Vakok között

Posted by

Fábián András
>Szerintem nem árulok el titkot, hiszen már korábban is leírtam, hogy lényegében 30 évet töltöttem el
az államigazgatásban, mindenféle beosztásokban. Volt és van tehát rálátásom arra, hogy honnan
indult és hová jutott a magyar kormányzati munka. Biztosan nem árulok el nagy titkot, ha azt
mondom, hogy nem adhatunk számot érdemi és különösen nem minőségi fejlődésről.
Ez leginkább annak tudható be, hogy a felkészültséget, a szakértelmet és a hozzáértést – ami
elengedhetetlen az állampolgárok ügyeinek intézéséhez – felváltotta a szervilizmus és a „hűség a
vezérhez” alapeszméje.
Előre is elnézést kérek azoktól a szakemberektől, akik véletlenül mégbennmaradtak az államigazgatásban. Ők az üdítő kivétel. Ők a hivatásosok. Ők azok, akik mindennegatívum ellenére állják a sarat. Ámde mégsem ők azok, akik meghatározzák egy intézményarculatát. Nem az övék az utolsó szó, ha lehet így mondani. Ha van egyáltalán szavuk…
A döntések meghozatala már régen nem azokon a szinteken történik, ahol azok keletkeznek, a
hatásukat kifejtik, hanem „a legfelsőbb szinteken”. A döntést vezérelve pedig: kiszolgálni a hatalmat,
megfelelni a hatalmi, az egyszemélyi akaratnak. Itt jutottunk el aztán ahhoz a sztálini vezérelvhez,
hogy meg kell találni a hasznos hülyéket, akik nem kérdeznek, csak végrehajtanak. Kitalálják a vezér
még meg sem született gondolatait is. A kormányzatban a rátermettség egyetlen fokmérője a vezér
minél tökéletesebb kiszolgálása. Ehhez pedig nem szakemberek kellenek. Ehhez szolgákra van igény.
Okos emberek általában arra törekszenek, hogy ha ők nem is, de a környezetük profi módon értsen
ahhoz, amihez kell. Megjegyzem az első Orbán kormányban még többé-kevésbé ez volt a helyzet. Az
akkori aktuális miniszteremmel egyszer részt vettem egy beszélgetésen az ATV-ben. Boldogult
emlékű Aczél Endre volt a riporter. A miniszter mondott valamit, amit én kellő tisztelettel
pontosítottam, vagyis korrigáltam. Az okos miniszternek a szeme sem rebbent.
A riport után a kollégáim kérdezték: „Mit szólt az öreg? Letolt, hogy kijavítottad?” „Miért tolt volna le? – válaszoltam– Megköszönte, hogy nem hagytam ráégni egy butaságot.”
Nem volt ő egyedül ilyen abban a kormányban, bár Orbán akarnoksága már akkor is rányomta a bélyegét a környezetére. 2010-től az előző kormány okos minisztereivel nem is találkoztunk többet. Ma már a nevükre is alig emlékeznek. 2010-óta nem is tudunk olyan első és második vonalbeli vezetőt találni széles e hazában, a nemrég alakult kormányban pedig még kevésbé, aki önállóan, a közérdeknek megfelelően vezetné a rábízott területet. A köztisztviselői kar pedig a politika végrehajtó eszközévé silányult. Az államigazgatás ugyanis már régen nem az állampolgárokat, hanem kizárólag a vezér politikai igényeit szolgálja ki. Lényegében mímeli a rendszerszerű működést.
Példákat is sorolhatunk. Gondoljunk csak a semmihez sem értő, és hál’ Istennek már csak a múlt,
Kásler Miklósra. A parlament magatartás-zavaros házmesterére, Kövér Lászlóra. Az immáron
nemzetközileg is elismert közgazdasági idiótára, Nagy Mártonra. A kül- és külgazdasági ügyeket
módszeresen szétbarmoló, felfuvalkodott Szíjjártóra. A Nemzeti Bank élén pöffeszkedő Matolcsy
Györgyre, aki már megválasztása előtt sem volt százas, hogy aztán eljusson odáig, hogy leveteti a 8-as
házszámot az MNB épületéről. Különös, de nem meglepő módon ő adta a kormánynak a buci fejű
Nagy Mártont.
Vannak aztán a jellemtelenek, mint Navracsics vagy Varga Judit, akik kipróbált kiszolgálói Orbánnak.
Lényegében a teljes kormányt felsorolhatjuk az államtitkárokon keresztül a helyettes államtitkárokig,
a kormánymegbízottaktól a miniszteri biztosokig. A legnagyobb hibájuk az, hogy képesek és
hajlandóak a nemzet érdekei ellenében részt venni Orbán kormányzásában és ezáltal a diktátor
bűnrészeseivé válni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a király az egyetlen látó, aki e vakokat irányítja.
Vak pedig úgy is lehet valaki, ha becsukja a szemét és úgy tesz, mintha nem látná mi történikkörülötte. Ezért fizetik manapság, nem azért, hogy mindenbe beledumáljon, mintha értene ahhoz, amit feladatául szabtak.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a napokban éppen sor kerül egy ilyen hasznos idióta
mandátumának lejártára. Domokos László 12 év után (!) kényszerül felállni az Állami Számvevőszék
kényelmes elnöki székéből. Nekem lenne is javaslatom az utódra. Kósa Lajosnak ugyan nincs
egyetemi diplomája, de ez Orbán számára nem lehet akadály! Kósa számtalanszor bizonyította már
rátermettségét. Gondoljunk csak a csengeri örökösnő ügyére, a tőle kapott tízmilliókra a mama
disznó hizlaldája számára. Ha ezt megúszni nem a tehetség diadala és a rátermettség bizonyítéka,
akkor semmi! Éppen ilyen emberre van szüksége ennek a kormánynak az Állami Számvevőszék
elnöki székében.

Címkép: Falvédő Kósa Lajos mamájával