A megszokás nagy úr

Posted by
Iván Gizella
>Lassan megszokjuk. Már alig beszélünk róla. De meg lehet szokni a háborút? Azt, hogy itt van a szomszédunkban? Hogy pár száz kilométerre gyerekeket, nőket ölnek halomra? Hogy lassan a földdel lesz egyenlő egy ország? Hogy nem lesznek polgárai, lakosai?
Igen, belefásulunk lassan mindenbe. Azt hisszük, minden hiába. Mert olyan helyen élünk, ahol süket és tök hülye emberek ordítják bele a világba, hogy „Mondjon le a bohóc és nem lesz háború. Vagy: milyen infláció van itt? Nézzétek meg a többi országot, mi vagyunk az éllovasok. De ez a legszebb: kit érdekel az euró, itt forint van.”
Uramatyám! Amikor ilyeneket olvasok, lebénulok. S már semmin nem csodálkozom. Azon sem, hogy az ország fele, vagy több (?) elhiszi, hogy a háború okozza az inflációt, s nem a kormány és a nemzeti bank hibás gazdaságpolitikája. S elhiszi azt is, hogy az osztogatás a választás előtt járt nekik, eszükbe sem jut, hogy egy tál lencséért vették meg őket.
Míg nagyuramék milliárdokat utalhattak egy laza kézmozdulattal offshore számlákra. De ezt is természetesnek tartjuk. Mert akik a hatalom közelében vannak, azoknak minden jár.
Minden? Igen. A jelen helyzet szerint igen. Az állam önmagán spórol, a magyar embereket viszont a kormány megvédi a háború káros gazdasági következményeitől – mondta el az esti mesét a minap az igazságügyi miniszter. Csak azt elfelejtette hozzátenni, hogy ez a kormánytagokra nem vonatkozik. Mármint a spórolás. Mert ugye ők nem az állam, ők a kormány. A honvédelmi tárca első embere például úgy spórol, hogy a honvédség helikopterével repül a szilvásváradi ménesgazdaság lovaskocsis felvonulására. De a nagyfőnök is meccsekre jár, s járt is mindig, persze magángépeken. Vagy a honvédség repülőin. Nem ez nem korrupció, nehogy azt higgyétek, ez szimpla baráti szívesség.
S az is természetes, hogy minden az övék. Elképzelem, egy nagy kerek asztalnál ülve, hogy dobálják a zsetonokat. Enyém, tied… Lázár János alapítványa például, a Jövő Nemzedék Földje, a választás előtt négy nappal 15 milliárdot kapott teljes titokban a költségvetésből. De korábban a Mezőhegyesi Ménesbirtok és Tangazdaság legelőit, erdeit, szántóit is megkapta. Az állami tulajdonú területek mellé pedig a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. teljes részvény-csomagját is. Vagyis Lázár ezen a területen mindent visz. No persze csak addig, amíg görbül a dereka.
Szóval akinek jár, annak jár. A helikopter, a hatezer négyzetméter, a nagybirtok, a lovak, a bunker, a kaszinó, a nagy motor anyukának, gyárak a fiúcskának, az agyonműtött babáknak a húszmilliós táska, meg az ötvenmillás karkötő. Ja igen, minden napra más. Soroljam? Nehogy kihagyjam, járnak az állami infúzióról működő jól menő cégek a családtagoknak, nehogy kimaradjon valaki. S a család az nagy.
Lassan ezt is megszokjuk, mint a háborút. Elhisszük, sőt természetesnek vesszük, hogy nincs beleszólásunk a nagyok dolgaiba. Megszokjuk, s a megszokás nagy úr, hogy vannak a kegyelmes urak, akiknek mindent szabad és vagyunk mi.
Tényleg, vagyunk mi még egyáltalán?

Címkép: Örül az uborkának