A donyecki sivatag

Posted by
Szele Tamás

>Igazság szerint elég régóta érkeznek a rossz hírek az ukrajnai vízvezetékek rémítő állapotáról, de a világot jobban érdeklik a rakéta-sorozatvetők. Az oroszok is, az amerikaiak is, pedig a vízhiánynak sokkal több áldozata lehet nemsokára, mint akár Mariupol ostromának is: és elég valószínű, hogy nem csak Ukrajnában, de a vele szomszédos országokban is, ha járványok törnek ki.

Az első híradást éppen ma egy éve, messze a mostani orosz invázió előtt olvashattuk, a Politico hasábjain. Ebben Lily Hyde elég pontosan leírja a háború előtti háborút: ugyanis béke már akkor sem volt, 2014 óta mindennaposaknak számítottak az ukrán oldal és a szakadár népköztársaságok közötti tüzérségi párbajok, határincidensek, mármint, ha a kontaktvonalat, ami de facto elválasztotta a feleket, határnak tekintjük. A vízhelyzet már akkor is kriminálisnak számított – miért is? Azért, mert a Donbássz területének nagy részén csak az 1950-es évek óta van elegendő víz, korábban kisebb tavak partján vegetált néhány település, de nagyjából lakatlannak számított a vidék a vízhiány miatt. Semleges ütközőzóna a zaporrizsjai és a doni kozákok területe között. Az ötvenes években azonban megépítették a Voda Donbaszu vízművet, ami 132 kilométeren át szolgáltatja a vizet az ország keleti részén lévő Sziverszkij Donyec folyótól Donyeckig, majd tovább Mariupol városáig az Azovi-tenger partján. Ez a 12 ezer kilométeres vezetékhálózat körülbelül hatvan-hetven éven át folyamatosan működött – persze, mint minden szovjet létesítmény esetében, néha voltak vele karbantartási gondok, de alapjában véve megbízható szolgáltatást nyújtott, 3,7 millió embert és rengeteg ipari vállalkozást látott el, főleg a térségre jellemző és igen vízigényes kohászati- és kokszoló üzemeket, szénbányákat, de természetesen a mezőgazdaságot is.

A bajok 2014-ben kezdődtek, mikor egyrészt megrongálódott a vezeték a harcokban, másrészt leállt az áramellátása is. Igen, a szivattyúk áram nélkül leállnak. Akkor is hatalmas gondot jelentett a javítás, aztán következett a gazdasági dilemma: jog szerint Ukrajna nem is lett volna szabad vízzel ellássa a donyecki és luhanszki népköztársaságokat, de víz nélkül sem hagyhatta őket, azok viszont csak annyit fizettek a vízért, amennyit akartak (az ukrajnai áraknak körülbelül a felét), azt is rubelben, amivel a Voda Donbaszu nem tudott mit kezdeni. Igazság szerint el se fogadhatta volna, a kontaktvonalon keresztül tilos volt kereskedni, csak hát muszáj is volt… és minden villongás kárt tett a vízvezetékrendszerben. A Politico tavalyi írása szerint például a kontaktvonaltól három kilométerre fekvő Avdijivkában a húszezer lakos 2014 és 2015 között több hónapig egyáltalán nem kapott vizet, kutakból ittak, havat olvasztottak, ugyanis a szűrőállomás éppen belógott a harci zónába. Később szintén nagyon nehéz volt karban tartani, még 2017-ben is leállt, ugyanis a javításhoz szükséges nehézgépekre mindkét oldal tüzet nyitott.

Szóval a medence vízellátásával már 2014 óta komoly gondok voltak. A február 24-i inváziót megelőzően sem volt éppenséggel béke arrafelé, az EBESZ megfigyelői naponta jeleztek harcokat, de az orosz támadás után „elszabadultak a háború kutyái”, ahogy Shakespeare mondaná. Most is ott zajlanak a legkegyetlenebb harcok, jelenleg Szeverodonyecknél, Liszicsanszknál, a Sziverszkij Donyec mentén (mely folyónak kulcsfontosságú a szerepe), Toskivka, Komisuvakha, Bilohorivka térségében.

Április 15-én az UNICEF közleményben figyelmeztetett:

„Az Ukrajnában több mint hét hete tartó heves harcok tönkretették mind a víz-, mind az elektromos hálózatot, így az ország keleti részén 1,4 millió ember nem jut biztonságos vízhez, további 4,6 millió ember pedig csak korlátozottan. Összesen több mint 6 millió ember küzd naponta azért, hogy ivóvízhez jusson, ami az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet.

