-kampány ügyvédje, aki nem vitatta, hogy a választási eredmény blokkolásának terve alkotmányellenes lehetett. (Pence alelnök ugyanezen a véleményen volt.) Ugyanakkor amellett kardoskodott, hogy maga a választási törvény is alkotmányellenes, és a bíróságok nem fognak az útjába állni egy felülvizsgálati kérelemnek. (Mint később kiderült, ebben súlyosan tévedett, mert a legtöbb panaszbeadvány a legalacsonyabb bírói szinteken elbukott.)
A bizottság váratlanul előhúzott egy addig nem ismert októberi dokumentum-tervezetet, amit Eastman írt Trump számára, és amellett érvelt, hogy Pence alelnöknek jogában áll blokkolni a választási végeredmény kihirdetését. Annak ellenére, hogy az Alkotmány nem tartalmaz ilyen lehetőséget.
Január 6. után Eastman már azt kérte e-mailben Rudy Giuliani kampányügyvéd-társától, hogy őt is vegyék fel a kegyelmi listára, ha még van rajta hely.
Június 21. – többen Giulianira mutogatnak
Rusty Bowers arizonai republikánus képviselő azt vallotta aznap, hogy szűk körben Rudy Giuliani, Trump személyes ügyvédje elismerte, hogy nincs bizonyítékuk a választási csalásokra. Emiatt javasolta Trumpnak azt, hogy gyakoroljon inkább nyomást az állami szintű tisztviselőkre, hogy avatkozzanak be a helyi szavazatszámlálási folyamatokba. Egyes törvényhozók még a capitoliumi támadás napjának délelőttjén is dolgoztak az elcsalt választási teória előmozdításán és Pence alelnök megpuhításán, így például Ron Johnson szenátor (Wisconsin) és Andy Biggs képviselő (Arizona).
Johnson megpróbált eljuttatni két állítólagos bizonyítékot Pence-nek, de az alelnök hivatalvezetője azt üzente neki, hogy most már ne is próbálkozzon ezzel. Később Johnson adminisztratív félreértésnek nevezte az ügyet, magyarán letagadta.
Előzőleg a Fehér Ház 18-szor kereste a kapcsolatot Georgia tisztségviselőivel, mire az elnöknek sikerült a telefonhoz csalogatni vonakodó párttársát, Brad Raffensperger georgiai közigazgatási vezetőt, aki falfehéren vette át a hívást asszisztensétől ezekkel a szavakkal :”Essünk túl ezen a rémségen.” Ez lett végül az a hírhedtté vált egyórás beszélgetés január 2-án, amiben Trump azt kérte Raffenspergertől, hogy „találjon neki” még szavazatokat Georgiában. A kihangosított párbeszédet hallotta Eastman, Giuliani és még négy másik személy.
Végül az államtitkár nem teljesítette a kérést, viszont rögzítette a beszélgetést, és nyilvánosságra is hozta. Ezért a szélsőjobboldali sajtó, például a Gateaway Pundit kémkedéssel vádolta meg Raffenspergert.
Addig a kihallgatási napig a mintegy ezer beidézettből harmincan hivatkoztak az Alkotmány ötödik kiegészítésére, ami felmenti a vallomás alól azt, aki ezzel önmagát vádolná. Köztük volt Donald Trump egyik legbelsőbb bizalmasa, Roger Stone is, csakúgy, mint Mike Flynn tábornok, aki Trump első nemzetbiztonsági főtanácsadójaként szolgált, de csak fél évig.
Június 23. – megint Clark a fő téma
A Trump-kormányzat igazságügyi minisztériuma (DOJ) és a Fehér Ház jogászai szívós harcot vívtak Clark kinevezéséért. Ő azért lett az elnöki kampány kedvence, mert nem törődött a személyes hírnevével. Többen nyilatkoztak úgy, hogy Rudy Giuliani vezető ügyvéd szerint azért érdemes ‘zsetont tenni’ Clarkra, mert „ki kellene már állítani valakit az igazságügy élére, aki nem retteg attól, hogy mi lesz később a hírnevével, és a minisztérium tele is van ilyen emberekkel”.
Clark amúgy környezetvédelemre szakosodott jogász, aki jelezte, hogy ha kinevezik, akkor hajlandó olyan levelet írni Georgiának és más államoknak, amiben a választási eredmények hitelesítésének elhalasztását kéri, amíg le nem zárul a választói csalással kapcsolatos összes hivatalos és bírói vizsgálat.
