Mi is a tárgya? Mi a közepe?

Posted by

Tömpe István

> Hann Endre mondja (Újnépszabadság,2022, július 17), hogy: ”..egyelőre annak sincs jele, hogy az ellenzék felismerné, és összehangolt választ adna arra, hogy nyilvánvalóan megrendült az Orbán Viktor
csalhatatlanságába vetett hit, és 2010 óta először mutatkozik komoly repedés a
nagy léptékű világpolitikai és világgazdasági játszmákban is hibátlanul eligazodó és
a folyamatokat tévedhetetlenül előrelátó miniszterelnök imidzsén.”
Egyetértve, azzal egészíteném ki, hogy az ellenzék nem csak az összefogás, hanem
érvényes mondanivaló dolgában is mély zavarban van. Felszólamlásainak döntő
része Orbán mondatainak leleplezése, korábbi mondataival való szembeállítást, a
haragos választói én erősítése. Ami rendben is lenne. Meg: de jó, hogy nem az
ellenzék van kormányon (ezt ellenzéki kommentelők szokták írni), mert akkor ez az
egész új kormány nyakába folyik, miközben a FIDESZ az utcákon polgárháborúra
szólítaná fel híveit. Méltánylandó gondolat, hogy ha már a kormány az összes
erkölcstelenséget, túlvállalást és szemétkedő kommunikációt abszolválta, és abból
nagy baj lett, akkor inkább ők folytassák, mert a baloldali-típusú ellenzékhez
amúgy is a gazdaság rendbetételének rémtettei kötődnek, most aztán. A szőlő
persze nem a Fidesznek, hanem az ellenzéknek savanyú.
Ha a hozzászólásokat hallgatjuk, az a gyanú éled, hogy bizonyos alapvetésekkel az
ellenzék nincs tisztában, vagy legalábbis jelét nemigen adja. Kezdjük az
osztogatással, amely az ősbűnök egyike. Nem a jogos emelésekről van szó, hanem
azokról a helikopterpénzekről, amelyet választások előtt osztogattak, az SZJA, a
13. havi nyugdíj (tisztességesen számolt rendszer helyett) és így tovább, összesen
1500 milliárd vagy több. Aztán a sportlétesítmények, baráti fesztiválok és a média
meg száza másik dolog támogatása, amely üzemszerűen alighanem a fenti
nagyságrendbe esik, különösen, ha a felesleges beruházásokat is ideértjük. De a
legnagyobb tétel valójában egy kormányzati huszonegy volt, lap kérése
tizenkilencre, vagyis az EU botor lenézése: eddig is adtak, most kicsit sírnak-rínak,
most is fognak adni. De nem most. A mennyiség 10 000 milliárd körüli kockázat.
Dolgok megkezdődnek, kormány piacról vesz fel hitelt, a kamat kezdetben csak
kicsit magasabb az EU-hitelnél (amelyet nem veszünk fel, éljen a szuverenitás),
csakhogy egy fél évvel később már megdrágul minden, az a bizonyos különbség
igen sok lett: Matolcsy huszárosan fizet az adónkból.
A háború miatt tényleg nőttek az árak és az energiabiztonság is súlyos kérdés lett.
De ez legfeljebb a jelenségek kevesebb, mint felére igaz. A többi: rettegés az
ellenzéktől, pofátlan előreköltség meg nem kapott ingyenpénzek terhére, amelyek
még mindig hiányoznak, az intézkedések halasztása a választási sikerpropaganda
miatt. Akkor pedig aztán, durr bele, az újdonánc kormány hirtelen jófiúból Bokros
lesz, mégpedig nála is sokkal olyanabb, csakhogy a mi Lajosunk bár kétbalkezes
politikus volt, de nem hazudott. Ebből a költségvetési helyzetből a FIDESZ próbálja,
de nem tudja kihazudni magát. Ami van, az bizony sokkterápia a javából, és elég
valószínű, hogy (biztos, ami biztos) durvább a feltétlenül szükségesnél, remélve,
hogy egy év múlva az áldozatokat már elföldelik, a többiek meg lassacskán
alkalmazkodnak. Ellenpróbaként vizsgáljuk meg, hogy vajon a visszafogó-
korlátozó-fenyegető intézkedések melyike olyan, amelynek tárgya (oka) április 3-a
után keletkezett? Minden ismert volt előtte.
Szóval, mindezt figyelembe véve, a vezető ellenzéki politikusoknak a folyamatokat
kellene pontosan érteni, elmagyarázni, és bemutatni, ők mit csinálnak majd
másként, ha valaha is felmerül a kérdés. Nem lehetnek partnerek az osztogatási
narratívában, ehhez sem szellemi, sem materiális tehetségük nincs. Nekik nem
pusztán 10 ezer forint többletigényük, hanem érvényes szegénypolitikájuk,
érvényes szociálpolitikájuk, nyugdíjpolitikájuk, meg efféle van. Van? A KATÁ-ban a
szimbólumot, a durva restrikció kezdetét, az érzéketlenséget kell láttatni,
hozzátéve olyasfajta kérdésket, mint a saját oligarchák különadója (Putyin a
sajátjait megsarcolja a pandémia alatt). Döntő lenne az EU-val folytatott viták
lényegét megértetni, az EU-segélyek kockázatát elemezni, amelyek eddig 3-5
százalékkal lódítottak rajtunk, s most hirtelen eltüntek.
Milyen külpolitikát akarnánk a mai durva és nem jól látható stratégia nélküli nyilatkozgatások helyett?
A túlköltésről is többet kell mondani, mint, hogy tessék kompenzálni. A földközeli
politizálásból soha nem lesz kormányzás. Orbán szörnyű vonása a folyamatos
hazudozás, a propaganda változtatása pár héten belül. Az általa produkált
gyökeres fordulatokat csak ritkán látni (szovjet-német barátság, a jugoszlávokkal
való újbóli barátság), ám nekem nem a hazugság, hanem a hazugság szavazói
tudomásulvétele okoz megrendülést. Hogyan lehetséges, hogy ennyire felelőtlen
és kockázatos kormányzati politika létezik? És ellenzéki barátaim, tudjátok-e, hogy
a maival szemben melyek a méltányos, kiegyensúlyozott kormányzati politika
elemei? Enélkül semmit nem ér a szöveg. Azt kell némelyeknek elérni, hogy
amikor belép a kommunikációs térbe, az őr azt mondja: vigyázz, elöljáró érkezik,
másként: kormányképes produkció, fellépés, megfogalmazás, tekintet, tudás. A
többi fecsegés.