Ki kit akar kitakarni?

Posted by

Nagy Bandó András
Cikk a Magyar Hangban (részlet kedvcsinálónak)

Az 1950-es évek elejéig kérni sem kellett, anélkül is eltűnt egy-két alak vagy arc Sztálin mellől, ezekről az én korosztályom még tud, az ifjak vagy semmit vagy csak keveset, számukra a retusálás már történelem, ők a fotóshopon szocializálódtak. Annak idején nem az idős kort megért celebek, sztárok arcán dolgoztak a retusőrök, hanem a diktátorokén, esetünkben Sztálinén. Így eshetett meg, hogy a rossz fényviszonyok ellenére is lőn világosság a diktátor arcán, fodrász munkálkodása nélkül is kisimult a bajsza, így válhatott megistenültté, ha nem is földöntúlivá, de földtől elemelkedetté, épp csak úgy kellett fotózni, hogy magasabbá, majdnem hogy magasságossá váljon.

Elég volt egy sikertelen merénylet Lenin ellen, és a régebben készült fényképekről hamar eltűntek a párt és a pártvezetők ellenfelei és ellenségei. Például arról a fotóról, mely a Nagy Színház előtt beszédet mondó Leninről készült, Kamenyevet és Trockijt simán kiretusálták. Ugyanez a sors várt a vörös téri ünnepségen készült, 1917-es keltezésű fotóra, pontosabban Trockijra és Kamenyevre. Eredetileg Lenin mellett álltak, nemcsak a fotón, később Lenin magára maradt, olyannyira, hogy harmadikként Artyom Halatov, az örmény származású bolsevik is a retusőrök (illetve Leninék) áldozata lett az 1937-es, élők ellen indított, „retusálás” idején. Sztálin mellől, az egyik 1926-os képről három embert töröltek ki, Nyikolaj Antyipovot, Szergej Kirovot és Nyikolaj Svernyiket.

Sokan emlékeznek még arra, amikor Ceausescu az ENSZ közgyűlésén beszélt, na jó, mondjuk így: telt ház előtt. A jólinformáltak tudják, emlékeznek rá: az eredeti kép a megnyitó perceit ábrázolta, ekkor nyitotta meg a közgyűlést az ENSZ főtitkára. Ceausescu a regionális ülések egyikén szólalt föl, uszkve ötven-hatvan fő jelenlétében. Ez Bukarestben nagy égés lett volna, így aztán a retusőrökre, mondjuk így: a képhamisítókra bízták a dolgot, akik majdnem tökéletes képet alkottak. Az ENSZ főtitkára lett az áldozat, őt retusálták ki, és ugyanazzal a mozdulattal a helyébe rakták a román pártfőtitkárt. Ahogy a perzsaszőnyegek készítői, ők is egy hibát „felejtettek” (vagy ejtettek) a műben (mert csak Isten alkothat tökéletest): Ceausescut nem retusálták ki abból a tömegből, mely előzőleg az ENSZ főtitkárát hallgatta a nyitón, így aztán a román emberek láthatták, hogy a Kárpátok géniusza nemcsak beszél, de ott ül a hallgatóság soraiban, és nem csupán nézi, de hallgatja is a saját beszédét.

Mindez a múlt, hála istennek effélék ma már nincsenek, nincs Sztálin, aki félistenként lép oda egy kisgyermekhez, hogy megsimogassa a buksiját, nincs diktátor, aki óvodásokkal fotóztatja magát, maximum film készül a jelenetről, mely természetesen tök eredeti, egy filmbe nem lehet belenyúlni, kiváltképp bárkit kiretusálni.

Mostantól azonban e téren is új időszámítás kezdődik, világgá röpítették a hírt: ha a véletlen úgy hozná, hogy valaki a miniszterelnökkel vagy a köztársaság nélküli köztársasági elnökkel vesz részt egy, akár nyilvános és tömegrendezvényen, és fénykép vagy videó felvétel készül róla, joga lesz kérni, hogy fölismerhetetlenné tegyék. Mindezt annak ellenére és azzal együtt, hogy eddig a puszta részvételével is hozzájárult ahhoz, hogy rajta legyen az ott készült fotókan vagy filmfölvételeken. Ez ezentúl is így lesz, ha már egyszer odamentem, bekalkuláltam, hogy eleve rajta leszek, lehetek a képeken, hát még ha a nevezett személyek közelébe húzódok, dörgölőzöm, netán egy meg nem valósult szelfire hajtok. Mostantól, ha úgy döntök, kérhetem, hogy a miniszterelnök és/vagy a köztárasági elnök részvételével rendezett eseményen készült fényképekről és/vagy videófelvételekről takarjanak ki, pontosabban: oldják meg úgy a felvételeket, hogy senki ne ismerhessen föl. Ez mind szép és jó, de sehogy sem értem, mért van szükség erre, hisz az, aki ilyen eseményre megy, az előre eldöntötte, hogy ott akar lenni, tiszteli és szereti nevezett főembereket, számára presztízskérdés, hogy velük együtt mutatkozzon. Megeshet, hogy idő múltán, egy miniszterelnök bukása után kellemetlenné válhat az egykori dörgölőzés, az ottlét, de hát láttuk már mi közös fotón a miniszterelnököt Völner Pállal, meg más, később kellemetlenné vált/váló személlyel Orbán Viktort, ez se jelentett különösebb problémát…

(Az írás további része a Magyar Hangban olvasható)

Címkép: Orbán retusálva