„Megy a mesterkedés: egyetlen nagy ellenzéki párt legyen” –

Posted by

 Vágvölgyi B. András kirúgása hátteréről – ízelítő a cikkből

Stumpf András

A Nagy Imre-újratemetés sajtófőnöke volt 1989-ben, a Magyar Narancs alapítójaként és főszerkesztőjeként pedig a rendszerváltós évek meghatározó alakja, aki aztán filmrendezőként és íróként is észrevétette magát. Két éve újjávarázsolta Ferencváros önkormányzati lapját – amelynek éléről az ellenzéki testület nemrég kipenderítette. Vágvölgyi B. András szerint mindez nem róla szól, sokkal inkább a független polgármester Baranyi Krisztina elleni támadás, mégpedig a „legyetek mindannyian Gyurcsányok”-mottó jegyében. A veterán újságíróval a konkrét ügyön túl átbeszéltünk minden elképzelhetőt a liberális értelmiség mulasztásaitól az európai baloldal Putyinnal kapcsolatos hibáiig. Önkritikát sem nélkülöző interjú következik.

– Amikor Kövér László épp megkurtítja Kálmán Olga fizetését, aki ezt kikéri magának, ön melyiküknek tapsol?

– Sokkal szívesebben beszélnék ám Greed című új könyvemről, mint amiről maga most beszélni akar! Nem tudom, mi a helyzet Kálmán Olga fizetésével.

– ’91 környékén Kövér volt az, aki a Magyar Narancs egyik címlapja miatt elkezdte leszúrogatni önt. Most pedig Kálmán Olga férje határozza majd meg a IX. kerületben a sajtót, önt meg DK-s szavazatokkal, a polgármester ellenkezése dacára kirúgták a helyi lap főszerkesztői székéből. A kérdés tehát Bródy Jánossal szólva: „ezek ugyanazok?”

– Ami a médiához való hozzáállást illeti, részben ugyanazok, igen. Hoffmann Györgyöt, Kálmán Olga férjét mondjuk nem ismerem – egyszer beszéltem vele telefonon.

– A helyi sajtó kell a DK-nak vagy egyszerűen a közforintos pozíciókért megy a kenyérharc?

– Az április 3-i katasztrofális ellenzéki vereség után bebizonyosodott, hogy Heller Ágnes víziója a pártok összefogásáról nem tud megvalósulni, merthogy a Jobbik szavazóinak kétharmada „értékalapon” választott: a Mi Hazánkhoz, illetve a ma már szélsőjobboldali Fideszhez mentek inkább. Erre van tehát ez a válasz, hogy akkor „legyetek mindannyian Gyurcsányok”. Hogy csak egy legény maradjon a gáton.

A kirúgásom sem rólam szól: az sokkal inkább a pártsemleges, független polgármester, Baranyi Kriszta elleni támadás. Az elvben őt támogató testülettel van folyamatos vitája. Az én ügyem pedig munkaügyi per tárgya.

– Már perelt is?

– Kereset beadva.

– Akkor hogyhogy olyan hírek érkeznek, hogy valamilyen formában mégiscsak számítanának önre?

– Egészen mókás módosító javaslatok érkeztek: legyek mondjuk városarculati tanácsnok. Amire mondtam, hogy remek ötlet, csak sajnos nem vagyok építész. Mondták, hogy legyek akkor társadalmi megbízatású alpolgármester. Ez meg nyilvánvalóan Döme Zsuzsanna, Kétfarkú Kutya Párt alpolgármestere ellen irányult. Mondtam: nem. Akkor jöttek azzal, hogy legyek valamiféle szakmai intendáns.

– Az mi?

– Valami kifizető pozíció. Már a kifejezés sem tetszik egyébként. Ezért mondtam, hogy használjuk inkább a tartalomfejlesztési igazgatót.

– Más megnevezéssel már rögtön elfogadható lenne kifizetőhelyre becsüccsennie?

– Nem erről van szó.

– Hát?

– Arról, hogy lehetne ennek értelme is. A Ferencvárosnak nemcsak magazinja van, hanem televíziója is. Alig mérhető nézettséggel. Ahol van televízió, meg van írott sajtó, ott ezeket össze kellene hangolni és szinte kötelező volna valamiféle közös online felületet is kreálni. Amely nem a polgármesteri vagy hivatali oldal, hanem sajtóoldal. Amely foglalkozik a kerület belső ügyeivel és a kerületet érintő külső dolgokkal: fővárosi meg országos ügyekkel, sőt, globális politikaiakkal is.

