A népnemzeti kevert

Posted by

Kuthi Csaba
>„Ittál má’ rossz pájinkát, koma? – Ittam. – Oszt mijen vót? – Jó!”
Hát kb. így foglalható össze népiesen az az egész népnemzetileg kevert kotyvasz, amit a
Nemzet Vátesze adott elő azon a forrón erjedő hőgutai napon a minap. Azoknak a gyanútlan
és a hőségtől elbódult agyú, csíkikalapos székely atyafiaknak, akik vártak valami megváltást
arról, hogy ugyan mikor jön már vissza a kötelező magyar arrafelé.
Merthogy erre vártak
mind, ne is titkolgassuk, mint ahogy ők se nagyon titkolgatják. Meg hát persze, hogy erre is
megy ki az a játék, amit a játékmester, aktuálisan már sokadszorra animál arrafelé. No,
megkapták. Sok örömük azért nem lehetett benne, de legalább megtudhatták, hogy „az apa
férfi, az anya nő”. Ezt a ritka felismerést sokan meg is tapsolták, kivéve azokat a
mégtöbbeket, akik inkább a háttérben, az árnyékban söröztek. (Egyik kezük ugyanis foglalt
volt.) Ment ott is a szókavarás, mint napokig mindenfelé a polhitsátrakban és a
polmartplészeken.
Olyan sajtó és szellemi oligarchák virtuálásával, mint Bayer Zsolt, Deák
Dániel, no meg Kövér doktor és Gulyás Gergely, hogy csak a legkitűnőbbek említtessenek
meg. Akikhez képest Hugh Hefner nem más, mint egy ócska niemand.
De nemzeti Igazlátónk azt is tudomásunkra hozta (amit az atyafiak azért nem teljesen
értettek kristálytisztán), hogy aszongya „nem akarunk kevert fajúak lenni”. Ami némi
elbizonytalanodást okozott azoknak a körében, akik jóízű kevert házasságban élnek évtizedek
óta ottan. Már hogy akkor erről mit is kéne nékik népnemzetileg gondolni. (Hogy akkor
ezentúl verjük-é az asszonyt, vagy se). Ez akkor és ott nem derült ki egészen világosan,
mindenesetre a harmadik sör után már csökkent az ellenséges hangulat és elkezdtek a fajok
összébb melegedni egymással.
Azután az is világossá lett, hogy a Nyugat halódik, meg hogyannak úgyszólván vége, és csak mi vagyunk azok, akik – mint Atlasz – vállunkon visszüktovább ezt az egész kerek világot. Aminek ugyan szinte minden szegletéből ki akarunkmaradni, amiből persze tudható, hogy az nem egészen lehetséges, de az atyafiak (meg minkis) hajlamosak voltunk mindezt készségesen elhinni. És leszünk is egészen addig, míg meg
nem érkeznek az első közműszámlák a fűtési szezon elején. Valamint arról is értesülhettünk,
hogy a háború ’legoptimálisabb’ ellenszere a béke, ami legegyszerűbben úgy érhető el, hogy
mindnyájan a háborúzó felek közé állunk. (Ha lőnek, hát lőjenek, de mi ott állunk). Ez már
aztán olyan elbizonytalanodást idézett elő a sokat megbírt hallgatóságban, hogy erősítésként
bizonyos tudatmódosító ingredimentumok is előkerültek, amiről a helyi csendőrség lelkes
örömmel számolt be.
Végül megtudhatták az atyafiak (meg mink is) azt, hogy 2030-ra kifizetők helyett befizetők
leszünk, és azontúl mi rendeljük a zenét, ami pont annyira elbűvölően és lenyűgözően
csapongó szárnyalású rapszódia lőn, mint az, hogy „holnapra megforgatjuk az egész világot”
és hogy „Fabulon a bőre őre”.