A háború február 24-i kezdete óta csak Kelet-Ukrajnában legalább 20 különböző, a vízellátási infrastruktúrát érintő káreseményt regisztráltak. A harcok legutóbbi fokozódása a donbászi régióban és a robbanóeszközök széles körű használata a lakott területeken azzal fenyeget, hogy a vízrendszer – amelyet már az előző nyolc év konfliktusa is megvisel – a teljes összeomlás szélére sodorja.

„A víz létfontosságú az élethez, és mindenki számára jog hozzáférni” – mondta Osnat Lubrani, az ukrajnai humanitárius koordinátor, aki figyelmeztetett a vízszolgáltatás leállása által okozott egészségügyi kockázatokra, különösen a gyermekek és az idősek számára. „A rossz vízminőség betegségekhez vezethet, beleértve a kolerát, a hasmenést, a bőrfertőzéseket és más halálos fertőző betegségeket. Az embereknek zsúfolt körülmények között kell élniük, és nem tudják betartani az alapvető higiéniai intézkedéseket. Ezt meg kell oldani” – tette hozzá Lubrani.

A helyzet különösen kritikus Mariupolban, ahol valószínűleg emberek tízezrei használnak szennyezett forrásokat, mivel minden vizet felhasználnak, amit csak találnak. A donyecki és luhanszki terület nagyobb városai szintén el vannak vágva a vízellátástól, és további 340 000 ember esetében veszélyezteti a biztonságos vízhez való hozzáférést, ha a horlivkai víztározó kiszárad. Szumi és Csernyihiv városokban március elején komoly vízkimaradások voltak, és Harkiv rendszere is komolyan érintett.”

Osnat Lubrani próféta volt: Mariupol elesett, a harcokban tönkrement a víz- és csatornahálózata és az orosz csapatok után nem sokkal megérkezett a kolera is. A donbásszi vízhelyzet sosem volt annyira kritikus, mint most, mert történt néhány lényeges apróság. Mariupol még kapott – egy ideig – ivóvizet a Voda Donbaszun keresztül, ott eleinte „csak” a helyi vezeték- és szivattyúhálózat ment tönkre, de most úgy néz ki, sikerült tönkretenni magát az alapvető vízforrást is. Mint a Bellingcat írja:

„2022. május 5-én a Ruszkaja Veszna („Orosz Tavasz”) orosz nacionalista hírportál rövid cikket közölt arról, hogy az orosz légierő lerombolta az ukrán katonák laktanyáját a Luhanszki Területen található Bilohorivka város közelében. A cikk egy orosz katonai forrásra hivatkozva azt állította, hogy az orosz légierő nem irányított bombákat használt a létesítmény megsemmisítésére. A cikkhez egy videót is mellékeltek, amely a támadást mutatja, és amelyet a kiadvány Telegram-fiókjára is feltöltöttek.

A videó két különböző szögből készült drónfelvételekből állt össze. Az egyik, közvetlenül felülről készült felvételen azonosítatlan személyeket figyelhettek meg, akik a létesítmény területén sétáltak. A másik, amely az akkor az orosz vonalak mögött lévő területeket geolokalizálta, a területre becsapódó bombák robbanásait figyelte meg. A drón helyhez kötött jellege arra engedett következtetni, hogy mindkét videón egy quadcopter típusú drónt használtak, amely valószínűleg kereskedelmi célú.

A Ruszkaja Veszna azonban elmulasztott megemlíteni egy kulcsfontosságú tényt – ez egy olyan létesítmény volt, amely ivóvizet biztosít a régió mintegy egymillió emberének.

Az ábrázolt építmény a popasznai vízvezeték vízvételi létesítménye és első emelője volt, amely a Sziverszkij Donyecből szivattyúzza a vizet a Luhanszki Terület északi részén található több település felé.”

Figyeljük a dátumot: május ötödikén vagyunk, két héttel Mariupol eleste, de három héttel az UNICEF figyelmeztetése után, így nagyon elképzelhető, hogy a város későbbi sorsában komoly szerepet játszott a vízhiány. És a harcok folytatódtak, május nyolcadikán az orosz erők megpróbáltak átkelni a Sziverszkij Donyecen – ez volt az a legendás átkelési kísérlet, amit állítólag maga Putyin irányított, és amelyben teljesen megsemmisültek az átkelni próbáló alakulatok – mit tesz Isten, pont a már ötödikén megsérült szivattyútelep és a popasznai vízvezeték első átemelője mellett zajlottak ezek a harcok is, minek következtében a létesítmények újabb találatokat kaptak.

Biztos ez? Biztos: a PlanetScope Super Dove műholdról készült felvételek olyan változást mutattak, amely a létesítmény május 8-i további, előző nap nem látható sérüléseire utal. Nem világos, hogy a létesítmény ekkor működőképes volt-e, de a további károk súlyosnak tűntek, és valószínűleg megnehezítik a helyreállítást.