– A globális politika hatásai a Ferencvárosra? Felcsigáz…

– Hogyne! Gondoljon csak a Fudan tervezett elhelyezésére vagy a kormányzat által megtagadott ukrán szolidaritási koncertre, amelynek a polgármester asszony adott helyet a Bakáts téren. A ferencvárosi polgár sem csak arról akar tudni, hogy csőtörés volt a Gát utcában.

„A kirúgásom sem rólam szól”

– Szóval elfogadja a tartalomfejlesztési vezetői posztot és szent a béke?

– El tudnám képzelni, hogy elvállalom a tartalomfejlesztést, amennyiben ez arra vonatkozna, hogy az egész ferencvárosi médiát podcastokkal, minden isten csudájával meg tudjuk újítani. De csak úgy vállalnám, ha maradnék a magazin főszerkesztője. Kiállt mellettem a teljes szerkesztőség, amitől persze úgy éreztem magam kicsit, mint Lech Wałęsa 1980 augusztusában a gdański Lenin Hajógyár udvarán. Ilyen mértékű szolidaritás ritka manapság.

– Annyira azért nem meglepő: ön alapította a 9 Magazint.

– Én alapítottam, de van olyan munkatárs, aki az elődöm elődjének az elődjénél is dolgozott már. Ez tehát nagy dolog. Morális okból nem tehetem meg, hogy elengedem a szerkesztőséget.

– A Fidesz a hétvégi önkormányzati időköziken péppé verte az ellenzéket Budapesten is. Ez most önt segíti?

– Hogyan segítene?

– Olyan nagy arcuk azért most nem lehet az ellenzéki pártok embereinek…

– A hétvégi eredményeket részletesen még nem tanulmányoztam, azt viszont látom, hogy megy a mesterkedés: egyetlen nagy ellenzéki párt legyen. Nem tudom, megvalósítható-e. Vannak kétségeim.

– Április 3. előtt arra buzdította olvasóit, hogy szavazzanak az ellenzékre. Bánja már?

– Kellene?

– Ezek a pártok tudtak volna kormányozni egy független miniszterelnökkel, miközben a kerületében is épp szétcincálják a független polgármestert?

– Tudom, hogy ez most az általános közhangulat: „Jaj istenem, ha ezek nyertek volna, akkor mi lenne itt?” A történések fényében helyénvaló is ez a gondolat. Mégis: fontosnak tartom, hogy legyenek emberek, akik szemben állnak az orbánizmussal. Pláne, mert

az Orbán-rendszer képtelen arra a típusú konszolidációra, amely mondjuk 1963 után a Kádár-rendszert jellemezte. Legalábbis ’73-ig, aztán meg a ’80-as évek elejétől újra.

– Azért akkoriban az ellenőrzött sajtó mellett szamizdat lehetett csak, most meg közpénzből vezethetett ellenzéki lapot, de alapíthat is szabadon, ha akar és megtalálja az olvasóit. Utóbbira nem gondolt a kirúgási sztori közepette?

– Egyrészt a kirúgási sztorinak a közepén vagyunk, még nem szeretnék eredményt hirdetni. Másrészt igen, lehet független lapot alapítani, üzletként kevésbé, hanem afféle szamizdatként ma is. Ennek az országnak pedig momentán minden kis szamizdatra nagyon nagy szüksége van. Annak idején a Beszélőnek volt 4000 példánya, viszont a cikkeit elég alaposan ismertette a Szabad Európa Rádió, amelynek úgy egymilliós volt a hallgatottsága. Ma is meg kell próbálni minden csatornán eljutni az olvasóhoz, nézőhöz, hallgatóhoz. Én is ezt tettem, amikor egy pályázati felhívást találtam meg ezelőtt bő két évvel a ferencvárosi önkormányzati lap vezetésére. Írtam rá egy anyagot, a Majtényi László vezette szakmai bizottság nyílt eljárásban döntött huszonvalahány pályázó közül. Így lettem főszerkesztő. Utána tettünk egy kísérletet arra, hogy az önkormányzati lap műfaját megújítsuk. Ezeket a lapokat klasszikusan ugye krumplihámozásra használják az emberek, meg mondjuk festéskor a padló lefedésére.

– És az önökét?

– Tavaly a Medián által készített felmérésben a kerületiek 80 százaléka mondta, hogy a mi újságunkból tájékozódik kerületi ügyekben. 47 százalék tartotta jobbnak az elődlapnál. 12 százalék tartotta rosszabbnak.
A teljes cíkk itt olvasható https://www.valaszonline.hu/2022/06/28/vagvolgyi-b-andras-ferencvaros-media-politika-interju/

(fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

 

 

 

%d bloggers like this: