Magyarország bepillantást enged az amerikai autokrácia jövőjébe 1. rész

Posted by

Az amerikai konzervatívok nemrégiben Magyarországon tartották csúcskonferenciájukat, egy olyan országban, amelyet a szakértők autokráciának neveznek. Vezetője, Orbán Viktor lehetséges modellje annak, hogyan nézhet ki egy Trump utáni Trump.

Andrew Marantz
New Yorker

“Miért csináljuk ezt?” kérdezte Szánthó Miklós, a CPAC Hungary egyik szervezője. “Azért tesszük ezt, hogy valóra váltsuk a liberálisok rémálmát.”A Republikánus Párt 2016 óta nem fogadott el új programtervet, így ha tudni akarjuk, hogy a párt legbefolyásosabb alakjai mit akarnak elérni – pontosan mire gondolnak, amikor arról beszélnek, hogy Amerika végre újra nagyszerű lesz -, akkor máshol kell keresnünk a nyomokat. Lehetne hallgatni Donald Trumpra, a párt de facto zászlóvivőjére, csakhogy úgy tűnik, senki sem tudja, hogy mik a politikai céljai, még Donald Trump sem. Meghallgathatnánk a trónjának legfőbb aspiránsait, például Ron DeSantis floridai kormányzót, de ez kevesebbet árulna el arról, hogy mit támogatnak, mint arról, hogy mit elleneznek: a túlképzett elitet, saját magukon és szövetségeseiken kívül; a “wokeness”-t, bármit is értsenek ezen jelenleg; a kormányzati hatalom túlbuzgó gyakorlását, kivéve, ha az ő oldaluk gyakorolja a hatalmat. Különben is, egy ember csak ennyit tud mondani.
A párt jelenlegi hangulatának felmérésére hatékonyabb módszer, ha eltöltünk egy hétvégét a Konzervatív Politikai Akciókonferencián, ismertebb nevén a cpac-en. február egyik péntekén érkeztem meg az orlandói Rosen Shingle Creek üdülőhelyre. Mérsékelt délután volt, és a párt hívői bent, a légkondicionálóban töltötték a napot. Beléptem egy cserepes pálmafákkal és kaotikusan mintázott szőnyeggel borított rotundába. A sabbati istentisztelet éppen kezdődött, és egy fiatal férfiakból álló minján, többé-kevésbé, saját-témájú kipákban bolyongott. A cpac öltözködési szabályzata nagy sátor volt: nadrágkosztümök, melegítők, csokornyakkendők, bólók – nagyjából bármi, kivéve az N95-öst. A bejárat melletti árusítóhelyen Nancy Pelosi vécépapírt, aranyszálas, pisztoly alakú pénztárcákat és Trump 2024-es pólókat árultak minden méretben és színben. Még a lépcsőházakat is szponzorálták – az egyiket a Fox News, a másikat a Gettr, egy Trump-kampányban részt vevő öregdiákok által alapított közösségi médiaplatform. Ha a megfelelő nézőpontból igazodtál mellé, akkor a Gettr szlogenjét, a “Making Social Media Fun Again!” (Újra szórakoztatóvá tesszük a közösségi médiát!) szlogent tudtad elemezni. Egyébként piros-fehér-kék zagyvaságnak tűnt.