Ez gyakorlatilag az elnökváltás több hónapos elhalasztását jelentette volna, amire az Alkotmány semmilyen lehetőséget nem engedélyez.
A Fehér Ház vendégnaplói szerint Trump december 22-én találkozott Clarkkal, egy nappal azután, hogy az elnök egyeztetett több törvényhozóval, hogy kidolgozzák a stratégiát a „választói csalások egyre szaporodó bizonyítékai ellen”. Clark kinevezésére végül nem került sor, viszont az államoknak küldendő nyomásgyakorló levél vázlatát elkészítette. A bizottság ennek bizonyítására is bemutatott egy e-mailt. (Clark jelenleg etikai vizsgálat alatt áll a levéltervezet miatt a washingtoni ügyvédi kamara előtt.)
Aznap ebéd után az Igazságügyi Minisztérium legfelsőbb vezetése és a Fehér Ház munkatársai hosszas vita után meggyőzték Trumpot, hogy hagyjon fel Clark kinevezésének erőltetésével, mert tömeges lemondásokkal kell szembenéznie az igazságszolgáltatásban, amik eleve akadályoznák az új miniszter működését és vizsgálatának eredményességét.
Heves belső vita a beszéd tartalmáról és szóhasználatáról
Az elnök 6-i beszédének több vázlata azt bizonyítja, hogy Trump beszúrt egy sort a szövegébe már azután, hogy a végsőnek szánt változatot egyeztette beszédírójával, Stephen Millerrel. Ez így szólt: „És majd meglátjuk, hogy Mike Pence valóban nagyszerű és bátor vezetőként lép-e be a történelembe. Csak annyit kell tennie, hogy visszaküldi az illegálisan leadott elektori szavazatokat az államokhoz” – javasolta Trump.
Igen ám, de Katie Miller, a beszédíró felesége akkor Pence kommunikációs igazgatója volt, és azonnal megosztotta a fülest hivatali főnökével, az alelnökkel. Az inkriminált sort ekkor Pence utasítására törölték a súgógép-fáljból.
Amikor ennek híre visszajutott a Trump-stábhoz, az elnök felhívta alelnökét, akivel „heves és eredménytelen telefonbeszélgetést” folytattak le. Ezután Trump utasította a beszédíró stábot, hogy tegyék vissza a mondatot a szövegbe.
A beszéd során végül Trump hét mondatban bírálta vagy ösztökélte Pence-t az alkotmánysértésre. Brad Parscale, Trump egyik kampánymenedzsere szerint ez a retorika emberhalálhoz vezetett, amiért kizárólag az elnök a felelős. „Trump a bizonytalanságot szorgalmazta hazánkban. Egy hivatalban lévő elnök, aki polgárháborút szít” – írta este hétkor Parscale a Trump-stáb szóvivőjének.
Cipollino, a Fehér Ház főjogásza már napokkal a támadás előtt azt mondta Hutchinsonnak, hogy aggódik amiatt, hogy ha Trump a Capitoliumhoz vonul, az úgy tűnhet, hogy lázadást akar szítani, és akadályozni akarja az igazságszolgáltatást. Azért, mert addigra minden illetékes bíróság kimondta a választások szabályosságát. Ezek akadályozása büntetendő cselekmény, politikai hatásai pedig beláthatatlanok.
Eric Herschmann ügyvéd szerint nem volna szabad hagyni, hogy a beszéd olyan nyelvezetet tartalmazzon, amit az elnök bele akart illeszteni, mert többször is használta a „harc” szót, és egyenes mondatokban buzdította a tömeget, hogy vonuljanak fel a Capitoliumhoz. Az ügyvéd szerint ez egy „halálos beszéd” volt.
Ismét a rossz tanácsadók vannak terítéken
Július 12-én a külső tanácsadók túlzott befolyását és működését vizsgálta a bizottság, és hogy mennyiben terelték a Trump-stratégiát a szélsőségek felé. A téma főszereplője ismét Rudy Giuliani,és mellette Sidney Powell kampányügyvédnő volt.
Trump nemcsak azt kívánta, hogy Powellt (Giuliani bizalmasát) kinevezzék különleges tanácsosnak a választói csalások kivizsgálására, mert ez még belefért volna az elnöki hatáskörbe. Viszont megtetézte azzal, hogy teljes biztonsági hozzáférést biztosított számára az állami adatbázisokhoz, beleértve a nyomozó és hírszerző szervezeteket. Ilyen jogosítványok csak a kormányzat legmagasabb rangú és legnagyobb felelősséget viselő személyeit illetik meg, de egy privát ügyvédet nem.
A jogilag hátborzongató ötlet egy Pat Cipollonéval folytatott találkozón merült fel, ahol a külső tanácsadók arra is biztatták Trumpot, hogy adjon ki egy olyan elnöki parancsot, amivel a védelmi miniszter lefoglalhatja a szavazógépeket, ami utat nyit Powellnek a további vizsgálódáshoz. Ezután az elnök azt mondta, „akkor rendben, tehát kinevezem, és megadom neki az engedélyeket”. Erről a beszélgetésről hangszalagja is van a bizottságnak.
Powell személyében Trump beengedte a legbelső körbe az egyik legradikálisabb jogászt, aki heteken át hamis állításokkal zaklatta a hivatalokat és a bíróságokat, és manipulációval vádolta meg a szavazatszámláló gépeket gyártó céget is. Volt olyan bíróság, ami meghallgatni sem volt hajlandó a jogásznőt, és végül a Legfelsőbb Bíróság nem is iktatta az ügyet, noha akkor már 6:3-as arányú republikánus többség ült a testületben.
Powell zabolátlansága és jogi handabandázásai miatt ekkor már az elnök hűséges hivatali jobbkeze, Mike Meadows is hátrébb húzódott Trumptól, és nem hangoztatta többé, hogy a szavazói csalás emlegetése változtathat az eredményeken. Sőt, a stábfőnök azt kezdte mondogatni, hogy Trumpnak lassan el kellene engednie ezt a témát, mielőtt a dolgok túlhevülnek, és a Giuliani-Powell duó még nagyobb bajba rángatja.
A tüntetést szervező szélsőjobboldali csoportok és szervezetek nagyon bíztak abban, hogy beszédében Trump felszólítja majd híveit, hogy induljanak el a Capitolium felé. „POTUS (mármint az elnök) arra buzdít minket, hogy a Capitoliumhoz vonuljunk” – írta SMS-ben Kylie Kremer, a menet egyik szervezője egy másik aktivistának. A bizottság bemutatott egy tweet-tervezetet is, amelyet „az elnök látta” bélyegzővel jelöltek, és amiben Trump arra kéri a tüntetőket, hogy „meneteljenek beszéde után a törvényhozás felé”.
Ezek a hírek viharsebesen terjedtek a közösségi médiában a megelőző két napban. 5.-én már pőre pánik kezdett eluralkodni a Kongresszusban, mert Trump sok kongresszusi híve is megérezte a puskaporszagot a levegőben. Még a szélsőjobboldali House Freedom Caucus egyik tagja is arra kérte Nancy Pelosi házelnököt, hogy dolgozzanak ki „biztonsági tervet a kongresszusi tagok számára”, noha erre még a világháború idején sem volt szükség az amerikai történelemben.
A legsúlyosabb kérdés is előkerült – teljesítette-e az elnök hivatali alapkötelességét?
Július 21-én a vizsgálóbizottság eddig arra jutott, hogy a drámai napon az elnök egyetlen nemzetbiztonsági vezetővel sem beszélt. A vezérkar főnöke, Mark Milley üzent neki, hogy „Ön a főparancsnok, támadás folyik az Amerikai Egyesült Államok Capitoliuma ellen, és nincs semmi? Nincs hívás? Semmi? Nulla?” – mondta a tábornok bizottsági nyilatkozatában, de választ nem kapott.
Trump aznap egyetlen bizonyítható szót sem beszélt a nemzetbiztonság tisztviselőivel, Pence alelnök viszont igen, és végül ő tárgyalt Milley-vel.
