Az istenek halála

Posted by

 Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve

kistibi 

Csodálattal olvastam ezt a történetet. Közép-európai olvasóként én is a görög mitológián nevelkedtem, és most meg kellett tudnom, hogy a görög mítoszok istenei az egymás iránti kegyetlenségükkel még a bocskorát sem oldhatják meg az északi isteneknek. Ez csak az egyik különbség. A másik fontos eltérés, hogy míg a görög istenek halhatatlanok, addig az északiak, az Edda hősei halandók. Ez még inkább aláhúzza az irgalom teljes hiányát.

Hiszen a görög isteneknek a fájdalomban, a szenvedésben részük lehet ugyan, de halhatatlanságuk miatt semmi nem végleges, semmi nem visszafordíthatatlan. Talán Prométheusz sorsa példázza ezt a legpontosabban. Zeusz arra ítéli, hogy az örökkévalóságig a Kaukázus sziklájához legyen láncolva, és egy keselyű tépje a máját. Azután Zeusz fia, Héraklész kiszabadítja, ezután már „csak” egy gyűrűt kell hordania, melybe a Kaukázus sziklájából tettek egy pici darabot. A büntetés ily módon érvényben maradt, de ez a fajta irgalom nem található az északi mitológiában.

Gornichec regényének főhőse Angurboda, egy különös boszorkány. Nevének jelentése bánathozó vagy szomorúságot kínáló, de van olyan fordítás is, amely a szenvedések hírnökeként határozza meg. A történet elején menekültként él a Vaserdőben, de emlékei vannak arról, hogy valamikor nem Angurboda volt, hanem Gullveig, a látnok és vajákos boszorkány:

Bár a Gullveigként leélt élete emlékei elhalványodtak, fel tudta idézni magában, milyen érzés sehová sem tartozni. S abban a pillanatban, amikor ellene fordultak, és megégették, nagyon sok mindent érzett. De nem a félelem vagy a düh élt benne a legelevenebben, hanem az, hogy kihasználták.”

Az Ászok és a Vánok (két istencsoport) között háború dúlt, melynek kiváltó oka valószínűleg Gullveig meggyilkolása volt. Lándzsával átszúrták a szívét, majd kitépték, háromszor is máglyára vetették, de mindháromszor feltámadt. Nagy hatalmú vajákosként ki tudott lépni a testéből, ezért élhette túl a többszörös halált. A Vaserdőben megbújva már ő Angurboda, az óriásnő.

A kezdés igazi „in medias res”. A Vaserdőben valahol beszélget Loki és Angurboda.

A férfi felnevetett, majd kotorászni kezdett a tarisznyájában. Kisvártatva elővett belőle egy rongydarabot, és a nő felé nyújtotta. A boszorkány elvette tőle, aztán összerezzent, amikor érezte, hogy a kis batyu ütemesen lüktet a kezében.
– A szíved – magyarázta a férfi. – Valamilyen oknál fogva meg akartam enni, de arra jutottam, talán inkább vissza kellene kapnod.
– Meg akartad enni – kérdezte fintorogva a nő. – Miért?
– Nem tudom – vonta meg a vállát a férfi. – Kíváncsi voltam, mi történne.”

