Herzum Saga – hogyan kerültünk Magyarországra

Posted by

Herzum Péter
>Herzum Péter éveken át dolgozott azon az íráson, amelynek végül a Herzum Saga nevet adta. Nagyapja feljegyzései, svéd iratok, kínai informatikusok segítették.
Ez a Saga erősen rövidített változata.

A Herzum névalak először 1631-es katonai iratokban bukkant fel, egy évvel azután, hogy Svédország belépett a harmincéves háborúba. A három árbócos „Birger Jar” a pomerániai partraszállás egyik csatahajója volt. Ennek fedélzeti névsorában található A. Herzum (később Anton Herzum) neve. Rendfokozata alhadnagy. A feljegyzés azt tartalmazza, hogy lényegesen alacsonyabb volt, mint az átlag svédek, mai mértékkel 169 centiméter, haja pedig fekete volt. Ó az úgynevezett Gótföld lakója lehetett. Azoknak az osztrogótoknak a leszármazottja, akik a svéd birtokokon telepedtek le, és elsősorban katonai erényeikért, lovastudásukért becsülték őket.
Anton Herzum is elsősorban lovaskatona volt. Megmaradt Axel Oxenstierna főherceg, gótföldi kormányzó egyik napiparancsa, amely szerint Anton Herzum „a rábízott lovassággal hajtson végre egy fontos
feladatot, a magdeburgi lakosság megbüntetését. 1524-ben a város fölvette reformációt, midőn pedig az úgynevezett augsburgi interimet elvetette, birodalmi átok alá esett és Móric szász herceg 1551-ben elfoglalta, de kíméletesen bánt vele. A harmincéves háborúban 1629-ben Wallenstein sikertelenül ostromolta 28 hétig. 1631-ben Tilly újra ostrom alá fogta és május 10-én rohammal bevette. Az ostrom után a város, 130 házat kivéve, elpusztult és lakói közül 30 000 ember odaveszett.

A mészárlás híre bejárta Európát, maga a pápai udvar is tudta, hogy e szörnyű hír hatásának csökkentésére tennie kell valamit, így röplapokat nyomtatott, hogy nem lehetett mást tenni, Magdeburg “az ördög uralma alá került” és az ördög leküzdésére nem volt más mód. De, látva, hogy e röplapoknak “igen korlátozott hatásuk van, firenzei és velencei bankházaktól óriási kölcsönöket felvéve, azt tervezték, hogy erőltetett gyorsasággal újjáépitik a várost, hogy nyomait is eltüntessék annak, ami történt. A firenzei és velencei aranyakat szállitó karavánok elindultak Magdeburg felé. “

Oxenstierna főherceg meg elinditotta gót lovasait, hogy az aranyakat megszerezze, és e fontos feladat teljesitésében, a lovasait Anton Herzumra bízta, aki nyilván bizalmi embere lehetett, vagy ahogy a hadiparancs fogalmazta: “jó katonához illő a re“. Herzum a parancsot „jó katonához illó következetességgel végrehajtotta“:’ Az ellenséges pápai hatalom által kiadott röpirat szerint a, “hős kísérőket tőrbecsalták és vértanúvá tették” és győzött “Észak sátáni óriása, és kék-kabátos, sárga-galléros pokolbéli manóinak serege”. Oxenstierna volt az óriás, a gótok a manók.
A hadizsákmányból nagy valószínűséggel
a támadást vezető Herzumnak is jutott. Ezt mutatja, hogy egy következő napiparancsban már Ridder Herzumként (vagyis lovagként) emlegetik. „Főnöke” Oxenstierna – a győztes lützeni csatában elesett Gustav Adolf helyett a kiskorú Krisztina királynő gyámjaként az ország és a hadsereg korlátlan ura lett. A háború során elűzött katolikus főurak birtokait katonáinak adományozta. Ezek névsorában ott található “Ridder Herzum” .
Emberünk egy ponton (új birtokaira és a háborúban szerzett pénzére támaszkodva) búcsút mondott a hadseregnek – és vállalkozásba fogott. Átköltözött a csehországi Szudéta-vidékre, feleségül vette a Podebrad dinasztia egyik mellékágához tartozó Katalinát. Ennek a hölgynek „Plat” (fizetős) volt a ragadványneve, mert a svéd lovag felbukkanásáig folyton csak fizetett az őt zsaroló zsoldosvezéreknek.
Anton Herzum felmérte, hogy Katalina birtokai mezőgazdasági termelésre alkalmatlanok, viszont a vidék ércbányái, bármilyen gyenge hozamúak, arra jók, hogya környék mesterembereit odagyűjtve fegyverkészítő manufaktúrát alapítson. A manufaktúra vezetésével a svéd hadsereg főtiszti rangú, itáliai származású fegyvermesterét, Tonio Morellit bízta meg, és mert e manufaktúra alapitásával a svéd hadsereg utánpótlását szolgálta, ezért lovagunk Oxenstierna főhercegtől és királyi gyártói grófi címet kapott. Ezt a címet viselte: Graf Herzum von Milossow.