„[Pence] Nagyon élénk volt, és nagyon határozott. Közvetlen és egyértelmű parancsokat adott ki. Ez nem is kérdés” – mondta Milley. Azt mondta, „hozd ide a katonaságot, hozd ide a Gárdát, rendezd le ezt a helyzetet valahogy”. Mivel azonban az alelnök nem főparancsnok, a vezérkarnak muszáj lett volna Trumppal is kapcsolatba kerülni. A polgárháború után meghozott Posse Comitatus törvény tiltja az USA haderő bevetését amerikai földön, ezért mély és felelős egyeztetésre lett volna szükség az elnökkel a katonai lépések megtételéhez. Ezek híján az elnöknek kellett volna a védelmi lépéseket elrendelni, de ezt a kötelezettséget elmulasztotta.
„Az elnök nem akart tenni semmit és nem is beszélt senkivel” – vallotta Elaine Luria képviselő. Így tehát végül Cipollone jogtanácsos fogadta a vezérkari hívást, de neki semmiféle nemzetbiztonsági hatásköre nincs. Ilyen erővel a kertésszel is beszélhettek volna.
Oltotta-e a tüzet az elnök, amikor látta a következményeket?
Egyesek szerint csak vonakodva és kétértelműen, mások szerint viszont inkább olajat öntött. A támadás során Trump a szokásosnál jóval kevesebb tweetet küldött, de egyik sem volt olyan határozott, ahogyan a munkatársak remélték. „Kérjük, támogassa a fővárosi rendőrséget. Ők a mi országunk oldalán állnak. Maradjatok békében!” – írta Trump 14:38-kor. Ennek az üzenetnek semmilyen csillapító hatása nem lett, és nem is volt teljesen érthető, hogy mit akar vele.
Sarah Matthews helyettes sajtótitkár azt vallotta a bizottság előtt, hogy a Fehér Ház sajtótitkára szerint nehéz volt rávenni Trumpot, hogy bármiféle békére szólítson fel. „Kayleigh McEnany rám nézett, és elcsukló hangon megosztotta velem, hogy az elnök semmiféle szót nem akar beletenni a békességre szólítva a tweetbe, és csak a teremben tartózkodók nyomására került később bele – mondta Matthews.
„Fel s alá járkált, sorra vette a különböző kifejezéseket, hogy találjon valamit, amiben még ‘jól érezte magát’. A maradjatok békében megfogalmazás végül Ivanka Trump javaslatára került a szövegbe.”
Ebből a passzivitásból táplálkozik az újabb vádpont, hogy az elnök elmulasztotta kötelezettségeit a nemzet védelmére.
További konfliktusokkal járt az aznap esti videó is
A támadást követően a tanácsadók arra biztatták Trumpot, hogy határozottabban ítélje el az előző napi cselekedeteket, de ez csak részben sikerült. A január 7-i videó ezt több ponton igazolja.
„De ennek a választásnak most vége. A Kongresszus hitelesítette az eredményeket – de nem azt akarom mondani, hogy a választásnak vége, csak azt akarom mondani, hogy a Kongresszus hitelesítette az eredményeket” – anélkül, hogy kimondta volna, hogy a választást lezárták. Trump tulajdonképpen a jelen lévő lányától kérdezte ezeket.
Végül az elnök megismételte állításait, hogy a választásokat ellopták, és támogatóit (vagyis a támadókat) „nagyon különleges embereknek” nevezte. Volt olyan mondat, amit a felvétel közben hagyott ki.
Ezenkívül a bizottság két vágást is kimutatott a végső videóban, amikor Trump frusztrált lett, miután elolvasta a következő sort: „Az egyetlen célom az volt, hogy biztosítsam a szavazás integritását.”
Pence az áruló, Giuliani az utolsó honvéd
„Mike Pence cserbenhagyott” – a Fehér Ház egyik alkalmazottja szerint ezek voltak az utolsó szavak, amelyeket Trump mondott, mielőtt január 6-án éjjel átballagott a rezidenciájába.
Maga Rudolph Giuliani a legutolsó percekig is azon fáradozott, hogy elhalassza a szavazás hitelesítését. Már Trump előző délutáni tweetje után, az ügyvéd telefonált a Kongresszusba, és újabb ülés összehívását kérte, amin kimondták volna a választási igazolás elhalasztását. Hangfelvételek igazolják, hogy több szenátorral beszélt erről. A névsorban szerepel Ted Cruz (Texas), Marsha Blackburn (Tennessee.), Tommy Tuberville (Alabama), Bill Haggerty (Tennesse.), Lindsey Graham (Dél-Karolina) és Josh Hawley (Missouri). Tuberville hangpostája meg is őrizte az üzenetet.
