Így kért meg a Fidesz alelnöke, hogy áruljam el a Fideszt

Azt várta, hogy igent mondok, és csatlakozom hozzá. Akkor már évek óta küzdöttem azért, hogy kisimítsam az ellentéteket közte és a polgármester között. Két malomkő között őrlődtem. Mivel azonban nem mondtam Szilárdnak igent, azonnal ellenség lettem. Pár hét múlva már semmi nem voltam a Fideszben. Tulajdonképpen vicces a történet: azért váltott le mindenhonnan, azért buktam meg a Fideszben, mert nem fordultam a Fidesz ellen.

Szilárd akadálynak látott a polgármester megbuktatásában. De a politikai félreállításom mellett egzisztenciálisan is bosszút akart állni. 19 évig segítettem őt mindenben, mindenben ott volt az én munkám is, amit elért. Hiszen a politika csapatmunka. Viszonzásul a történtek után megpróbált hátra tolni a kompenzációs listán, hogy képviselő se lehessek. Miután én voltam Csepelen a konfliktusokba nyíltan belemenő kormánypárti politikus, esélyem nem volt egyéniben nyerni. Ám mégis sikerült egy kis trükkel megakadályoznom Szilárdot abban, hogy teljesen kicsináljon.

Leváltásom indokaként először – szűk körben – azzal vádolt meg, hogy évekig nem volt tagfelvételünk. Ez igaz volt, ám éppen Szilárd miatt történt. Ötször vagy hatszor vesztünk össze meglehetősen csúnyán azért, mert szerettem volna tagfelvételt – sokan vártak rá – ám ő választókerületi elnökként kategorikusan elutasította azt. Akkoriban már erősen paranoiás volt. Azért utasította el a tagfelvételt, mert attól rettegett, hogy valaki ellene fordulna az újak közül. Aljas húzás volt a részéről, hogy a saját döntésével meggyanúsítva akarta a tagság előtt magyarázni a leváltásomat.

Amikor azonban a tisztújításra került sor, váratlanul szót kértem. Még Szilárd felvezetése előtt. 15 éve voltam akkor a csepeli Fidesz elnöke. Elmondtam, hogy ha Szilárd mást akar elnöknek, nem állok az útjába. De azt is elmondtam, hogy én csak olyat tettem, amit Szilárd is támogatott, és semmit sem tettem, amit nem támogatott. Így Szilárd nem tudta rám kenni a tagfelvétel elmulasztását. Nem volt indoka bűnösnek nevezni és letolni a kompenzációs listáról. Mivel már előre ki volt nyomtatva – a saját szememmel láttam -, ekkor fejből diktált be egy másik kompenzációs listát. Csak ennek a kis trükknek köszönhetem, hogy végül képviselő lettem.

Borbély Lénárd polgármestert azért nem szemtől szembe akarta megbuktatni, mert túl népszerű volt a Fideszben, sőt Csepelen is. Nem volt észszerű magyarázat a leváltására. Németh Szilárd ezért teljes méltóságában, a Fidesz alelnökeként, személyesen ajánlotta polgármester-jelöltnek azt az embert, akit közben minden erejével és minden elképzelhető módon próbált hátráltatni és hátba szúrni. Jelölésekor rá is szavazott – ám a szavazófülkében nagy tételben fogadok, hogy már az MSZP jelöltjére voksolt.

A 2019-es őszi kampány szörnyű volt. Az önkormányzati munka és a fejlesztéseink a választás közeledtével egyre több helyen álltak le ott, ahol Szilárdhoz erősen kötődő emberek voltak a vezetők. Számomra nyilvánvaló, hogy nem én voltam az egyetlen, akit Szilárd arra kért, segítsen megbuktatni a polgármestert. Az is nyilvánvaló a számomra, hogy ezt részben a fejlesztéseink megakadályozásával próbálta elérni. A legnagyobb, országos sajtóban is címoldalas buktánk a Csepeli Strandfürdő felújításának leállása lett. A vállalkozó bőszen nyilatkozott is ellenünk a sajtóban. Majd amikor elült a botrány – másfél hónappal később – a XVIII. kerületi fideszes önkormányzatnál kaphatta meg egy közbeszerzéssel a jutalmát. Állítólag többet ígértek neki, csak ott pont elbukta a Fidesz a választást. Nálunk a történtek miatt cserék kellettek, és rengeteg volt a konfliktus. Szilárd folyamatosan gerjesztette a belháborút, mindenhol megjelent, ahol be tudott nekünk akasztani, ahol árthatott, hátráltathatott valamiben. A legaljasabb húzásait le sem írom, annyira méltatlanok voltak.

Mégis, minden nehézség, akadály és aljasság ellenére, iszonyatos munkával, végül meg tudtuk nyerni a választást. Úgy nyertünk, hogy baloldaliak is tömegesen átszavaztak a fideszes polgármesterre. Budapestet azonban elveszítettük, és bizony sok hagyományosan jobboldali kerületet szintén, még Budán is. Amit Csepelen 2019 őszén véghezvittünk, politikai értelemben felért egy kisebb csodával. Ha azt is hozzávesszük, hogy a Fidesz alelnöke közben ellenünk harcolt, akkor nagyobbfajta csodával (az igazi csodákat viszont hagyjuk meg a Jóistennek). Nekem a kampány egyik irányítójaként életem legnagyobb sikere volt ez a győzelem, ám lelkileg összetörtem a végére.

Nem szeretem a belháborút. Ezért bármilyen hihetetlen, a történtek ellenére, továbbra is próbáltam normalizálni a viszonyunkat. De Szilárd ismét mindent megtett, most már azért, hogy megakadályozza az alpolgármesterré választásomat. Mint törvények felett álló méltóság, „polgármester, élő alkotmányozó és törvényhozó” – aminek tartotta magát -, ő akarta kijelölni az alpolgármestereket. Ilyen módon szerette volna közvetlen közelről gátolni a fideszes polgármester munkáját, garantálni a megbukását. Lénárd azonban az alakuló ülés előtt közölte a frakcióval, hogy bárki bármit mond, a törvény szerint a polgármester javasolja az alpolgármestereket. És ő azokat javasolja, akikkel együtt akar dolgozni. Közölte, hogy ha nem lesznek meg az alpolgármesterek, nem tud a testület tovább haladni a szavazásban. Például nem lesz megszavazva a képviselők honoráriuma sem. Így lettem alpolgármester. Így folytattam azt a munkát is még közel három évig, hogy üljünk le, beszéljük meg a problémákat, ne legyen nyílt ellenségeskedés.

Személyes okok és az vitt a közvélemény elé, hogy Németh Szilárd eldöntötte, kerül amibe kerül, 2022 nyarára ellehetetleníti Csepel fideszes önkormányzatát. Május 6-i utolsó levelemben még mindig csak azt kértem a Fidesz vezetőitől, ne engedjék megbuktatni saját pártjukat Csepelen. „Az a határozott kérésem, hogy a Fidesz alelnöke fejezze be a csepeli önkormányzat fideszes vezetésének megbuktatását, és ezzel az önkormányzat ellenzéki kézre adását.” – fogalmaztam. Válaszra sem méltattak. Csak Szilárdtól kaptunk közvetve egy üzenetet: „Most két vállra fektetlek benneteket!”