Sőt, május 8-án a luhanszki területi katonai közigazgatás vezetője és a Luhanszki terület kormányzója, Szerhij Hajdaj bejelentette, hogy az egyik szűrőállomáson, egy elektromos alállomáson és a transzformátorokat tartalmazó nyitott kapcsolóberendezésben keletkezett kár. Hozzátette, hogy a popasnai vízvezeték szétlövése miatt egymillió ember marad víz nélkül. Az ideiglenesen megszállt területek reintegrációjával foglalkozó ukrán minisztérium sajtóközleményben tisztázta, hogy a május 8-i támadásra utal. Időközben megsérült egy szűrőállomás is a területen, mintegy 3,5 kilométerre a Sziverszki Donyec folyón lévő vízvételi állomástól, Bilohorivka város másik oldalán. Az erről a Bilohorivka melletti fő szűrőállomásról (és a második emelőről) készült nagy felbontású felvételek még 2022. június 3-án is mutattak potenciális tüzérségi becsapódásokat a létesítmény közelében és területén. A károk mértékét azonban nem lehetett meghatározni.

Visszatérve a folyóparton lévő vízbevezető létesítményhez, a Planet Labs Skysat által 2022. május 17-én gyűjtött műholdfelvételek megmutatták a szerkezetben keletkezett kár valódi mértékét. Több kráter (pöttyözött körökkel kiemelve) volt látható a vízszivattyúzó létesítmény egész területén.

Hajdaj május 8-i közleményében azt írta, hogy a létesítményt háborús viszonyok között nem lehet majd üzemképes állapotba hozni. Valószínűleg igaza van: hiszen korábban Avdijivka is így maradt víz nélkül egy télen át.

Folyásirányban feljebb a Sziverszkij Donyec egy sor csatornával és csővezetékkel is kereszteződik, amelyek a Donyecki területre szállítják a vizet. A Sziverszki Donyec folyótól közvetlenül délre fekvő régió nagy része ezekre támaszkodik vízellátás szempontjából. A Sziverszkij Donyec – Donbász csatorna (SDD), a régió talán legjelentősebb vízügyi infrastruktúrája, amely a Donyecki terület nagy részét ellátja. 2022. május 17-én a regionális vízszolgáltató, a Voda Donbaszu közleményt adott ki arról, hogy legfontosabb létesítményei a háború következtében továbbra is „áramtalanítva” vannak. Ez azt jelenti, hogy az áram hiánya akadályozta működésüket, függetlenül attól, hogy magukat a létesítményeket támadás érte-e vagy sem. Ezek közé tartozott a Donyecki Szűrőállomás (Donyeck város külterületén) és az SDD harmadik emelőállomása Horlivkánál (a frontvonal közvetlen közelében).

Mint azt dr. Sophie Lambroschini, Kelet-Európa-kutató, az ukrán gazdaság szakértője a Bellingcatnak elmondta:

„Jelenleg a kiterjedt vízellátó rendszer, amely négymillió ember ivóvízzel való ellátását és az ipar működését biztosította, leállt. A csatorna- és csőrendszer a hónapok óta tartó ágyútűz miatt megsérült. A víz sem tud áramlani a szivattyúk és szűrők működtetéséhez szükséges áram nélkül. A villanyvezetékeket elvágták, az erőműveket lebombázták. Ennek eredményeként az ukrán területre történő orosz előrenyomulás miatt Luhanszk és Donyeck megye nagy részén elvágták az alapvető közműveket (áram, víz, szennyvíz). Jelenleg a vízellátás helyzete továbbra is kritikus marad, mivel a javításokhoz szükség lenne az aknamentesítésre és a villanyvezetékek helyreállítására.”

Szóval akkor összegezzük: elsősorban megsemmisültek a szivattyúállomások, másodsorban a szűrőállomások, harmadsorban az átemelő állomások, illetve az is áll, ami nem semmisült meg, energiaellátás hiányában.

Négymillió ember maradt víz nélkül, az ipar leáll, de leáll a mezőgazdaság is, mert nem lehet öntözni.

Pár hete még kételkedtem kicsit, mikor a Novaja Gazeta Europában azt olvastam, hogy Donyeckben és Luhanszkban lajtoskocsiról osztják az ivóvizet, és a sorban álló, hadköteles korú férfiakat a milíciák autói összeszedik, besorozzák: de ezek szerint minden szó igaz volt.

Én azt értem, hogy az Oroszországi Föderáció magához akarja csatolni a Donbásszt, de ha így annektálja, már csak egyet tudok kérdezni.

És tessék mondani, mihez kezd majd a lakhatatlan száraz sivataggal, ami az övé lesz?

Mit vet majd bele, bukfencet?

Nem. Aknát, mint eddig.

forgokinpad blog