Meghalt Berecz János, aki a Népszabadság főszerkesztője is volt

Posted by

Életének 92. esztendejében elhunyt Berecz János egykori politikus, író – tette közzé a hírt a szülővárosa polgármestere, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ibrány a település Facebook-oldalán. Mint írták, a településért tett erőfeszítéseit 2003-ban díszpolgári címmel ismerték el. Az önkormányzat Berecz Jánost saját halottjának tekinti, s mint írják, halálával egy igazi lokálpatriótával lett szegényebb a város. Kiemelték, személye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 70-es 80-as években Ibrány elinduljon azon az úton, amely lehetővé tette, hogy a későbbiekben a térség egyik meghatározó települése lehessen.

Politikai pályafutását már korán, 1955-ben a DISZ munkatársaként kezdte, majd annak utódában, a KISZ-ben folytatta. 1959-ben már a KISZ Központi Bizottsága (KB) egyetemi és főiskolai osztályának vezetője lett, e posztot 1963-ig töltötte be. Ezután pártkáderként a moszkvai pártakadémián tanult. Hazatérve, 1967 után a Magyar Szocialista Munkáspárt külügyi bizottságának első titkárává választották meg, ezután 1972-ben az MSZMP KB külügyi osztályvezető-helyettese lett, majd 1974-től osztályvezetőként dolgozott.1980-ban választották a KB tagjává. 1982-ben távozott az MSZMP KB külügyi osztálya éléről, és és június 26-án a Népszabadság főszerkesztője lett. Ez akkoriban úgy volt, hogy a lapot “szerkesztette a szerkesztőbizottság”. Valójában Rényi Péter, aki a főszerkesztő első helyettesen címet viselte. Ő volt a szakember és a pártban Aczél György partnere. A főszerkesztő – amolyan a politikai megbízott – s ennek Berecz pompásan megfelelt. Az újságon meg sem látszott, hogy új főszerkesztője van. Berecz János ambicionálta, hogy megismerkedjen az újságírókkal, a rovatok munjájával. Kellemes modorával sok újságíró körében népszerűnek számított. Ugyanakkor ideológiai merevsége, kőkemény pártszolgálata világos volt mindenki számára.1985-ben újra a pártban dolgozott, a KB ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó titkára lett. Ebben az időszakban a párt egyik legbefolyásosabb politikusává lépett elő, Kádár János közeli bizalmasaként tartották számon. 1987-ben Kádár János ajánlására[3] a párt legbelsőbb gyakorlati döntéshozó szervének, a Politikai Bizottságnak a tagja lett.

Külügyesként a kor számos jelentős politikusával, így Mitterranddal, Olof Palméval, Gorbacsovval, Fidel Castróval, Pham Van Donggal, Jaruzelskivel is találkozott.[4] 1985-ben országgyűlési képviselő lett, 1989-ben az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökévé választották. A rendszerváltás előtti időszakban az MSZMP reformkommunista szárnyával, Pozsgay Imre körével szemben az egypártrendszer fenntartásáért küzdő pártvonal egyik vezetője, mely nem értett egyet a reformkommunisták ellenzékkel szemben engedményekre hajló politikájával, igyekezett meggátolni az ellenzék megerősödését és a többpártrendszerhez vezető folyamatot.  1989 tavaszán felmerült a pártban, hogy ismét megbízzák a Népszabadság vezetésével. De ez már a lapon belüli lázadáshoz, tiltakozáshoz vezetett. Így aztán  május 10-én a Központi Bizottság az újság munkatársainak kívánságára Eötvös Pált nevezték ki főszerkesztőnek.Miután 1989-ben az MSZMP utolsó kongresszusán a hatalommegosztásra és többpártrendszerre átállás jegyében megalakult a Magyar Szocialista Párt, Berecz János nem csatlakozott, hanem a marxista-leninista elvek és a kádári szocializmus mellett kitartani kívánó kisebbséggel újjáalakított MSZMP-ben folytatta a politizálást, többek között Grósz Károllyal, Marosán Györggyel. Itt a Központi Bizottság tagja lett. 1990-ben országgyűlési képviselőjelölt, mandátumot nem szerzett. 1991-ben kilépett a pártból. 1994-ben vállalkozásba fogott, több céget vezetett. 1997-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, de 1999-ben onnan is kilépett. Ezután nyugdíjba vonult és több könyvet írt. 2004-ben jelent meg Vállalom című önéletrajzi műve. 2003-ban szülőfalujában Ibrányban díszpolgárrá választották.

Címkép: Berecz János és felesége, Sáfár Anikó