Az alakváltó súrolókefe

Posted by

Fazekas Erzsébet

Hú, de becsapós, hogy a varázslómacska neve: Majdnem. Így aztán, amikor a mese az ő szerepeltetésével kezdődik, majdnem értetlenül figyeltem Mészöly Ágnes mondatait. Aztán leesett a tantusz. A macska szerencsére nem, ő az íróasztalon landolt. (Bár neki mindez mindegy is lett volna. Mert 1. úgyis talpra esik, 2. úgyis hét élete van, 3. ha meg már elfogyott pár abból a hétből, varázsol magának még pár újabbat…)

Változtasd ezt a labdát…” – akármivé, kéri az unatkozó macskát gazdája, Levendula, de a rajzon sehol egy labda! Van helyette egy alma, meg amivel a varázsló Majdnem igaziból már próbálkozott: hóember, dinnye, gömbhal… csak labdát nem látni sehol!

Ez már varázslat. Meg az is, ahogy leveszi a kislányt a lábáról, hogy tegye félre iskolai rajz feladatát, s induljanak játszani. Kimentek a parkba, ahol Majdnem megtalálta és megkergette a verebeket, fára mászott. Eztán a megéhező Levendula haza parancsolta őt. Ámde egy bokor (vagy ami előtte, mögötte, benne volt) megállította őket. A bokor mellett egy farkaskutya acsargott – egy összegömbölyödött ijedt sünire. A kutyát nem tudta szelíddé varázsolni Majdnem, ám a sünit súrolókefévé igen! (Vagy mégsem? Mégis igen, mert Levendula is erősen akarta.)

Ám ekkor elkezdődnek a bonyodalmak. (Az én fejemben is.) Utólag úgy raktam össze, hogy Levendula családja olyan házban lakik, ahol alul bolt van, fönt meg a lakás. Mert mit olvasok? „Amikor hazaértek, a súrolókefét gondolkodás nélkül letette a boltban a pénztárgép mellé, és felszaladt a szobájába átöltözni…” – hiszen anyukája már dühösen kereste, mert elkésőben voltak a vendégségből. A vendégségben hegymászós képeket nézegettek, a cica Bizsu kutyával kergetőzött. Jól elfáradt mindenki, de a kötelességtudó Levendula még befejezte az iskolai rajzát. Így aztán épp csak a súrolókeféről feledkezett meg. Úgy indult reggel az iskolába, hogy nem jutott eszébe intézkedni a süni visszaváltoztatásáról. A cica még akkor is aludt, amikor az öreg szomszéd jött megvenni a reggelire valót. Meg ragasztót, és…. és kért egy súrolókefét. Azt a bizonyos kefét nyomták a kezébe, ha már épp a pulton volt. A cicának is csak később jutott az eszébe, vajon miért nincs már a pénztárgép mellett, ahová tették. Se a polcokon. Törte a fejét, de anyának mégse vallhatta be a varázslatot!…

Délben aztán Levendulával nekiláttak mindent rendbe tenni. Kiderítették, ki járt a boltban, ki vett kefét. Mentek Pista bácsihoz. Ő meg szegény, csak vakargatta a fejét. Bevallotta, érezte, hogy nincs minden rendben avval a kefével. Mintha szuszogott volna! „Az könnyen lehet. Mert ugye csak majdnem tudok varázsolni” – mondta Majdnem, akinek nem is olyan tartósak a varázslatai… De láss csodát, a süni életét azért tartósan megjavították. Pista bácsi befogadta a kertjébe, s ezzel megmenekült egy újabb dühös kutyatámadástól.

Csak két dologról nem beszél Mészöly Ágnes a meséjében: 1. vettek-e, hoztak-e Pista bácsinak cserébe egy valódi súrolókefét? 2. Miért is nem került szóba a történetben ez a bolttal kombinált lakás? (A történetindító labdát hagyjuk is – bár Levendula viccelhetett is Majdnemmel, labdának nevezve az almát.) De hagyjuk a kekeckedéseimet, hiszen a könyv igen bájos, Takács Viktória rajzai pedig kellemesek: hangulatidézők, hangulatfestők.

Bárcsak most lennék gyerek, örömmel ölelném magamhoz ezt a kedves kis könyvet. De helyettem majd megteszi egyik unokám, aki maga is VALÓDI sünimentő. Pár hónapja ugyanis egy sötét este, a kertünk sűrű bozótos részében sünfészket talált. Kutya se kellett hozzá, hogy kiszimatolja. Hívta szüleit, akik úgy ítélték meg, hogy két puha tüskéjű, frissen született sün-bébi maradt magára a fészekben. A család talán elvonult, a kis árvákat pedig magukra hagyták. (Pedig lehet, hogy ők is csak élelemre vadásztak, mint a gidákat egyedül hagyó őz-mamák.) Nos, közös erővel nagy dobozba tették a két sünit – gyakorlott aranyhörcsög-tulajdonosként volt itató edényük is. Csak a táplálkozásukról kellett gondoskodni. Másnap felhívták az állatmentők sünökért felelős ügyeletesét, aki elmagyarázta, hogy kapjanak lágy, zselés állagú macskatápot és vizet. Ha pedig testsúlyuk eléri a 20 dekát, engedjék őket szabadon.

A gazdik két hét alatt teljesítették a feladatokat, s utána szabadon is engedték a már nem bébitüskés süniket. Épp ideje volt. Mert a sünök igazi vadállat szagot (rágcsálók lévén az sem francia parfüm) árasztottak magukból. Azóta viszont ők is boldogan élnek – ha meg nem haltak –, mint a Levendula és Majdnem megmentette süni Pista bácsi kertjében.

Mészöly Ágnes

Mészöly Ágnes: A sünimentő akció
Most én olvasok! sorozat
Pagony Kiadó, Budapest, 2022
48 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2542 Ft
ISBN 978 963 587 1445

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Majdnem, a macska hirtelen vad morgásra lesz figyelmes a parkban. Rémséges kutya támadott egy kis sünire! Meg kell menteni a sünit! De hogyan? Itt csak a varázslat segíthet! Hiszen Majdnem tud varázsolni. Azaz… majdnem tud…
A Most én olvasok!-sorozat elindításával a Pagony régi vágya teljesült: egy szisztematikusan felépített, pedagógusi szakértelemmel megtámogatott kortárs, magyar „olvasni tanulok”-sorozatot építünk.
A Pagony legkiválóbb szerzői öt-öt könyvet írnak különböző nehézségi szinteken, melyek közül a bevezető szint a nagybetűs kötet. A történetek lazán összefüggnek egymással, de természetesen önállóan is olvashatók.

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: