Hogyan érhet véget az új hidegháború Oroszországgal?

Posted by

Danube Institute Blog

>Az új hidegháború lehet, hogy nem fog olyan győzedelmesen véget érni Amerika számára, mint az előző – és az sem biztos, hogy véget fog érni. Erről írt Paul R. Pillar, a korábban 25 éven át hírszerzőként dolgozó amerikai szerző a National Interestben. Pillar szerint az Ukrajna elleni orosz agresszióra született, Amerika vezette nyugati válasz hatásos volt, ami szembe mehetett Putyin elképzeléseivel. A reakciók rögtön egy Oroszországgal folytatott szélesebb és tartósabb konfliktussá álltak össze. A konfliktus kiterjedése összhangban áll azokkal amerikai célokkal, amelyek egyrészt az Ukrajna elleni agresszió befejezését, másrészt Oroszország általános meggyengítését jelentik. Utóbbi azonban problémákkal jár a szerző szerint. Egyrészt igazolja Putyin propagandáját, hogy a Nyugat veszélyt jelent Oroszország számára, másrészt pedig nehezebbé teszi az ukrajnai háborúról való megállapodást, hiszen az oroszok úgy érezhetik, hogy úgysem tudnának megfelelő kiutat találni a konfliktusból. A szerző úgy látja: gyakorlatilag új hidegháború kezdődött Oroszországgal. Az első számú felelőst Putyinnak tartja – de szerinte az Egyesült Államoknak is voltak más lehetőségei Ukrajna ügye kapcsán.

Most a fő cél az kell, hogy legyen, hogy véget érjen az ukrajnai háború. Ám a nagyívű retorika nélkül is nehéz feladat ez. Ha nincs rá megoldás, az tovább mélyíti a hidegháborús frontvonalakat, melyek révén Oroszország is domináns nemzetközi szerepben marad a következő években. A szerző szerint nagy kérdés, hogy vajon a hivatalos körökben mennyit gondolkodhattak azon, hova tarthat egy ilyen hidegháború és mégis hogyan érne majd véget. Lehet, hogy egyeseknek az is jó, ha ez a konfliktus további határozatlan ideig tart – a régi hidegháború idején is voltak ilyen nézetek. Ronald Reagan ellenben le akarta zárni a hidegháborút – és sikerült is neki. A National Interest szerzője úgy véli, egy új, tartós hidegháború szembe menne az Egyesült Államok érdekével és a nemzetközi biztonsági rendszerrel egyaránt. A katonai költekezések fokozódnának, egyre több konfliktus fordulna át valódi háborúba, miközben a globális problémákkal szemben nem lehetne hatékonyan fellépni.

Pillar felemlegeti George Kennant: a híres geopolitikai stratéga már 1947-ben megfogalmazta azt, hogy a hidegháború bizonyosan véget fog érni, méghozzá a Szovjetunió vereségével, mert a szovjet kommunizmus magában hordozta a saját pusztításának magvait, és főleg saját belső gyengeségei miatt omlott össze.

A mai világban az optimista nézet az, hogy Oroszország csak egy benzinkút atomarzenállal, amelynek megvannak a saját belső gyengeségei, hasonlóan a Szovjetunióhoz. De a régi hidegháború vége együtt járt a marxista-leninista ideológia végével is. Most viszont Putyin van hatalmon, és az ő bukása vagy halála nem biztos, hogy egy jobb rendszert hozna Oroszország és a világ számára – lehet, hogy éppen ennél is rosszabbat. De gondolhatunk Sztálinra is: 1953-as halálával nem ért véget a hidegháború.

Hűtheti az optimizmust az is, hogy a korábbi hidegháborúval szemben most ott van egy felemelkedő szuperhatalom, Kína is a túloldalon – és Kína a stratégiai mélységet biztosítja a putyini Oroszországnak.

Annak idején Kennan arról is írt, hogy az Egyesült Államok vezető szerepének betöltése attól is függ, hogy a világ számára mennyire tudja magát ebben a szerepben eladni, mennyire láttatja magát felelősnek és egységesnek, vagy mennyire látszik döntésképtelennek, szétesőnek. Kennan annak idején optimista lehetett – a mai Amerika viszont a réginek a tökéletes ellentéte. Maga az amerikai demokrácia van a bukás peremén a szerző szerint. “Egy új hidegháború nem áll olyan jól, mint az előző. Nem fog győzedelmesen végződni egy unipoláris pillanatban. És lehet, hogy véget sem fog érni” – zárja szavait a National Interest szerzője.Szemlézte: RG