Annyira nem szép

Posted by

 Alexander Weinstein: Az Új Világ gyermekei és más történetek

Paddington

Alexander Weinstein egészen biztosan nem babonás. Az Új Világ gyermekei és más történetek című novellagyűjteménye ugyanis pontosan 13 történetet tartalmaz. Az eredetileg 2016-ban megjelent kötet a 2022-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg, ám a fordítás szerzői jogának kezdő időpontjaként 2020-at jelöl a kötet. Amikor ezt a kötet elején az impresszumban megláttam, először tévedésre gyanakodtam. Aztán elolvastam a történeteket, és megértettem, miért nem adta korábban ezt a kötetet a kiadó az olvasó kezébe.

Weinstein történeteiről a megjelenéskor azt írták, egyfajta figyelmeztetésnek lehet őket tekinteni. Vészcsengőnek, hogyha nem olyan „szép, új világot” szeretnénk, amiről ír, akkor tennünk kell valamit. Történeteiben az emberek a 2016-osnál, de a mainál is nagyobb mértékben függenek a technológiától, nagyrészt ezen belül is a digitáliától, de van olyan novella is, amelyben az utódok létrehozásának elfogadott módszere a klónozás. A történetek zömében az emberek életének minden mozzanatát a virtualitás kontrollálja. Ha nem vigyázol, azonnal páriává válasz. Minden pillanatodban ott vannak a virtuális üzenetek. Vigyáznod kell arra, ki mit láthat a virtuális tevékenységedből, mi publikus és mit tartogatsz a legfontosabb barátaidnak. A virtuális valóságot egyre nehezebb megkülönböztetni a kézzelfoghatótól. Tisztán emlékszel eseményekre, de nem biztos, hogy azok meg is történtek veled. Akinek nincs elég kapcsolata, egyszerűen kilövik az űrbe. A nagy vállalatok azért vásárolnak földterületeket, hogy az értékes termőréteget elszállítsák. Nem is érdemes elhagyni a házat, mert kint pusztaság van, eső és hideg.

Vagyis legyünk őszinték: Weinstein történetei nem vidámak, bár szerencsére az imént felsoroltak nem egyszerre jelennek meg egyikben sem. A novellák a már 2016-ban is ismert jelenségekre reflektálnak. Tudjuk, hogy német vállalatok sokszor azért indítanak Magyarországon zöldmezős beruházást, hogy a termőréteget elszállítsák az országból. Aki nincs fent valamelyik közösségi hálón, az mintha nem is létezne (ha pedig nem posztolod a vacsorádat az Instagramon, nem is ettél). Publikusra állított közösségi média posztokban sokkal többet árulnak el magukról emberek, mint szeretnének vagy mint szükséges lenne. A klímaváltozást a bőrünkön érzékeljük: Magyarországon 1991 óta brutálisak a nyarak (talán egyszer megtudjuk, mi történt abban az évben), máshol nincs vagy alig van nyár.

Aztán jött a Covidra hivatkozással bevezetett rengeteg korlátozás és a pánikkeltés, ami egyértelműen a digitális világ vámszedőinek kedvezett. Elhitték emberek, hogy egy virtuális összejövetel pótolhatja a személyeset. Rengeteg fiatal szenved PTSD-től (poszttraumás stressz szindróma), pánikbetegségtől, még mindig azt hiszik, hogy valami halálos kóborol az utcákon, így nem tudják elhagyni az otthonukat. Elhitték az emberek, hogy ha ellátják őket egy QR-kóddal, az megvédi őket. QR-kód nélkül Olaszországban hosszú hónapokig még otthon, egyedül sem dolgozhatott valaki.

A minap Kínában egy gombnyomással változtatták meg békés tüntetők digitális azonosítóját úgy, hogy a hatóság „fertőzöttként” elhurcolhassa őket. A „social credit” Kína mindennapi valósága. Ha a nagy testvér szerint csúnyán viselkedtél, nem mehetsz ki az utcára, nem férsz hozzá a bankszámládhoz, nem vehetsz igénybe szolgáltatásokat. Azon a héten, amikor ezeket a sorokat írom, Mark Zuckerberg, a Facebook/Meta tulajdonosa éppen arról vizionált, hogy hamarosan egymilliárd ember fogja virtuális termékekre költeni minden pénzét az ő „Metaverzumába”, és nem is lesz szükségük másra.

