Könyvajánló – kis lelkiismeret-furdalással

Posted by

A Múlt és Jövő Online ismertetője.

Ahogy korábban ígértük, a könyvheti találkozóinkra visszatérünk, hiszen azért rögzítettük az eseményeket, hogy azok is megnézzék, akik nem lehettek jelen. (Azzal az alig titkolt szándékkal, hogy kiadványainkat minél szélesebb körben terjeszthessük.)

Jó időben esett meg a találkozás a Vörösmarty téren, s könyvbemutató estjeinken. (Leszámítva a zavaró, noha felfrissítő zivatarokat.) Ugyanis, ahogy véget ért a könyvünnep, évszázada (tehát általunk) nem tapasztalt kánikula tört ránk, az ukrajnai háború még elkeseredettebb, ezért gyors végét nem ígérő folytatásában lángolt tovább, ennek következtében emelkedő, létet fenyegető infláció ütötte fel a fejét – pl. megtakarításaink ijesztően apadnak a forint értéktelenedésével -, s nemkülönben valósággá vált a Covid visszatérésének réme is, hiszen emelkedő megfertőzöttségi mutatókról olvashatunk az egész világon.
Ezért hatványozottan tért vissza a több mint két éve felvetett – nem kevés alkalommal újra és újra ragozott – kételyünk. Mi lesz a hagyományos kultúra feladata ebben a teljesen megváltozott helyzetben? Ebben utaztunk-sodródtunk több évtizede, s most lehet – egy nagy vízeséshez értünk.
Hadd ne válaszoljunk kínzó tépelődéseinkre, hiszen eddig sem volt minderre kielégítő válaszunk.
Könyvheti könyveink közül – eleddig Gera György Terelőútjának volt a legjobb recepciója, Radics Viktória két szép írása, egyik a Magyar Narancsban, a másikat teljes terjedelmében itt olvashatjátok. S hogy Gera György személyiségének kevés tanúját is megismerhessük, ezért szenteltünk egy délelőtött az emlékének – amelyet Sólyom András segítségével meg is örökítettünk.
Fogadjátok felfedezésként és szeretettel
A Múlt és Jövő Közössége

A szerkesztő megjegyzése
(Új Hét – Ágoston Hugó)
Már Gera György erdélyi gyökerei és tevékenysége okán is nagyszerű dolog Kőbányai János, a Múlt és Jövő Online áldozatos munkája a Terelőút bemutatására. Sajnos a szövegben elhelyezett videót (a “megörökítést”) nem tudtuk beágyazni – kéretik a portálon megtekinteni.
Íme néhány adat hazánkfiáról, a Terelőút szerzőjéről, a Wikipédia szócikke alapján.

Gera György (Nagyvárad, 1922. február 23. – Budapest, 1977. december 11.) magyar író, műfordító, dramaturg, publicista, műkritikus.
A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd Mauthausenbe került fogolyként. 1945-ben Textilfőiskolán tanult, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát szociológia, filozófia és esztétika szakon 1947-ben. Tanára Gaál Gábor volt. 1947-ben ösztöndíjjal Párizsba ment. Itt a Sorbonne hallgatója volt. 1948-ban Budapesten telepedett le. Ezután a MAFILM-nél, valamint a Színház és Mozi című lapnál dolgozott. 1971-től haláláig a Könyvvilág szerkesztője volt.
Első írásai 1941-ben jelentek meg a Népszavában, majd Kassák Lajos Kortárs című lapjában publikált. Első írásainak szürrealisztikus hangvétele az 1950-es évek „termelési beszámolóinak” politizáló hangjára váltott (Tisztuló világ, 1950). Hamarosan szakított a sematizmussal, francia műveltsége, európai tájékozódása szembeállította a kommunista irodalompolitikával. Ezután jobbára a világirodalom, elsősorban a modern francia és német elbeszélő irodalom közvetítésében talált feladatot. Számos fordítása jelent meg, főleg Eugène Ionesco, Robert Merle, Charles-Ferdinand Ramuz, Friedrich Dürrenmatt, Lion Feuchtwanger, Guillaume Apollinaire, Louis Aragon, Thomas Mann műveiből. Pokoltánc (1956) című regényében a háborús évek szörnyűségeit mutatta be. Az elbeszéléseit összegyűjtő Megtorlás (1979) című kötetében személyes hangon, de elemző tárgyilagossággal ábrázolta a magyar értelmiség konfliktusait. Terelőút (1972) című regénye az üldözött magyar zsidóság önvizsgálata. Az endogén expedíció (1980) című sci-fi regényében egy földalatti utazás kalandjait meséli el.
Művei:
Tisztuló világ (elbeszélés, 1950)
Holland partokon (elbeszélés, 1953)
Pokoltánc (regény, 1956)
Baudelaire (kismonográfia, 1968)
Terelőút (regény, 1972)
Megtorlás (elbeszélés, 1979)
Az endogén expedíció (sci-fi regény, 1980)

Címkép: Gera György
(Új Hét)