A politikai gyűlések a piros tenyerű tapsviharok, az agytrösztök konferenciái pedig a megfontoltabb politikai vitáké. Az Amerikai Konzervatív Unió, a cpac-ot szervező csoport, megpróbálja mindkettőt megvalósítani. Szombaton a fő bálteremben töltöttem egy kis időt, és a “Tegyétek ágyba, zárjátok be és küldjétek a határra” című panelbeszélgetést néztem. Az “Ő” Joe Bidenre utalt, “a hajszaggató demens betegre a Fehér Házban”; az első “ő” természetesen Hillary Clinton volt; a második Kamala Harris, akit egyszerre “üres nadrágos öltönyösként” és ravasz “Cersei Lannisterként” szidalmaztak. Aznap délután Trump megérkezett, vendégül látta a V.I.P. összejövetelt, ahol Big Mac-eket kínáltak a hőlámpák alatt, majd színpadra lépett, és kilencven perces beszédet tartott az extázisban lévő tömegnek, amivel szinte megerősítette, hogy újra indul az elnökválasztáson. A politikai megbeszélések főként az emeleten zajlottak, a konferenciatermekben, ahol a forgalom töredéke volt. Az európai populizmusról szóló egyik panel “Még több Brexitet?” címet viselte. A moderátor, egy James Carafano nevű amerikai mutatta be az első felszólalót: Szánthó Miklóst, az Alapjogokért Központ nevű magyar agytröszt igazgatóját. (Az Átlátszó, egy magyarországi oknyomozó újságíró szerint az Alapjogokért Központot titokban a magyar kormány finanszírozza). “Ő egy igazi európai” – mondta Carafano, a Heritage Foundation külpolitikai elemzője. “Ezt onnan tudom, hogy láttam őt Európában!”

Évtizedeken át a cpac-hez hasonló konferenciákon a nemzetközi eszmecserék többnyire egyirányúnak számítottak: Az amerikaiak a világ többi részébe exportálják a nagylelkűségüket és ideológiájukat. Az első cpac-en, 1974-ben a főszónok, Ronald Reagan kormányzó lelkesítő beszédet mondott a katonákról, akik a világ minden sarkában ontották “az amerikai olvasztótégely vérét, általában valakinek a szabadsága védelmében”. Az elmúlt években, amikor a Republikánus Párt jövője egyre inkább eldőlni látszott, az amerikai konzervatívok nagyobb hajlandóságot mutattak arra, hogy külföldön keressenek olyan ötleteket, amelyeket otthon is ki akarnak próbálni.

Szánthó, egy köpcös férfi, elegánsan szabott öltönyben és gyantázott bajusszal, a panel címével kezdte a vitát. “Nem lesz úgynevezett Huxit” – mondta, annak ellenére, hogy országa nem ért egyet “a brüsszeli mély államával”. Szánthó Magyarországon él, de folyékonyan beszélt a Fox News-ba oltott angolul. “Ha a határvédelemről van szó, ha a kontinens és az Európai Unió zsidó-keresztény örökségéről van szó, vagy ha a gender ideológiáról van szó” – folytatta -, a magyarok, szinte egyedül a nyugati nemzetek polgárai között, “a konzervatív értékek mellett lépnek fel”.

Magyarország népessége a Michiganhez hasonlítható, és a GDP-je közel van Arkansaséhoz, de az amerikai jobboldal képzeletében messze a súlya fölött teljesít. Orbán Viktor, aki 2010 óta miniszterelnök, az Európai Unió leghosszabb ideje hivatalban lévő államfője, és az egyik leghevesebben nacionalista és hagyománytisztelő. 2013-tól kezdve politikai ellenfelet gyártott  Soros Györgyből, a zsidó pénzemberből, aki Magyarországon született, de már évtizedek óta nem él itt,eszerint Soros az aljas nemzetközi bábjátékos . A 2015-ös menekültválság idején Orbán Viktor katonai kerítést épített Magyarország déli határa mentén, és az uniós joggal és a genfi egyezményekkel is szembeszegülve szinte minden menedékkérőt kiutasított az országból. Más európai nemzetekhez képest Magyarországon nem volt nagy migránsáradat. (A kivándorlás valójában gyakoribb.) De a menekültek, akiknek többsége Szíriából vagy a Közel-Kelet más részeiről érkezett, hatékony politikai bűnbakot jelentettek – olyat, amelyet Orbán Viktor továbbra is ostoroz, az akadémikusokkal, a “globalistákkal”, a romákkal, és újabban a homokos és transznemű emberekkel együtt. Tavaly Magyarország törvényt fogadott el, amely megtiltotta az iskolákban az L.G.B.T.Q. témájú szexuális felvilágosítást. Kilenc hónappal később Floridában DeSantis aláírt egy hasonló törvényt, amely a “Ne mondd, hogy meleg” törvény néven ismert. DeSantis sajtótitkára a törvény inspirációjáról szólva állítólag azt mondta: “Figyeltük a magyarokat”.

Szakértők Orbánt újfajta despotának, puha autokratának, anokratának és reakciós populistának nevezték. Kim Lane Scheppele, a Princeton nemzetközi ügyek professzora szerint “a XXI. század végének diktátora”. Néhány prominens amerikai konzervatív nem akar tőle semmit, de többen az ő oldalára álltak, és Magyarországra, mint az amerikai jövő lehetséges modelljére mutattak rá. Aznap délután a cpac fő színpadán Dan Schneider, az Amerikai Konzervatív Unió ügyvezető igazgatója dicséretben részesítette Orbánt: “Ha nem tudod megvédeni a saját határaidat, ha nem tudod megvédeni a saját szuverenitásodat, akkor a többi jog sem védhető meg. Ezt érti meg Magyarország miniszterelnöke”. A ház fényei lehalkultak, és egyfajta politikai előzetes játszódott le, melodramatikus zenére. “Több mint egy évezreden át magyarnak lenni azt jelentette, hogy a történelem zord tengerén hajózni” – intonálta egy narrátor egy horrorfilmszerű montázs fölött: mongol megszállók, migránskaravánok, egy bámészkodó Soros György főgonosz. Meseidő.

A fények felgyúltak, és Szánthó a pulpitushoz lépett, és mereven integetett. “Magyarország háborúkat vívott, elképzelhetetlen elnyomást szenvedett el, hogy kivívja és visszaszerezze szabadságunkat” – mondta. A jelenlegi háborúban, folytatta, az ellenség az “ébredő totalitarizmus” volt, amelyet Soros György személyesít meg (időt tartott a fújolásra); a hős “a szabadság egyik igazi bajnoka, egy önök által jól ismert ember, Orbán Viktor miniszterelnök” (bőséges taps). Dicsérte “Trump elnököt”, és megpróbálta beindítani a “Let’s go Brandon” éljenzést, a “Fuck Joe Biden” helyettesítését, amelyet a túl sok időt az interneten töltő jobboldali kultúrharcosok használnak. Idézte a “Nehéz idők erős embereket teremtenek” régi mondást, bár ahogyan mondta, úgy hangzott, mintha “diktárokat” (strongmen) mondott volna. És meghívta a hallgatóságot, hogy csatlakozzon hozzá a következő cpac-konferencián, amelynek először európai földön adnak otthont: a cpac Hungaryn.

“Nem kell szükségállapot vagy katonai puccs ahhoz, hogy a demokrácia elsorvadjon” – mondta nekem Aziz Huq, a Chicagói Egyetem alkotmányjogász professzora. “A legtöbb közelmúltbeli visszalépés – Magyarország a klasszikus példa – jogi eszközökkel történt”. Orbán négyévente indul az újraválasztáson. Elméletileg van rá esély, hogy veszíthet. A gyakorlatban azonban olyan alaposan megbundázta a rendszert, hogy a hatalom megtartása gyakorlatilag biztos. A politikatudományi szakkifejezés erre a “kompetitív autoritarianizmus”. A demokratikus visszaesésről szóló legtöbb tudományos könyv (“Az új despotizmus”, “A demokrácia szabályai”, “Hogyan halnak meg a demokráciák”) Magyarországot, Brazíliával és Törökországgal együtt olyan országokként említi, amelyek egy ideig konszolidált demokráciák voltak, mielőtt elkezdték visszafordítani az idő kerekét.

A teljes írás angolul itt olvasható: https://www.newyorker.com/magazine/2022/07/04/does-hungary-offer-a-glimpse-of-our-authoritarian-future

 

Translated with http://www.DeepL.com/Translator