A stáb frusztrált, hullafáradt és csalódott – leváltási kísérlet is volt?
Cipollone elmondta, hogy fontolóra vette a lemondását, több más munkatárssal együtt, de végül kitartott Trump mellett a függöny legördüléséig. Állítása szerint azért, hogy meggátolhasson valami újabb szörnyűséget a lázadás és az elnöki beiktatás között. Viszont többé egy szót sem szólt ellopott választásról és csalásokról, és nem állt többé szóba Giulianival sem.
Eugen Scalia munkaügyi miniszter (az egykori legendás legfelsőbb bíró fia) találkozót szervezett a kabinet tagjai között, ahol felmerült a 25. alkotmánymódosítás lehetősége, vagyis az elnök leváltása. Scalia azt mondta, hogy ha az elnök folytatja a választási eredmények megkérdőjelezését, akkor alkalmatlannak minősülhet feladata ellátására.
Erre a lépésre végül nem került sor, mert közben a demokraták az impeachment (kongresszusi vádemelés) eszközét választották, ami nem járt sikerrel. Céljuk ezzel az volt, hogy a XIV. alkotmánymódosítás alapján Trumpot örökre távol tartsák a közhivataloktól, vagyis meggátolják esetleges ’24-es újraindulását.
A stáb alacsonyabb rangú tagjait is megrázták az események. A kampány egyik szóvivője Tim Murtaugh és helyettese, Matthew Wolking közötti szövegváltás azt mutatja, hogy frusztráltak voltak, amiért Trump még csak meg sem említette a lázadásban meghalt kongresszusi rendőrtisztet. „Szemétség.” – írta SMS-ben Murtaugh. „Ez felháborító számomra. Minden, amit a rendfenntartás támogatásáról mondott, hazugság” – válaszolta Wolking.
„Persze tudod, hogy mi ez. Ha beszélne a halott zsaruról, akkor hallgatólagosan a csőcseléket hibáztatná. És ezt nem teszi, mert ezek az ő emberei. Sőt elismerné, hogy amit a beszédében szított, az kikerült az irányítása alól. Semmiképpen sem ismer el olyasmit, amit végül az ő hibájául lehetne felróni. Naná.” – írta vissza Murtaugh.
A Nagy Kérdés: elég lesz-e ez a puskapor a republikánusok megállítására novemberben?
A fő kérdésre a válasz egyelőre határozott nem. A legtöbb elemzés szerint a demokraták maximális reménysége a szenátusi egyensúly megtartása lehet, de a Képviselőházat valószínűleg elveszítik, bár ez még messze nem vehető biztosra. A felmérések jelenlegi átlaga 217-193 a republikánusok javára.
Ez azt jelentené, hogy az ellenzék megtorpedózhatja a kormányzatnak fontos törvények előterjesztését, amivel lebéníthatja a Fehér Ház politikai és kormányzati mozgásterét.
Az Emerson College felmérése szerint Donald Trump általános elfogadottsága még mindig 3 ponttal megelőzi Joe Bidenét (46-43). Más felmérések 48-43, illetve 43-40 arányt jeleznek. A jelenlegi elnök elfogadottsága alacsonyabb, mint Trumpé volt az orosz kapcsolat kivizsgálásának idején.
Ez azt jelenti, hogy a republikánus szavazók egyelőre nem rontottak súlyosan Donald Trump megítélésén. A konzervatív oldal nem szenvedett el jelentős veszteséget a vizsgálóbizottsági híradások láttán, noha némi morzsolódás látható, mert minden felmérésben nőtt a pártfüggetlen vélemények aránya. Ők főként az őszi gazdasági adatokra várnak, mielőtt elkötelezik magukat.
Igen ám, de ősszel nem elnököt, hanem törvényhozókat és kormányzókat választanak, ezért a két főszereplő személyes megítélése nem feltétlenül esik egybe a a helyi jelöltek támogatottságával. Georgiában például a demokratáknak van esélyük megtartani mindkét szenátusi helyet, míg Floridában ennek az ellenkezője várható. Az egyes államok előrejelzései itt olvashatók.
