Posted by A lelkem nyugodt, hogy én megtettem, amit rengetegen nem. Mert estére tízezreknek kellett volna ott lennie velünk. De ezren voltunk, talán kicsit többen. Ezt persze rossz volt megélni, mert a 800 Ft internetadó ellen felkelt a tömeg a fotelből. Most pedig sokkal többet fog fizetni mindenki, mint 800 Ft. Gyűltünk a Kossuth téren. Álltunk, és vártunk. Aztán a futárok rótták a köröket, hogy megyünk-e hidat foglalni. Mentünk. Mindannyian. Békésen, vidáman, együtt.
Én már tudom, hogy ez sajnos fájni fog. Nem csak nekünk, közvetlenül érintettnek, hanem mindenkinek. Igen, neked is. Belekerülünk egy spirálba, amiből nem látok jelenleg kiutat. De a lelkem, a szívem visz előre, teszem, amit tudok. Érted, értünk. Ahogyan mindenkinek tennie kellene. Mert fájni fog. Nagyon.
És nem egymást szidni, egymás ellen menni, mert ez engem éppen nem érint. De, érint. Ahogy érinti a rendőrt is, aki oszlatta a békés tüntetést. Végtelen empátiával, kedvesen. Tényleg, le a kalappal előttük. Igen, a munkájukat végezték, mert parancsot kaptak. De tehették volna másként is, máshogyan, de ők emberként tették… Jó érzés volt ott ülni, emberekkel mosolyogni, összefogni, énekelni, táncolni, beszélgetni. Kitartani. Mert most ki kell…
Mert a nap belülről süt.