Kalasnyikov a kézben és az egészséges hazafiság

Posted by

Sárosi Péter

>Olvasom a közvéleménykutatás adatait, miszerint 10-ből 6 magyar harcolna a hazájáért, ha megtámadnák az országot. Sok? Kevés? Nehéz megmondani. Ráadásul a hasonló közvéleménykutatások leginkább a pillanatnyi “harciasságot” képesek mérni. Hogy egy valós háborús helyzetben a melldöngetők közül hányan futamodnának meg, és a mostani ellenkezők közül hányan fognának mégis fegyvert: ezt nem lehet megmondani.
Még régen mesélte egy horvát ismerősöm, hogy könnyű volt békeidőben harciasnak lenni: de amikor az első ágyúzáson túl voltak a lövészárokban, akkor annak rendje és módja szerint maga alá piszkított félelmében. Szociális állatok vagyunk, és bár a törzsi ellenségeskedés is belénk van kódolva, egymás gyilkolása borzasztó hatással van az emberi lélekre. Aki erre különösebben nagy hajlandóságot érez, azzal komoly problémák vannak.
Az egészséges lelkű ember legfeljebb az otthon, az emberi élet védelmében ragad fegyvert az azt veszélyeztető fanatikusok vagy megszállók ellen. És gyakran a békeidőben legbékésebb emberekből válnak a legelszántabb harcosok. Van egy szelíd, légynek sem ártó ukrán barátom, akivel együtt jártam a liberális oktatás fellegvárába, a CEU-ra még annak idején. Most kalasnyikovval a kezében várta Kijevben a megszállókat. Egy másik barátom viszont a háború első hírére elmenekült és meg sem állt Bécsig. Nem ítélem el őt sem.
Azon is elgondolkodtam, hogy vajon miért kevesebb az ellenzékiek körében a harcolásra való hajlandóság. Egyrészt biztos, hogy általában több a liberálisok és baloldaliak között a pacifisták aránya, de ez önmagában nem magyarázat. Tükrözi ez azt a borzasztó sokkot is, amit nagyon sokan az elmúlt években átéltek azzal, hogy a magyar nép tapsolása mellett vígan leépítették a liberális demokráciát és jogállamot. Aminek a megteremtéséért évszázadokon keresztül küzdött a nemzet. Legalábbis azt hittük, hogy ezt a külső idegen hatalmak miatt nem lehetett megvalósítani: de most kiderült, hogy a magyar nép önmagától is tud rendkívül hülyén viselkedni.
Vajon van értelme egy ilyen országért harcolni? Van értelme fegyvert fogni azért, hogy a Mészáros Lőrincek még több balatoni luxusszállodát építsenek a tőlünk ellopott pénzen? Vajon van értelme harcba szállni egy olyan kormány irányítása alatt, aminek a feje kijelentette, hogy a baloldal úgy része a nemzetnek, mint a balsors a Himnusznak?
Egy borzasztó mentális állapotban lévő és megosztott nép a miénk. Hiába a harcias kisnemzeti pózok, a soviniszta arrogancia és militarista kardcsörtetés, ez inkább csak a gyengeséget leplezi. Egy olyan ország, aminek a belső immunrendszerét leépítették a kleptokráciával és a zsarnoksággal szemben, ahol kiölték a vertikális társadalmi szolidaritást lefelé, ott a horizontális nemzeti szolidaritásban sem lehet bízni egy külső támadás esetén.
Állítólag a magyarok 40%-a támogatná a kötelező katonai szolgálat visszaállítását. De ez önmagában nem segítene semmit, ha a magyarok jelentős része érzi úgy, hogy idegenné tették a saját hazájában. És hogy a nemzeti érzésre való hivatkozást annyiszor és annyira lejáratták már aljas politikai szándékok nevében.
Nincs ez mindenhol így.
Finnországban például kötelező sorkatonaság van, amit 2013-ban egy népszavazással el akartak törölni. De még a megfelelő számú aláírások összegyűjtésén sem jutottak túl. Nem csak azért, mert az orosz birodalom árnyékában kézzel fogható a fenyegetés (az épeszű emberek számára Magyarországon is annak kellene lennie, de a kormányzati propaganda ezt teljesen összezavarta). Hanem azért is, mert a finnek patriotizmusa sokkal szilárdabb alapokon nyugszik.
A közvéleménykutatás szerint 5-ből 4 finn ragadna fegyvert, ha megtámadnák az országot. Szintén baloldali liberális eszméket valló finn barátaimat látom, ahogy büszkén megosztják a képeket arról, hogy részt vesznek a finn védelmi erők katonai képzésein. Az egyikük, aki civil minőségében a pszichedelikus gyógyászat népszerűsítésével foglalkozik és leginkább egyfajta transzcendentális hippi-világnézet jellemzi: katonai egyenruhában pózol egy tank előtt egy intenzív hétvégi kiképzésen. Ahol nem holmi alkesz pocakos őrmester szívatja őket értelmetlen hülyeségekkel, hanem minőségi technológiával, tudással minőségi képzést kapnak.
Ezek az “elfajzott” szabadelvű oktatásban részesülő finn fiatalok büszkék az erős demokráciájukra, a jóléti államukra, arra, hogy a politikában is milyen jól érvényesülhetnek a női vezetők és hogy biztosak lehetnek benne: a mindenkori kormány nem fog diktatúrákhoz törleszkedni. A finnek által az orosz propaganda ellensúlyozására, az álhírek és konteók visszaszorítására bevezetett edukációs módszereknek egész Európában csodájára járnak. A finn politikai kultúrától tökre idegen az urambátyám kézkezetmos felfelé nyaló lefelé ütő mentalitás, ami idehaza alap.
Irigylem a finneket ezért az egészséges patriotizmusért, ami független világnézetektől, átnyúlik oldalakon és szolidáris lefelé – de nagyon határozott és összezár akkor, ha az országot idegen hatalom fenyegeti.