Ha abszurd drámában hallom-olvasom ezt a beszélgetést, akkor sem lep meg jobban, mint egy mítosz mai átíratban. Loki, a cselszövő isten most kivételesen jót tett: visszaadta a boszorkány szívét, képessé tette az érzésre, a szerelemre, a gondoskodásra. Angurboda talál egy barlangot, ott telepszik le. Megismerkedik Skadival, az óriáslánnyal, és mindkettejük számára jövedelmező cserekereskedelembe fognak. Angurboda gyógyfőzeteket készít, Skadi ezeket elcseréli élelmiszerre, szövetekre: egy idő után a barlang egyre otthonosabb. Loki látogatásai egyre gyakoribbak, a kapcsolatból szerelem lesz, igazi családi idill: három gyermekük születik. Az első Hel, aki később az alvilág úrnőjévé válik. Különös lány, felsőteste él, lábai üszkösödnek. Valószínűleg az az oka, hogy magzat korában meghalt, de édesanyja kilépett a testéből, utánament, és visszahozta az életbe. Loki és Angurboda második gyermeke Fenrir, a farkas, aki szüleivel úgy beszélget, hogy azok a fejükben hallják a hangját. Harmadikként egy kígyó születik, Jörmungand. Angurboda mindhármat elfogadja, gyermekeiként szereti őket alakjuktól függetlenül. Nem is viselkednek szörnyetegként, lelküket rendben tartja az anyai-apai szeretet.

A regény első része stilizált, mint egy görög dráma. Semmi akció, semmi konfliktus, ha valami cselekményes vagy brutális dolog történik, az a „színfalak mögött” megy végbe. Loki meséli el az eseményeket: így jártak Asgardban, ez meg ez történt a kilenc világok valamelyikében, Angurboda pedig egyfajta „kórusként” értelmezi, magyarázza szavait.

Az idillt az töri meg néha, hogy Loki csapodár, „sokat szeret”. Van egy másik felesége is Asgardban, és ha eltűnik Vaserdőből, akkor a másik családjával tölti az időt. Angurboda sejti-tudja, hogy Loki kihasználja, de a gyerekei érdekeit nézi, és kerüli az összeütközést.

A világ szélén, Vaserdőben, az Óriásföld szomszédságában kellően el vannak rejtve Ódin szeme elől, és hogy ez biztos legyen, Angurboda még egy varázslattal is óvja otthonát. Fél az istenektől, az isteni kegyetlenségtől, és nem tudja megbocsátani, hogy kiközösítették és kínhalálra ítélték. Már semmi mást nem akar, csupán boldog szerelemben élni Lokival. és nevelni a gyerekeket, hadd érezhessék magukat teljes értékűnek. A harmónia megvan, csakhogy Loki kevesli ezt, és feleségének támad – de ezt tudtán kívül kihallgatják a gyerekek:

– Az is jobb, mint egy barlangban rejtőzni a világ peremén, és mindentől félni – esett neki Loki. Sebhelyes arca megvetően rángatózott. – Te ezt nem érted. Soha nem fogod megérteni, mert veled kapcsolatban csak arra a névre fognak emlékezni, amit magadnak választottál, Angurboda. Azt már nem fogják tudni, hogy te voltál Gullveig. Semmi mást nem fognak tudni. Csak azt, hogy feleségül jöttél hozzám, és szörnyeket szültél, mert úgy döntöttél, semmi több nem leszel.
Angurboda úgy érezte, mintha hasba rúgták volna
.”

Fenrir és Jörmungand ezt a támadást soha nem tudja megbocsátani, és valóban olyan szörnyekké válnak, amilyennek az apjuk látja őket. A beszélgetés végére váratlanul megjelenik Sigyn is, Loki másik felesége is. Ez már sok Angurbodának. Egy látomásban megmutatja neki sorsukat: Sigynt összetöri a látvány. De ezzel Angurboda felfedi családjának titkait, Sigyn Asgard lakója, tovább fogja adni Ódinnak, amit látott, és elindulnak a végzetes események…

A fontosabb figurák árnyalt és érzékeny felrajzolása teszi mai történetté Gornichec regényét, ma is érvényes karakterekkel, élethelyzetekkel. És az igazán nagy teljesítmény, hogy a kevéssé ismert északi mitológiát úgy olvashatjuk, mint egy jelenkori szerelmi történetet. Mögötte kirajzolódik az Edda, értelmet kapnak olyan nevek, mint a Ragnarök, az Yggdrasil, Ódin, a kilenc világ…

A választott cím, A boszorkány szíve egyszerre hordoz konkrét és szimbolikus jelentést. Végigkíséri az egész történetet, jelen van fizikai és szellemi jelentésében is, képes olyan fordulatokat előidézni és megoldani, hogy csak ámulunk az ötletek eleganciáján.

Ha a mában játszódna, fejlődésregénynek nevezhetnénk, mert ez Angurboda önmagára találásának története. És ahogy ezt a vonalat az író egyesíti a mítosszal, az számomra a regény legzseniálisabb vonala. Angurboda boszorkány, de szívének kitépése, háromszoros máglyahalála és feltámadása eltörölte benne a múltját. Az sem segíti az emlékezéshez, hogy Thor fejbe vágja kalapácsával, amitől kilenc napig lebeg a világok határán, élet és halál között. Hogy visszakapja emlékeit, s vele vajákos hatalmát, meg kell tudnia, hogy ki volt ő, milyen hatalmat birtokolt és hogyan. Ehhez le kell szállnia saját lelkének mélységeibe, és ott megkeresni az ősi tudást, az ősi hatalmat. Ez mítoszi párhuzamban az Yggdrasil (világfa) gyökereinél tett utazást jelenti, s az nem veszélytelen, mert egy határt átlépve már nincsen visszatérés. Önmagunk megismerésénél és kiteljesítésénél nincsen nagyobb és emberibb feladat a mítoszok kezdete óta.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az olvasó nem tévedhet el az északi mitológia kevéssé ismert szereplői, helyszínei, élőlényei között, mert a regény végén található kalauz megkönnyíti a tájékozódását. Itt találjuk meg a legismertebb átdolgozások és szakirodalmi források adatait is.

A szerző, Genevieve Gornichec történész, diplomáját az Ohio Állami Egyetemen szerezte. A boszorkány szíve az első regénye. A fordulatos művet Ballai Mária kiváló fordításában olvashattuk.

Még egy érdekességet hadd soroljak ide (értelmezés nélkül): nem sűrűn látni, hogy a külföldi kiadó a szöveggel egy csomagban átadja eredeti kiadás borítóját. A borító tervezője Adam Auerbach, aki más munkáit is figyelembe véve akár „viking szakosnak” is nevezhetünk.

Genevieve Gornichec

Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve
Fordította: Ballai Mária
Agave Kiadó, Budapest, 2022
368 oldal, teljes bolti ár 4480 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3584 Ft
ISBN 978 963 598 0154

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A boszorkány szíve az északi mitológiát veszi alapjául, ami napjaink popkultúrájának egyik megkerülhetetlen témája. Ugyanúgy hódít az irodalomban, mint a filmekben és videojátékokban, fiatalabbak és idősebbek egyaránt előszeretettel fedezik fel az emberek, istenek, óriások és boszorkányok szövevényes történetét.
Egy száműzött boszorkány beleszeret Lokiba, és ezzel az istenek haragját vívja ki ebben a megindító, elsöprő erejű történetben, ami újragondolja az északi mitológiát.
Angurboda története ott kezdődik, ahol a legtöbb boszorkányé véget ér: egy égetésnél. Ezt kapja ugyanis büntetésül Ódintól, amiért megtagadja tőle a jövő ismeretét. A tűztől sebzett és erejétől megfosztott Angurboda egy távoli erdő rejtett zugába menekül – itt talál rá egy férfi, aki Lokiként mutatkozik be, és a nő kezdeti bizalmatlansága ellenére hamarosan őszinte és igaz szerelem szövődik közöttük. Hamarosan három különleges gyermekük születik, különleges sorsokkal. Angurboda a világ végén, Ódin mindent látó szeme elől rejtve neveli őket, ám, ahogy lassan visszanyeri látnoki képességét, úgy ébred rá, hogy boldog élete – és vélhetően mindenki másé – nagy veszélyben van. Hamarosan el kell döntenie, hogy elfogadja saját és családja végzetét, vagy fellázad és megváltoztatja a jövőt.

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: