12 stílusban mondta, hogy “Jó reggelt!”

Posted by
>Estike
„… Volt idő, hogy úgy tűnt, tovább megy a világ. Fiatalon hittem benne. Idős koromra viszont azt kell látnom, hogy nem lett igazam, mert optimista voltam. Túlzottan.” (Kállai Ferenc)
2010. július 11-én hunyt el Kállai Ferenc a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.
Fürdőgatyában ismertem meg. A Lukács fürdő gőzkabinjában. „Szervusz” – „Szervusz” volt a köszönés, pedig Kállai Ferenc anyámmal egy évben született, 1925. október 4-én. Ott fészkelődött, izzadt Kern, Presser, Korda és Deske (Váli Dezső festőművész) társaságában. A fergeteges duma volt a legjobb az akkor még lepukkant, de szerethető Lukácsban. Heti fáradtságukat szavakban is „kigyöngyözték” ezek a nagyszerű emberek. Aztán a Rádióban vele indult a „Magyarországról jövök…” című műsorom, később is több beszélgetést készíthettem vele. Mindenre készült: amikor megérkezett a Rádióba, hangos „Jó reggelt!” köszönéssel üdvözölte a portást, majd a találkozás örömét kifejező lelkes „Jó reggelt!”-tel köszöntötte a Pagodában a művésztársakat, ismerősöket. A presszós kislánynak csalafinta-bókos „Jó reggelt!” volt az üdvözlése -, mire a hangjáték felvételére ért a stúdióba, 10-12 féle stílusban mondta el, hogy „Jó reggelt!”. Megmozgatott minden regisztert, „bejáratta” a produkcióhoz szükséges teljes kommunikációs eszköztárat…
*
„Kállai Ferenc a Nemzet Színésze, fél évszázados pályafutása alatt 173 premieren lépett színpadra. 96 mozifilmben, mintegy 100 tévéjátékban szerepelt, és megszámlálhatatlanul sok rádiófelvétel őrzi a hangját. Ő volt ,,A” Kállai, akit pályatársai és tanítványai az utolsó nagy bölényként emlegettek.”
„Első nagy alakítását 1946-ban Rómeóként nyújtotta a Belvárosi Színházban. Júliát a nála hat évvel idősebb Fényes Alice játszotta. A színpadi szerelem – a színháztörténetben nem először és nem utoljára – valódi románccá vált, és Kállai cseppet sem ügyelt arra, hogy ez kulisszatitok maradjon.” (librarius.hu)
*
Művészetét számos film- és televízió-felvétel őrzi. Első filmje, Fehér vonat három évig (1943-46) készült. Legendás szerepe volt A tanú című filmben Pelikán, a gátőr. Jelentős – eltérő karakterű – alakításai voltak még a Katonazene, a Megszállottak és az Iszony című filmekben is. Utolsó alkalommal Sándor Pál, Noé bárkája című mozijában állt a felvevőgép elé.
„Kállai olyan szintre ért, ahol a szuverén szerepteremtő, emberábrázoló teljesítmény már szakmai elvárás. Ahol a kritikának már a jogosan dicsért „pályacsúcs értékű” teljesítmény sem meglepetés. Stockmann doktor alakja Ibsen-Miller A nép ellensége című drámájában mégis az volt. Örömteli meglepetésként hatott és a szezon színházi szenzációjává lett maga a mű, azután Miller alázatos hűségű, de mégis gondolati konzekvenciákat is jelentő adaptációja, Szinetár Miklós Katona József színházbeli, pontosan értelmező, letisztult és érett rendezése, de legfőképpen Kállai legújabb – ki tudja, hányadik – újjászületése. Mi mással is kezdhetném a beszélgetést, mint ezzel a kikerülhetetlen kérdéssel. Tudniillik, hogy hányadik színészi újjászületésének lehettünk tanúi Stockmann szerepében? – Soha nem számoltam. De ha, amíg élek, amíg színpadon vagyok, meg tudom ismételni, nem éltem hiába. Megvallom, én ebben az örökös újjászületésben találom a pálya gyönyörűségét. És nem hiszem, hogy ennek bármiféle titka, trükkje lenne: legfeljebb csak pontosan kell olvasni a kottát. Ha a színész nem önmagát akarja tizedszer és századszor „eladni”, hanem az írót, a gondolatot szolgálni, akkor nem is dolgozhat másként. Egészen fiatal színész koromban megfogott Hevesi Sándor hármas felosztása, amely szerint léteznek művészek, virtuózok és komédiások. Amikor választottam, azt is eldöntöttem, hogy egész életemben kész leszek belebújni egy másik ember bőrébe, és általa fogom kifejezni a magam gondolatait.”
(Földes Anna beszélgetése Kállai Ferenccel, Színház, 1974.)
*
Kállai Ferenc haláláig hűséges volt színházához, a régi Nemzeti Színházhoz, illetve a Magyar Színházhoz, ezért végrendeletében művésztársai, valamint az előadások létrejöttében nélkülözhetetlen színházi emberek elismerése céljából alapítvány létrehozásáról rendelkezett.
„A színház kollektív művészet. A zseni pedig, ha van ilyen, magának való, ordas, anarchikus alkat. Ezért nem biztos, hogy a zseni a színházban zseniális teljesítményekre is képes.” (Kállai Ferenc)
*
„Püspök: Isten hozta Pelikán!
Pelikán: Meg egy nagy fekete autó, Szentatyám!”
(A tanú c. filmből)

Egy másik fekete autó vitte el 2010. július 11-én, alighanem csak a testét.

Címkép: Kállai Ferenc