Boris és a nagy Romulus

Posted by
Arató András
>Lemondott a brit miniszterelnök, bulizott a pandémia idején, hazudozott bármely ügyben, például arról, hogy az egyik fő embere lemászott volna egy ereszcsatornán, ja, pardon, az nem ő volt, az ő helyettese csak két másik férfi képviselőt tapizott, na erről az esetről nem tudott, de mégiscsak. Ismeretlen előttem, Johnson néni miért is e szép orosz nevet adta fiacskájának, a Becker anyuka Paszternák-olvasóként jutott hasonló döntésre ugyancsak a hatvanas években, és noha a német drusza éppen börtönben követi a világ eseményeit, leszögezhetjük, munkásságával többet tett a tenisz népszerűsítéséért, mint Johnson az európai egységért.
Hanem megint megbukott Orbán egy barátja, lassan tényleg egyedül védjük a kontinenst a bármi ellen is.
Nevekkel nem viccelődünk, akkor is csak ritkán, és ha mégis, lehetőleg kedvesen, nem a viselőjének a kárára.
Ruszin-Szendi fontos hadúr csak eszembe juttatta Dürrenmatt (egyik) kitűnő paraboláját, és nem is önmaga vonatkozásában, hiszen ő nem Romulus, hanem Romulusz, hanem hogy Boris uralkodásának is vége, noha nem esik egybe a birodalom végnapjával, az már régen bekövetkezett, bizonyítandó, hogy nem a birodalmi lét a boldogulás egyetlen útja, sőt. A ködös Albionban is kiderülhet, a bolond császárból bölcs lesz, csak eleddig álruhát viselt, még ha kicsi is a valószínűsége, és azt a darabot nem Dürrenmatt írja.
Honunk hadának főparancsnoka Ukrajnában járt, minden titok lelepleződik előbb-utóbb, ám ő nem a protagonistája a mi darabunknak, ami inkább tragédia, mint szatíra, még ha siralmas-nevetséges is; tehát más viseli Aemilianus vagy Odoaker álruháját, ráadásul még nincs megírva a mű vége, de biztosak lehetünk, nem marad el a befejezés, csak azt nem tudjuk, mikor és hogyan következik be.