Ég a gyertya, ég

Posted by

Fábián András
>Nem tudom, hogy Dr. Tóth Bertalan hol élt az elmúlt 12 évben. Ez volt az első gondolatom, amikor
szembe találtam magam naiv vagy álnaiv kérdésével a Facebookon. Azt írja:
„Szükségesnek tartom annak magyarázatát, hogy miért akarja az Orbán-kormány világpiaci áron adni
a paksi áramot. Miért akarják a 12 forintos paksi áramot 10-12-szeres áron adni? Miért fenyeget
ilyenekkel Németh Szilárd?
A mai napon ezért kérdéssel fordultam Palkovics László technológiai és ipari miniszterhez. Várom a
választ.”
A második reakcióm az volt, hogy: Tényleg? Nem tudja? És pont a hebrencs, ám felettébb
tudományos Palkovicsot kérdezi, akinek talán még életében egy őszinte szó nem hagyta el a hebegős-
hadarós ajkait? És tényleg, most komolyan tőle vár választ arra, hogy miért? Miközben ebben a
posztjában maga Tóth Bertalan is megállapítja, hogy szerinte „…az Orbán-kormány elhibázott
gazdaságpolitikája által gerjesztett infláció, a 400 Ft-os Euro árfolyam önmagában is jelentős terhet
tesz minden magyar családra, a fiataloktól az idősekig.”
Szabadjon azonban megjegyeznem, hogy ez ugyan igaz, de csak az igazág egyik fele. Mivel egészen
biztos vagyok benne, hogy nem csupán a bülbül szavú Palkovicstól, de a kormány bármely tagjától
hiába várunk legalább csak részben őszinte választ a feltett kérdésre, hadd mondom el én, hogy mit
gondolok erről az egészről.
Mindenekelőtt kijelenthetjük, hogy ez az egész rezsicsökkentés az elejétől a végéig egy nagy
hazugság volt. Jómagam 2008. óta a magam kedvteléséből vezetem a gázfogyasztásunkat egészen a
legutóbbi hónapig. Elmondhatom, hogy 2010. után fikarcnyit sem csökkent vagy nőtt a
fogyasztásunk, miképpen a gázért kifizetett számlák összege sem. Ráadásul a Fidesz kitalálta, hogy
nem köbméterre, hanem „fűtőértékre” számolja ki a költségeket, amiről a kutya sem tudja, hogy mit
takar, de legalább nem is lehet ellenőrizni. Viszont annyi pénzt szednek be utána, amennyit akarnak.
Ezt hívták ők rezsicsökkentésnek.
Tudtuk ezt mindig, de mindenki, vagy majdnem mindenki belement ebbe a sunyi játékba. Orbán a
családok barátja, a szegények védelmezője, a rezsi csökkentője. Mondjuk ki, és ebben Holoda Attila is
megerősített, hogy az energiahordozók tényleges árához a fogyasztói ár legközelebb utoljára az
Orbán kormányt megelőző időszakokban volt. Azóta egyrészt senki nem tudja, mennyiért is veszi a
kormány gázt, termeli meg a villamos energiát, miképpen azt sem, hogy ehhez képest mennyiért adja
el. Nem kevés ideig az olcsón beszerzett gázt adta el lényegesen drágábban. Ez jelenleg is így van.
Becslések vannak (lásd Dr. Tóth!), de a tények nem ismertek.
Ezért van az, hogy most azt etetnek meg az emberekkel, amit akarnak. Nem azért, mert csökkent az
ország számára szükséges energiahordozók mennyisége, vagy nőtt ezek beszerzési vagy előállítási
ára. Sokkal inkább azért, mert mint ugyancsak Dr. Tóth lényegre törően megállapítja, „a kormány
elhibázta a gazdaságpolitikát”.
Azt viszont a kiváló MSZP társelnök nem mondja meg, hogy hol és mi lett „elhibázva”. Nos, próbáljuk
meg legalább részben feltárni ezt az Orbán Viktor és bűntársai által felhalmozott népnyúzó
trágyadombot. Kezdjük azzal, hogy a költségvetési deficit finanszírozására ellopta a nyugdíjpénztári
tagok megtakarításait. Ezzel kezdődött el az a folyamat, amelynek az volt a célja, hogy Orbán
megszabaduljon az olcsó európai hitelektől, és átálljon a jóval drágább piaci hitelfelvételek
gyakorlatára. Tudjuk – miért. A piaci hitelezőket nem érdekelte, hogy mire költik azt a pénzt, amit