A két párt közti olló fő okozója nem a kongresszusi vizsgálat, hanem sokkal inkább a Legfelsőbb Bíróság döntése az abortuszjogok liberalizálásáról szóló 1973-as határozat visszavonásával. Ez sok körzetben fog fejfájást okozni a helyi republikánus jelölteknek. „Hamarosan kiderül, hogy az abortusszal kapcsolatos népharag kitart-e a novemberi választásokig, mert ha igen, akkor a republikánusok elbuknak, hiszen fehér férfi szavazókat is veszítenek emiatt” – mondja erről Rebecca J. Kreitzer, az észak-karolinai egyetem tanára.
Biden távol tartja magát a vizsgálati folyamattól
Biden elnök eddig óvakodott attól, hogy átpolitizálja a kérdést, és csak futólag kommentálta a testület megállapításait. Egy osztott képmező jött létre, aminek egyik oldalán az elnök végzi a szokásos kormányzati feladatokat, a másikon pedig zajlanak a meghallgatások. Nem látszik kapcsolat a Fehér Ház és a kongresszusi bizottság működése között. Erről Doug Jones, aki a Fehér Házban intézte Ketanji Brown Jackson legfelsőbb bírósági jelölését, azt mondja, hogy a kormány nem akar olyan adut adni a republikánusok kezébe, hogy beavatkozik a törvényhozás munkájába, és pártpolitikát csinál az eljárásból.
„Fontos, hogy az amerikai emberek megértsék, mi történt valójában, és hogy jelenleg is ugyanazok az erők működnek, akik a január 6-i akcióért felelősek” – mondta Biden az inflációról és az ellátási láncokról tartott június 10-i beszéde elején, de ennél tovább nem merészkedett. Az a tény, hogy a vizsgálat további nyomozásokat és vádemelést vonhat maga után, szintén visszatartja az elnököt attól, hogy nyilvánosan kommentálja az elmúlt két hónap viharos eseményeit, mert az a független igazságszolgáltatásba való beavatkozást jelentené.
Eközben az is megfigyelhető, hogy a Donald Trump által támogatott jelöltek számára nem feltétlen garancia az előválasztásokon, hogy a volt elnök megüzeni a tagságnak, hogy ki a kiszemelt választottja. Mi több, már Trump és alelnöke, Mike Pence kedvezményezettjei között is dúlnak harcok, főleg azóta, hogy Trump árulónak nevezte egykori legközvetlenebb munkatársát, miként azokat a republikánus kongresszusi tagokat is, akik részt vesznek a vizsgálóbizottság munkájában. Köztük továbbra is Liz Cheney képviselő (ifj. Bush elnök alelnökének lánya) a fő mumus és pártütő áruló.
A legutóbbi ilyen belső összecsapás Marylandben zajlott, ahol a Trump támogatásával felvértezett Dan Cox nyerte el a kormányzói jelöltséget. A demokraták vadonatúj taktikája nyomán Cox élvezte a liberálisok reklámtámogatásait is. A már több helyen is tapasztalt (rizikós) trükk célja az, hogy a lehető legszélsőségesebb republikánusok lépjenek ringbe novemberben, akik felbőszítik és aktivizálják a demokratákat és megosztják az ellenzékieket. Ez néhány helyen működhet is, de a déli államokban valószínűleg kevésbé.
Eközben a helyi (tagállami) kormánypártiakat megzavarja, hogy az elnök magatartása olykor nehezen követhető ezekben a pártküzdelmekben. Demokrata körökben legutóbb az váltott ki megrökönyödést, hogy az elnök egy Pro Life párti bírót kívánt kinevezni a legkeményebb abortuszellenes Kentucky legfelsőbb bíróságába. Az állam demokrata kormányzója, Andy Beshear azonnal nyilvánosságra hozta az erről szóló Fehér Házi emailt, és a kinevezésre nem is került sor. (Beshear áprilisban megvétózta a helyi törvényhozás szigorító határozatát.) Nem támogatta a javaslatot az állam befolyásos republikánus szenátora, az elkötelezetten életpárti Rand Paul sem, aki inkább az egész USA-ra kiterjedő szövetségi rendezés híve lenne. Tehát a republikánusok háza táján is akadnak repedések a belső egyetértésben.
Az eset azért jelentős, mert még 119 további szövetségi bírói kinevezés várakozik, és ezeknek döntő szerepük lesz az abortuszjogok védelmében, korlátozva a helyi törvényhozók szigorító szándékait.
Címkép: Engel testőr Trumppal