Szent tehén a vágóhídon

Posted by

Felelősségemben azért osztoznak az ápolónők is. Orbán és előtte Gulyás is rájuk hivatkozott: méltánytalan, hogy ők több adót fizessenek, mint egy katás. Ezt ugyan meg lehetett volna oldani azzal, hogy a katát (megszüntetett elődje: az eva mintájára) a nagyobb bevétel esetén sávosan emelkedővé teszik, de ez a kormány úgy fél a progresszív adózástól, mint a tűztől. Azt nem részletezték, mitől lesz jobb az ápolónőknek azzal, ha másoknak rosszabb. Talán majd jövő pénteken.

Megtisztelő, milyen nagy emberek mellé kerültem a „ki a hibás” névsorban. Ott van mellettem a „háborús uszító Soros” (őrület, mekkora befolyása van ennek az embernek, hát nem rávette Putyint Ukrajna lerohanására?), a „Miniferi” és a Maxiferi, meg persze az agyatlan brüsszeli szankciók. „Európa tüdőn lőtte magát” – így Orbán.

Lehet, hogy a tüdőlövés nálam kicsit feljebb, az agyamnál csapódott be. Mert a szankciók kiátkozását kezdem nem érteni. Nemcsak azért, mert az energiaárak már 2021-ben felszöktek a covid után hirtelen beinduló világgazdaság igényei miatt, onnantól Orbánék pontosan tudhatták. a rezsicsökkentés szent tehenét nehéz lesz tovább etetni. Hanem főleg azért, mert a gázra semmiféle uniós embargó nincsen. Az olajra van, de az sem vonatkozik ránk. Sőt, állítólag kedvező árakkal 15 évre szóló zseniális megállapodást kötöttünk Putyinékkal. Azzal most mi van? Rájöttünk, hogy a nagy barát mégsem olyan megbízható, leállíthatja a szállítást?

Persze, helyzet van. Bár – mint Bod Péter Ákos fogalmazott – nálunk elsősorban költségvetési vészhelyzet. Az okai ismertek. Közrejátszik a háború, de főleg a választási érdekből kifosztott államkassza, a fenntarthatatlan rendszerek. Ránk dőlt a szent tehén is, elég nagy súlya van. Nem kell ahhoz tüdőlövés, hogy levegőért kapkodjunk.

De hát a kormányzás már csak ilyen. Előbb-utóbb jönnek a nehézségek. A Fidesznek csak utóbb. Oszkó Péter szemléletesen jellemezte: „Amikor lemegy a dagály, akkor látszik, kinek van letolva a gatyája”. Hát nekik le van. Mit mondjak, nem szép látvány. Talán soha nem is volt gatyájuk, nincs mit felkötni a bajban.

Nem állítom, hogy nem kellett lépni. A katán is volt reformálni való (nem ez, nem így), a rezsitámogatást meg már régen a szociális helyzethez kellett volna igazítani. De ezt sem így. Nem baltával operálva a szike helyett, nem úgy, hogy a páciensek egy része holtan maradjon a műtőasztalon. Nem trükkösen meghatározott hamis átlagokkal, nem az energiatakarékosságot külön megcélzó felújítási kedvezmények nélkül, nem fütyülve a lakásban élők számára.

Én csak tudom, hogy egy kormány tévedhet. Tőlem származik a „nem lesz gázáremelés” hírhedt 2002-es mondata. Rossz mondat volt, feleslegesen optimista és magabiztos, azóta is bánom. De nem tudatos kormányhazugság. Azt hittük, a világpiaci helyzet így marad, ám ebben nem lett volna szabad bízni. Bő egy évig tartottuk is, de akkor felrobbant az energiapiac. Vállalni kellett a szembenézést, ennek politikai ódiumával, a megszégyenüléssel, presztízsveszteséggel, később a miniszterelnök távozásával együtt. Ennél sokkal súlyosabb ár volt, amit azok szenvedtek el, akik nehezen győzték az áremelkedést.

Most más történt. A kormány nem tévedett: hazudozott. Április 1-jén nem volt jobb helyzet, mint most, mégis így szólt a Fidesz közleménye: „Ha a baloldal nyerne vasárnap, akkor lenne megszorítás. Ha pedig a jobboldal nyer, akkor nem lesz megszorítás.”

Persze nem is megszorítás van – fuj, milyen csúnya szó -, valószínűleg csak „különleges gazdasági művelet”. Az oroszok sem háborúznak, hanem „különleges katonai műveletet” indítottak. Ott le is csukják, aki szót téveszt. Nálunk azért erről nincs szó.

Arról viszont igen, hogy igazi szent tehenet visznek a vágóhídra. Mi sem mutatja jobban a baj mértékét, mint hogy erre is el kellett szánniuk magukat. Az általános rezsicsökkentés nemcsak gazdasági eszköz volt. hanem jelkép. Most a jelkép is megy a vágóhídra. Annak a jelképe, hogy az állam gondoskodik rólad, megvéd minden bajtól. Gondolkodnod sem kell, ha lehet, ne is tegyed. A kampányban a rezsiügyről minden értelmes vitát elfojtottak, a probléma emlegetése fő-fő hazaárulás számba ment.

Megy a vágóhídra Orbán mindenhatóságának és csalhatatlanságának mítosza is. Vele az a kimondatlan alku, hogy lemondunk a jogállamról és a demokrácia nagy részéről, cserében a biztos megélhetésért.

Most kiderült, hogy jogbiztonság nélkül nincs létbiztonság: ha két nap alatt előkészítés és egyeztetés nélkül bármit meg lehet szavaztatni, akkor veled is bármi történhet.

Pál, Kata, Péter, jó reggelt – mondja a gyerekdal. Különös tekintettel katára. És a szomorúan bőgő szent tehénre.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában és az Új Hétben