Boldog Karácsonyt!

Posted by

Fábián András
>Ezt írja Karácsony Gergely a Facebookon a tegnapi időközi választások kapcsán: „Csalódást keltő
eredmény, kár lenne tagadni, nem is szabad és nincs is mit szépíteni ezen. A budapesti körzetekben a
választói részvétel két helyen még a 20 százaléknak is alatta maradt, a másik két körzetben is csak
leheletnyivel volt több. Így talán nem elhamarkodott elemzés kijelenteni: az ellenzéki szavazók
távolmaradásukkal büntették az ellenzéki pártokat azért a teljesítményért, amit április 3-a óta
produkálnak. Megüzenték, hogy ez az április 3-a óta bemutatott „melyikünk a legnagyobb kicsi” játék
nem vezet sehova. Megüzenték, hogy nem vezet sehova az az ellenzéki hozzáállás, hogy „ha a Fideszt
nem tudjuk legyőzni, hát győzzük le egymást”. A választók megüzenték: ébresztő! Ideje hát
felébredni és szembesülni az üzenettel, mert erre a politikai teljesítményre nem mehetnek rá a
szabadság utolsó „kis körei”, az önkormányzatok, a szabad városok, a szabad kerületek. Még nem
késő…”
Bevallom őszintén, ha nem Karácsony Gergely írta volna ezeket a szavakat, talán még el is komorulok,
el is gondolkodom kissé. Nem akarom én bántani a főpolgármesteri székben ülő, amúgy első
ránézésre (talán még a másodikra is) szimpatikusnak is tűnő, magát politikusnak valló illetőt. Dehogy.
Minek? Már csak azért sem, mert egészen bizonyos vagyok benne, hogy az én véleményem éppúgy
leperegne róla, mint ahogyan az övé már régen totál indifferens a számomra. Karácsony Gergelyről
ugyanis elmondható, hogy valójában fogalma sincs a realitásokról. Valami olyasféle álomvilágban él,
mint Alice csodaországban. Van benne Kalapos, meg Április Bolondja is és az egész végtelenül
szürreális a hétköznapi ember számára.
Még a választások előtt elhűlten tudósított a tudósító arról a tényről, hogy nem indul ellenzéki jelölt
Keszthelyen, a polgármester választáson. Én meg bólogattam: helyes. Talán nem illendő, de hadd
ismétlem meg magam ehelyütt is: egy jó politikusnak azt is tudnia kell, hogy mikor nem kell nyernie,
mikor kell veszíteni, netán időlegesen lelépni a szőnyegről. Amikor Molnár Tibor a KÉVE (akármit is
jelentsen ez) elnöke indokolta a Keszthelyi döntést, így kezdte: „Perverz hatalmi rendszer alakult ki,
amivel egy időközi választáson értelmetlen szembeszállni…” Eddig jó! Eddig én még teljesen
egyetértek. Hozzátette azonban, hogy „főleg egy ilyen tragikus választási vereség után.” Ez már
felesleges volt.
Ugyanis az április 3. óta eltelt idő mással sem telt, mint a vereség feletti sopánkodással. Így a gyenge
és bukott ellenzék, úgy az alkalmatlan ellenzék stb. Elég volt belőlük. Mi több, MZP már a
kampányban azon agyalgott, hogy gyorsan és mielőbb le kell váltania minket. A Fidesz elérkezettnek
is látta az időt arra, hogy behatoljon az ellenzéki pártokba, és ott lerakja a tojásait, vagy éppen
kikeltse a már korábban lerakottakat. Pusztul a Momentum, a Jobbik, az MSZP. Van még valami más,
Fidesztől független pártocska? Nem tudom. Ha van is, nem sokáig lesz. Teljes erózió.
Nem mellesleg, sőt inkább első helyen kell említenünk azt a nyilvánvaló tényt, hogy a kormány olyan
durván üresítette ki az önkormányzatok hatáskörét, fosztotta meg őket pénzügyi önállóságuktól,
hogy lassan a hideg vízre sem telik és egy takarítónő felvételét sem engedhetik meg maguknak.
Önállóan semmiképp. Mindezt pedig rendeleti úton egy rendeleti kormányzás során, miközben
momentán ismét rendeleti kormányzás van érvényben. Az embernek óhatatlanul Tamkó Sirató
Károly bölcselme jut az eszébe:
Hogyha
fúj
a
szembeszél,
okos

ember
nem beszél!
Lélegzik az orrán át.
Nagy hidegben,
ősz-esőben
így
játssza ki
a náthát!
És akkor most egy álnaiv kérdés. Tessék mondani, ha tegnap több önkormányzati helyet szerez az
ellenzék, ha lett volna még egy ellenzéki polgármester, akkor jobb lett volna az önkormányzatok
helyzete? Vagy az ellenzékivé váló településeket is gyorsan és hatékonyan szívatóra állítja a kormány.
Természetesen rendeleti úton. Hú, de jó lett volna a polgároknak! Ők ezt persze bölcsen és világosan
felmérték és alig néhányan mentek el szavazni (20%). Mondhatnánk távolmaradásukkal tüntettek.
Ezt azonban – úgy tűnik – Karácsony Gergely nem érzékeli. Hiszen azzal sincs tisztában, hogy tetszik
vagy nem tetszik Orbánnak, a főpolgármester mögött (és most hagyjuk, hogy ez épp a puha
Karácsony) két millió ember áll. És éppen Karácsony az, aki nem tud, nem képes élni ezzel a
hatalommal!
A minap kiballagott Brüsszelbe, ahol arról igyekezett meggyőzni az illetékeseket, hogy
adjanak közvetlenül a fővárosnak és az ellenzéki önkormányzatoknak a támogatási alapokból,
amelyeket a kormány (Orbán Viktor) visszatart. Mit ért el? A kilincset. Gondolom, mindenki nagyon
kedves volt, amikor mosolyogva széttárta a karját, és felvilágosította őt arról, hogy vannak ugyan
közvetlen források is, de azok nem olyanok és akkorák, amilyeneket a mi Gergőnk szeretne. Így hát,
mit volt mit tenni, a mi elkötelezetten ellenzéki Gergőnk kedvesen elbeszélgetett Navracsics
miniszterrel, aki – a várakozásoknak megfelelően – ugyancsak tárogatta a karjait.
Ennyit tehát az ellenzék lehetőségeiről, amelyeken egy más fajta eredmény sem kozmetikázott volna
egy hangyafaroknyit sem. Értem én, persze, hogy Karácsony önigazolást keres.
Ezzel az ellenzékkel
nem lehetett, és most sem lehet nyerni. Ezt állítja ő. Mi több, nem csak állítja, de ő maga meg sem
próbált győzni. Mi több, előbb cserbenhagyta, most pedig alázza azokat, akik összeszorított fogakkal
próbálnak küzdeni és változtatni. Lehet, hogy Orbán Viktor már tudott valamit, amikor a
Parlamentben az egyik semmitmondó szónoklatát úgy zárta: Boldog Karácsonyt?