adnak, őket csak a fizetés (hitelképesség) és a magas piaci kamatok érdekelték. Semmibe nem szóltak
bele.
El is kezdődhetett a heje-huja, ereszd-el-a-hajamat pénzszórás. Értelmetlen, az ország számára
értéket nem termelő luxusberuházások, építkezések, a semmilyen anyagi előnyt nem kínáló, a
hasznot az országból kihordó multik betelepítése (v.ö. extraprofit-adó). Lényegében ezek az
úgynevezett munkahelyteremtő beruházások beleültek a készbe. alacsonyan képzett olcsó munkaerő
mellett még a szállítási utakat és vasútvonalakat sem nekik kellett kialakítaniuk, megépíteniük, a
gyártelepek olcsó, államilag kisajátított földeken valósultak meg. Kit érdekelt, hogy eközben folyton
őket szapulták?! Eközben a magasan képzett magyar értelmiség elmenekült az országból, nem vonzó
a kilátástalanság. Dőlt azonban a piaci hitel számolatlanul, miközben csillagászati összegeket kaptunk
az Európai Uniótól is. Az, hogy ezek felhasználása milyen hatékonysággal történt, mára ugyancsak
világos. Az oligarcha-rendszer kiépítése maradéktalanul megvalósult. Az urak pedig megértették,
hogy drága telkek, ingatlanok, külföldre menekített hatalmas vagyonok, yachtok, magánrepülőgépek
a jó befektetés. A beton köbméterét senki nem tudja utólag kiszámítani, viszont minden közpark
dúsan be lett borítva térkővel. Haszontalan vasúti pályákat építenek kínai hitelből (Budapest-Belgrád
vasútvonal – megtérülési idő 240 év!), vagy épp soha áramot nem termelő atomerőművet oroszból
(Paks 2). Amit mi fizetünk. A „jogszabályok” és az „Alaptörvény” biztosította/biztosítja mindehhez a
„törvényi feltételeket”.
Nem is volt baj mindaddig, amíg az Európai Parlament, az európai polgárok képviselő testülete fel
nem hördült, és azt nem mondta, hogy elég. Ők ugyan úgy fogalmazták meg a kifogásaikat, hogy
Magyarországon a kormány felszámolta a jogállamiság kritériumát, de ez mögött világosan
kirajzolódott a tényleges ok: elég volt a szabadrablásból! A habzsi-dőzsinek most lett vége, viszont
egyre kevesebb pénz áll Orbán rendelkezésére, hogy teljesíteni tudja a szabadpiaci
kötelezettségvállalásokat. Megkezdték a jövedelmek elinflálását (ezáltal nőttek az ÁFA- és jövedéki
adóbevételek!), elgyengítették a forintot, hogy elleplezzék az adósságok tényleges mértékét.
Ráadásul ettől remélték, hogy ki tudják húzni az állampolgári megtakarításokat a párnacihából.
Mindez azonban csupán púder volt már csak a ronda, pattanásos arcon. A hónap végére a
költségvetésben tervezett államadósság mértéke eléri a 90%-ot! Forrás pedig a finanszírozásra nincs.
Közelít az államcsőd… Ennek ellenére folytatódnak a luxus-beruházások, költések. Sport, Kerítés,
tüzijáték, ajándék a szerb barátoknak, fizetésemelés a sikeres Orbánnak és a kormány tagjainak, egy
milliárd Novák Katalinnak repire… Tessék nyugodtan folytatni a sort csak azokkal a kiadásokkal,
amelyek mondjuk az elmúlt két hétben láttak napvilágot. Nem a kormány nadrágszíján, hanem a
dolgozókén kell szorítani, mert még láthatóan lehet.
Az volt a megoldási terv, hogy a Fidesz elveszíti a választásokat, és a „bukott baloldal” majd – ahogy
szokta volt eddig is – kirántja a gazdaságot a totális káoszból. De a „bukott baloldal” most nem vitte
el a Fidesz balhéját. Orbán Viszont nem adta fel ezt a megoldási lehetőséget. Mivel az általa
felszámolt jogállamisági feltételek helyreállításával gyakorlatilag kiszolgáltatná magát a törvény
szigorának, inkább kivívja saját megbuktatását. Márpedig az EU a pénzéért azt várja, hogy állítsák
helyre az alkotmányos rendet. Oldja meg a problémát, aki tudja, aki akarja. Ha nagyon szorul a
hurok, a politikai bűnözők és klientúrájuk számára már ki vannak dolgozva a menekülési útvonalak.
Dr. Tóth Bertalan azonban ezt a valóságot nagyjából-egészéből leíró választ ne várja Palkovicstól.
Nem fogja megkapni. Viszont a nép, az isten adta nép, láthatólag eltökélten készül a
rezsicsökkentésre. Megkísérli, hogy a direkt irreálisan magasan kalkulált árakat kigazdálkodja
valahogy az egyre vékonyabb családi költségvetésből. Mert az mégsem járja, hogy a XXI. század
harmadik évtizedében gyertyával fűtsünk és világítsunk egyszerre.

Címkép: Gyertya a kályhában