Apuapuapu történetek

Posted by
Parászka Boróka
Egyre primitívebbé, leegyszerűsítőbbé és agresszívabbá válik a családról, a családon belüli szerepekről, az apákról-fiúkról, anyákról-gyerekekről, a lányokról való beszédmód. Ennek egyik következménye, hogy alig van sejtelmünk, milyen sűrű családi szövevényből nő ki személyiségünk, egyéni életutunk. Hogy minden személyes életút, tapasztalat mögött mennyi általános érvényű törvény, tudás, mintázat van. Nem tudom, hogyan lehet ezt a neoprimitivizmust leépíteni, ellenállni neki. A mesterségesen gerjesztett érzéketlenségből, figyelmetlenségből visszajönni. Újra beszélni apák és fiúk, anyák és lányok kapcsán mindarról, amit bennünk legbelsőbb lényegünkről hatalmi eszközökkel elhallgattatni próbálnak.
A személyes hang egészen biztosan az egyik legerősebb ellenhatalom. A korlátok, előítéletek, tabuk nélkül kimondott személyes történetek szövevénye pedig felszabadít, még akkor is, ha ezek a történetek megrendítenek, és olyan munkára kényszerítik a lelkünk, amelynek elvégzésére nem érzünk magunkban elég erőt.
Adjátok át magatokat Puskás László nagyon közeli, nagyon hiteles hangjának és Jónás Tamás Apuapuapu történeteinek. Egészen biztosan megtisztítanak attól a szennytől, amit a korunk naponta, könyörtelen következetességgel ránk rak.
(Az, hogy ez a magyar kortárs irodalmi hanganyag a Marosvásárhelyi Rádióban születhet meg – a romániai közrádió hullámhosszain – külön megnyugtat és megerősít. Tompa Enikő és Kacsó Tibor munkáját dicséri).