Ezután sorba követték egymást az új generációk. Sajnos, a hagyomány azt kívánta, hogy a férfi utód vagy Anton legyen vagy Karl. Nagyapám, aki megkísérelt családfát rajzolni, megakadt ezen a sok Karlon és Antonon. Számunkra azonban volt egy érdekes ember a családban. Ő is Anton volt.
Elfogadott egy meghívást II. Rákóczi Ferenctől a „magyarok vezérlő fejedelemétől”, hogy fejlesszen ki korszerű tüzérséget. Ígéretet kapott tüzérbrigadéros címre.

Anton Herzum (ez már a mi családunk ága) 1707-ben érkezett meg a kézművesiparáról elhíresült felsőmagyarországi Zipsenlandba (Szepességbe), ahol Rákóczi igényének megfelelve hozzálátott ágyúöntőműhelyek és saját maga által kitalált levegőben robbanó bombák gyártásához. (Több feljegyzés szerint, a gyártást sok baleset kísérte, mire az ágyúból kilőhető bombákat hadrendbe lehetett állítani. Az osztrákok “kuruc tűzesőnek” nevezték.)
Az ütegek 1708-ban lettek készen, ez lett a Trencsényi csata ideje. A vesztes csatáé, amelyben Rákóczi is megsebesült. Ő később a vereség egyik okának a „svékus tűzérség gyakorlatlanságát” említette.
A vereség után Anton Herzum és tisztjei számára egyetlen menekülési útvonal maradt: az erdélyi szász autonómia, ahová az északi és keleti Kárpátok vonalát követve meg is érkeztek.

Anton Herzum tehát 1710-ben, vagy még 1709-ben megérkezett Kronstadtba (Brassóba), ahol azonmód polgárjogot vásárolt. Valami módon még mindig nagy vagyont hozott magával, mert a polgárjog megváltási díját kifizette, a Kronstadttól egynapi járóföldre fekvő Pfiersichbachban (késöbbi nevén: Pfierschan, magyarul: Persány) egy alig vegetáló kőbányát is megvásárolt. Vagy bányász-szerencséje volt, vagy a Szudéta-vidék bányáiban kiváló ásványtani ismeretekre tehetett szer, mert az épületdíszítésekre alkalmas, kitűnően faragható, de statikai elviselésre gyenge kőanyag mellett sajátos hegyikristály ereket fedezett fel. 

Itt vallomást kell tenni. A zöldszínű hegyikristály csábított arra, hogy vele a smaragdot mutyiban helyettesítsék. és bizony ez meg is történt. Mai szóval: smaragdként került piacra. A családi iratok mellett, tárgyi emlékként fennmaradt egy kavics nagyságú persányi zöld kristály.

A szerkesztő megjegyzése:
Innen a történet egyszerű; sok generációval később a persányi Herzum János feleségül vette a Fradi alapító építész Antoni Tamás lányát. A Nemzeti Bank igazgatója lett, Budapesten éltek. A Herzumokból – házasság révén – Szelőczeyek és Keresztyk lettek. Herzum Péter (aki csütörtökön halt meg) az unokatestvérem volt. Kereszty András.

Címkép: Svédek Magdeburgban