Éppen ezért Weinstein szépirodalmi igényességgel megírt novellái igen jók arra, hogy egy kicsit jobban figyeljünk arra, mennyit adunk fel önként, mire kényszerítenek rá noszogatással vagy direkt erőszakkal a digitális mamutok meg a kormányok együtt vagy külön-külön. A sztorikat semmiképpen nem érdemes egy húzásra elolvasni, érdemes közben szünetet tartani (esetleg egy jó pohár bort is meginni), és valami olyat olvasni vagy nézni, amitől nem leszünk depressziósak. A szerző szépen beleveri az olvasók orrát abba, hogy mi vár ránk, ha nem változtatunk, mégis ki merném jelenteni: tulajdonképpen optimistának tűnik. A 13 novella szinte mindegyike úgy kerek történet, hogy mégsem az. Kicsit olyanok, mintha első fejezetei lennének egy-egy disztópiának vagy a disztópikus valóságból kiinduló utópiának. Az első két-három novellánál kicsit bosszankodtam, hogy miért olyan a befejezésük, mintha egy sorozatepizódot olvastam volna. Akkor kezdenénk belelendülni, amikor a szerző kiteszi a mondat és a novella végére a pontot, de nem zárja le a sztorit. A történetek pedig így annyira nyitottak, hogy bármilyen folytatást el tudunk képzelni hozzájuk. Talán még egészen pozitívat is.

A 13 történetet az Agave néhány fekete öves fordítója jegyzi. A névsort látva nem is vártam mást, mint kiváló magyarításokat. A könyvajánló végén kivételesen kiemelem a szerkesztőt is, ugyanis azt gondolom, öt kiváló fordítóhoz szükség van egy jó szerkesztőre is, hogy egy novelláskötet, ami egyetlen szerző műveit tartalmazza, valóban kötetté álljon össze. Az Új Világ gyermekei és más történetek pedig ilyen.

Alexander Weinstein

Alexander Weinstein: Az Új Világ gyermekei és más történetek
Fordította: Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Felkai Ádám, Pék Zoltán, Török Krisztina
Szerkesztő: Kalocsai Judit
Agave Könyvek, Budapest, 2022
240 oldal, teljes bolti ár 3480 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2784 Ft,
e-könyv változat 2480 Ft
ISBN 978 963 419 7768 (papír)
ISBN 978 963 419 7775 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Alexander Weinstein elgondolkodtató történeteiben a jövő már megérkezett, olyan technológiai forradalmat és konfliktusokat hozva magával, amik jó eséllyel mindannyiunk életében jelen lehetnek majd. A kötetben található tizenhárom novella az embert vizsgálja hétköznapi helyzetekben: az embert, aki látszólag mindig küzd az új világ változásaival és a folyamatosan érkező technológiai csodákkal, de közben a legnagyobb ellensége folyton saját maga lesz.
Családok mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást egy újabb és minden eddiginél keményebb gazdasági válságban (Hátország), vagy megnézhetjük, hogy egyáltalán mit jelenthet a család fogalma a jövőben (Búcsú Yangtól, Az Új Világ gyermekei), és mit tehetnek az egyénnel a virtuális valóságok (A térképészek, Móksa). Ezek mellett olvashatunk arról is, hogy milyen hatással lehet egész országok életére a menekültkérdés (Vándorlás), illetve több történet foglalkozik a küszöbön álló klímakatasztrófával (Jégkorszak, Zuhanóív).
Az Új Világ gyermekei és más történetek a szépirodalom és a sci-fi eszköztárából építkező, sokszor komor hangulatú gyűjtemény, amiben lépten-nyomon felvillan a remény szikrája, emlékeztetve minket arra, hogy miért vagyunk itt és miért harcolunk. Alexander Weinstein ezekkel a történetekkel hívta fel magára a figyelmet az utóbbi években, ráadásul a Búcsú Yangtól című novellájából Colin Farrell főszereplésével film is készült.

A novellák fordítói:

Búcsú Yangtól (Farkas Veronika)
Térképészek (Pék Zoltán)
Hátország (Pék Zoltán)
Kivonatok Az Új Világ hivatalos értelmező szótárából (Farkas Veronika)
Móksa (Felkai Ádám)
Az Új Világ gyermekei (Farkas Veronika)
Zuhanóív (Farkas Veronika)
Az elbukott forradalom rövid története (Török Krisztina)
Vándorlás (Bosnyák Edit)
A piramis és a segg (Bosnyák Edit)
Rakétaéj (Pék Zoltán)
Nyíltan (Török Krisztina)
Jégkorszak (Török Krisztina)

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: