A HIMARS hatása a háborúra

Posted by
A Kard
>Az ukrán front egyik legjelentősebb fejleménye a múlt héten az volt, hogy megérkeztek a régóta várt nyugati rakétatüzérségi rendszerek és nagy hatótávolságú lövegek, aminek következtében naponta érkeztek a képek és videók a füstölgő, vagy robbanásban megsemmisülő orosz lőszer és üzemanyag telepekről. Az alábbiakban nézzük végig, hogy ez az új fejlemény milyen hatással van az orosz tüzérségi logisztikára. A poszt nagyrészt Thomas C. Theiner írásának fordítása, kiegészítve máshonnan származó információkkal.
2014 óta az orosz hadsereg lőszerraktárak tucatjait telepítette a szakadárok által elfoglalt területeken vasútállomások közelébe. Az orosz hadianyag-raktárak mindig a vasúthoz közel esnek, mivel a hadseregük komoly hiányosságokkal küzd a logisztikai egységek és szállítójárművek terén. Mindezt tetézi hadsereg korrupt működése és technológiai elmaradottsága. Ez utóbbi olyan hétköznapinak tűnő dolgokban is megjelenik, mint például a rakodáshoz használt targoncák és a darus kocsik hiánya, de nincsenek standard raklapjaik és ezekre optimalizált szállítási kapacitásuk sem.
Az ellátmányt és a lőszert kézzel rakják fel a vonatokra, elszállítják a frontra, ott ismét kézzel rakodják ki, majd újra kézzel teszik fel a teherautókra. Ezek jutnak el a közvetlen harcoló alakulatokhoz, ahol aztán ismét kézzel ürítik ki őket. Ez természetesen rendkívül időigényes folyamat.
Hogyan működött az orosz lőszerellátás Donbaszban, mielőtt az ukránok megkapták az M142-es HIMARS rendszereket, a PzH 2000, AHS Krab és CAESAR önjáró lövegeket?
2-4000 tonna lőszert raktak fel vonatszerelvényekre Oroszországban. A vonat eljutott Ukrajnába, majd a rakományt 30-40 kilométerre a fronttól kirakodták és tárolták. A fronton harcoló egységek kiküldték a szállító járműveiket lőszerért a raktárakhoz, de ugyan ez volt a helyzet az élelemmel, üzemanyaggal, alkatrészekkel és egyéb ellátmánnyal is.
A vasúttól ilyen mértékben függő oroszok csak a hálózat működtetésére egy közel 30000 fős alakulatot tartanak fent, aminek feladata a vasúti vonalak javítása, karbantartása és építése. Ha az orosz hadsereg kapcsolata megszakad a vasúttal, akkor az egész logisztikai rendszere összeomlik.
A kelet-kijevi felvonulásuk a háború kezdeti szakaszán azért lett sikertelen, mert nem tudták elfoglalni a Csernihiv és Szumi környéki vasúti az ukrán hadsereg váratlan ellenállása miatt. A hadianyagot így teherautókkal kellett Kijev alá szállítaniuk, ami aztán katasztrófába torkollott. Az orosz egységek 90-100 kilométernél messzebbre nem tudnak eltávolodni a raktáraiktól és ez a távolság is már csak a védelmi vonalak fenntartására elegendő. Az orosz vasúti hálózat és a kijevi külváros között 300 kilométer volt a távolság, melyet ráadásul elárasztottak a konvojokra vadászó ukrán különleges erők és partizánok.
Donbaszban, Herszonban és Zaporizzsjában viszont el tudják látni a sereget vasútvonalakon keresztül. Ez lehetővé teszi számukra, hogy végtelen mennyiségben szállítsák az ukrán falvak teljes megsemmisítéséhez szükséges tüzérségi lőszert a frontra, a harcjárművek, üzemanyag és minden más ellátmány mellett.
Az orosz hadianyag-raktárak azonban most már beleesnek az ukrán lövegek és rakéták hatótávolságába. A német PzH 2000, a lengyel AHS Krab és a francia CAESAR 40 kilométerre is ellő, különleges lőszerekkel pedig még messzebbre is. Ezek a lövegek GPS alapú tűzvezetési rendszert használnak, melyek a saját pozíciójukat képesek a célpont helyzetével pontosan összevetve beállítani a megfelelő tüzelési paramétereket. Emellett mind a három rendszer saját radarokkal követi a kilőtt lövedéket, majd szükség esetén pontosítja a célzást a következő lövés előtt.
Az ukrán hadsereg soha nem rendelkezett ilyen hatótávú és pontosságú lövegekkel. Ezek viszont lehetővé teszik a számukra, hogy 35 kilométerrel a front mögött lévő célokat semmisítsenek meg tűpontos lövésekkel, köszönhetően a célterületen működő partizánok és civilek által szolgáltatott adatoknak. Az ukránok külön telefonos alkalmazást fejlesztettek, melyeken keresztül bárki továbbíthatja a célkoordinátákat a hadseregüknek.
Ezek mellett az ukrán hadsereg GMLRS (Guided Multiple Launch Rocket System) rakéta rendszereket is kapott, melyek hatótávolsága 85 kilométer, de ha kevésbé pontos célzásra van szükség, mondjuk nagy kiterjedésű épületek esetén, akkor ez még több is lehet.
Ezen fegyverek hatása:
1., Az oroszok több ezer tonna lőszert veszítenek a raktáraik célponttá válása miatt
2., A raktáraikat hátrébb kell vonniuk, akár 100 kilométerre a fronttól
Előszöris, minden elpusztított raktár csökkenti az oroszok képességét, hogy megfelelően ellássák a tüzérségüket, az elpusztított lőszert pedig pótolni kell. Noha iszonyatos készletekkel rendelkeznek, a lőszert nem tudják olyan gyorsan gyártani, mint amilyen ütemben most felhasználják. Ezt jelzi az, hogy már a belorusz készleteket is elkezdték Ukrajnába szállítani.
Másodszor, az oroszok nem vihetik ezt a nagy mennyiségű lőszert az ukrán rakétatüzérség hatósugarába, így a vonatszerelvényeket meg kell állítaniuk a fronttól 95-100 kilométerre, különben az ukránok szétlövik. Ez azt eredményezi, hogy az oroszok ismét rákényszerülnek a teherautókkal való szállításra.
Oroszország a háború alatt ezernél is több szállítójárművet veszített, a most futó teherautók pedig már hónapok óra vannak fokozott használatnak kitéve, a híresen rossz orosz karbantartási módszerek pedig egészen biztosan megtizedelik őket.
Szóval, hogyan fog működni az orosz logisztika ebben a körülményrendszerben:
1., A vonatszerelvények megállnak a fronttól 100 kilométerre és kézzel kipakolják őket
2., A teherautókat megtöltik kézzel és kihajtanak velük a frontra. Mind a két folyamat órákat vesz igénybe, ráadásul az orosz teherautók kevesebb hasznos terhet szállítanak, mint a nyugatiak, mivel az orosz lőszer nem standardizált csomagolásban, hanem méretes faládákban érkezik (emlékezzünk vissza a nagy ládakupacokra Kijev alatt a háború elejéről)
3., A lőszer megérkezik a frontra, kézzel kipakolják, a teherautó visszaindul a raktárhoz
Ilyen távolságban, manuális be- és kirakodással, egy autó naponta egynél több fordulót nem igazán fog tudni megtenni és akkor a hibákkal még nem is számoltunk. Az orosz hadsereg nem rendelkezik olyan logisztikai irányító rendszerekkel, ami képes ezt a feladatot kezelni, így minden további nélkül előfordulhat, hogy a lőszer rossz helyre megy. Ez újabb problémákat okoz, mert akkor valahol túl sok lesz, amit aztán lehet, hogy ott kell hagyni, máshol meg nem lesz. Ha az autó a tüzérekkel marad, akkor máshonnan fog hiányozni a szállítási kapacitás.
A NATO tagállamai fejlett szoftvereket és AI-t használnak a logisztika irányítására, az oroszok viszont leginkább a tisztjeik megérzéseire hagyatkoznak, ami nem is feltétlenül probléma, amikor minden ideális számukra. Donbaszban ez így is volt, egészen a múlt hétig.
Az orosz azonban egy 20. századi hadsereg, 19. századi logisztikával egy 21. századi háborúban. Időbe fog telni, de ahogy az NLAW, a Javelin és a Stinger győzelemhez segítette az ukránokat Kijevnél, úgy a PzH 2000, a Krab és a CAESAR is döntő tényező lehet a donbaszi és herszoni hadszíntéren. Ahogy a mondás szól: az amatőrök beszélnek stratégiáról, a profik logisztikáról.

Címkép: Szétlőtt orosz fegyverszállítmány