Nem keveredünk!

Posted by
Lana meséi
>Hol volt, hol nem volt, volt egy Állatbirodalom. Ebben a birodalomban sok fura dolog történt. Még az is előfordult egyszer, hogy a törpe disznó és a mókus egymásba szerettek és össze is házasodtak. Mind a ketten úgy gondolták, hogy igazi jó házasság lesz. Az esketést a lajhár tartotta. Emiatt kicsit elhúzódott, de nagyon szép volt. A mókuslányka a koszos disznó hátán ült, margaréta koszorúval a fején. A disznó csak hörgött, böfögött örömében, s időnként belekapott a násznép lába szárába. Azt gondolta vicces kiharapni egy darabkát a vádlikból. Sok ilyen vicce volt, amit senki nem díjazott, különösen nem az egyre szaporodó vádli nélküliek csoportja.
A disznó, a házasság alatt nagyon sokra vitte, ő lett nem csak a disznók, malacok, de az ökrök és a birkák vezetője is. Azt mondták róla, ő az állatok megmentője. Naponta felült a szénakazal tetejére, hátradőlt kényelmesen és minden nap szónoklatot intézett a népéhez.
Ó, én drága népem, kedves alattvalóim, senki más nem szeret benneteket úgy, mint én. Akárki támadja meg ezt a birodalmat, a katonáink készen állnak a harcra. Nagyon jól tudjátok, ide más faj be nem teheti a lábát. Nem keveredünk, s ha kell verekedünk!
Nem keveredünk, nem keveredünk, ha kell verekedünk, zúgta vissza az állatsereg.
Itt olyan szabadság van, aminőről a nyugatra és északra élő állatok nem is álmodhatnak. Higgyétek el nekem, sehol olyan jólét nincs, mint itt. Van szénátok, szalmátok, a nejemnek, mutatott a mókusra, mogyoró is jutott. Azt elfeledte hozzátenni, hogy a kedves kis asszonyság már annyi mogyorót összegyűjtött, hogy azzal több megyét is beterített. S ahol a mogyoróval befedték a földet, ott ki is tették a táblát, hogy a terület a birodalom vezérének a családjáé. Mert ő is falánk kis jószág volt, csak ezt nem gondolták róla a buta állatok.
A törpe disznó, rojtos farkával igencsak kedvenc volt a birodalom kocái között, még a vaddisznő hölgyek és a varacskos disznó lányok is imádták. A mókus feleség eleinte nem volt féltékeny, alapjában elégedett volt az életével. Pedig nem volt könnyű neki, sok fura szerzetet hozott a világra, amiért rendre támadták. Különösen a vádli nélküliek, a megsebzettek. Morogtak, zúgolódtak, de arra nem jutott erejük, hogy fel is lázadjanak.
Így aztán az Állatbirodalomban csend volt és nyugalom.
Egyszer egy szerelmetes estén, amikor ragyogtak a csillagok, a hold is sejtelmesen nézett le rájuk, a birodalom feje és neje kint ültek a szérűn.
A törpe megkérdezte, szeretsz engem? Szeretsz-é, kérdezte ismét.
Az asszony őszinte volt.
Már nem, mondta és elhúzódott.
A törpe megszeppent. Akkor most mi lesz? Elválunk?
Azt a szégyent nem hozom rád, inkább megöllek, mondta az asszony.
Na akkor jó, vette viccnek az uraság és kacska kezeivel megpróbálta átölelni az apró asszonykáját.
Igyon édes uram, nagyon nagy meleg van, húzta elő a széna sűrűjéből a vizes kancsót a mókus. A törpe disznó hálásan nézett az asszonykájára és nagyot húzott a kancsóból. Egy másodperc múlva azonban fehér hab jelent meg a szája szélén, kicsit még rángatózott és aztán csendesen kimúlt.
A mókus pedig? Gyorsan felugrott az első fára, és elkiáltotta magát: jaj, nagy baj van, gyertek gyorsan, az uram….. itt elcsuklott a hangja. A birodalom állatai körbeállták az uraságot és jajgattak egy sort, majd mind elmentek aludni, hiszen késő volt már.
No gyerekek, itt a mese vége. Ne, ne kérdezzétek, mi történt másnap, azt nektek kéne megírni