A Porszívós Anyuka Kijevből

Posted by
Lendvai Ildikó
>A Porszívós Anyukával egy-két hete ismerkedtem meg a menekültszállón. Most onnan jutott eszembe, hogy hallom: újból bombázzák, rakétákkal lövik Kijevet.
A Porszívós Anyukának nem tudom a nevét. Azért neveztem magamban így, mert ha kellett, ha nem, lelkesen porszívózott a játszószobában. Hiába mondtam, hogy nem kell – a játszószoba épp azért van, hogy az anyukák kifújhassák magukat, elintézhessenek valamit, amíg mi, önkéntesek a gyerekekkel játszunk. De ő csak porszívózott. Azt mondta, legalább leköti magát valamivel, és nemcsak azon rágódik, mi legyen.
Porszívós Anyuka arról faggatott, szerintem visszamehetnek-e már Kijevbe. A férje nincs velük, nemcsak, mert hadköteles korban van, hanem éppen otthon igyekszik rendbehozni a szétlőtt lakásukat. Az ablakokat már beragasztotta., küldözgeti a telefonon a fotókat, meddig jutott. De merjen-e Porszívós Anyuka a két gyerekkel és a nagymamával újra nekiindulni? Haza. Nem mertem tanácsot adni. Gondolom, mások sem, akiket kérdezgetett.
Porszívós Anyukának két kisfia van, egy hat- és egy egyéves. Az előző rakétatámadások idején két hétig laktak pincében, víz és villany nélkül. Nem tudom, milyen lehet víz nélkül egy pelenkással, villany nélkül, zsúfoltságban egy hatévessel. A gyerekeket nem lehetett rendesen elaltatni sem a hangos robbanásoktól.
Két hét után beültek a kocsiba, és menekülőre fogták. Putyin csapatai elkezdték lőni az utat, úgy tudja, fél óra múlva le is kellett zárni. Ők még épp kijutottak. De folyamatosan lőttek az autókonvojra. A két nő a gyerekeket lefektette a kocsi aljára. A nagyobbik sírt, a kicsi folyton fel akart kapaszkodni az ülésre.
A kicsi láttán most muszáj mosolyogni: iszonyú tempóban négykézláb közlekedik, és közben fülig ér a szája. Anyuka panaszkodik: az istennek nem kezd járni. Nyugtatgatom: sok évtizede az én kisfiam is ilyen volt. Teljesen feleslegesnek ítélte a két lábra állást, olyan sebességgel négykézlábazott, padlón, játszótéren, lépcsőn fel- le. Kérdezi, mennyi idős volt, amikor végre járni kezdett. Félreértem: azt hiszem, azt tudakolja, mennyi idős most. Már jócskán 40 felett, két gyerekkel- büszkélkedem. Látom halálra rémült arcán: azt hiszi, az övé is még 40 évig fog négykézláb közlekedni. Kimagyarázom, nevetünk.
Közben rendületlenül porszívózik. Figyelem a két kisfiát. A kicsi, mint a hasonló korúak, imádja a zögő-mozgó masinát, lelkesen négykézlábazik utána, meg akarja fogni, nagyokat kacag. A nagyobb összerezzen, ahányszor bekapcsolják. Nem felejtette el a rossz, rémisztő zajokat, azokra emlékezteti.
Porszívós Anyuka, ugye nem indultatok túl korán haza? És ugye, egyszer majd a porszívóról mindnyájatoknak csak a porszívó jut az eszébe? Semmi más.

Címkép: Gyerek-menekültek