Az apátok…napját

Posted by

Jumbóka

Nálunk június harmadik vasárnapjára „esik”. Na, de valóban úgy „puffan”? Előrebocsátom, hogy a megközelítés eltér a szokványos gondolatmenetektől. Még akkor is, ha ezen a felületen ez így szokásos. Szeretném egy kicsit feladni a leckét a „bekategorizálók”-nak. Ezen gondolatokat hová sorolnátok? Közélet, család, életmód, esetleg egyszerűen „csak” eszmefuttatás?

Néhány évvel ezelőtt foglalkoztam már a témával. Annyit azért gyorsan leszögeznék, hogy a véleményem nem változott gyökeresen. Legfeljebb behozok néhány új szálat, a „modern” időknek megfelelően. Az természetesen csak véletlen, hogy abban az időben is rendeztek foci VB-t. (Mintegy mentsvárként a gondolatok helyrerázása, és a szabadidő kellemes eltöltése végett.) Az már nem, hogy akkor sem voltunk ott…Akkor mi változott azóta? Igazából nem sok minden, legfeljebb egy kicsit sűrűbben emlegetik bizonyos fórumokon. Sőt olyat is hallottam, hogy azon családok közül, ahol valóban komolyan veszik az apákat, „előkerült” néhány felelősen gondolkodó anya. Ők pedig már hivatalosan is szerveznek apák napi rendezvényeket. Természetesen bevonva ebbe a „hím”-eket is a gyermekeikkel együtt. Mintegy erősítve ezzel a teljes család „intézményét”. Azért valljuk meg, akár érdekes is lehet ez a vonal. Ha „egyenrangú” lenne az apa és az anya – mint ahogy „normális” esetben kellene – akkor mi szükség a „megkülönböztetésre”. Álljuk is meg egy pillanatra.

Hogyan is alakult ki ez a közösség? Van ugye az apa és az anya. A kettőjük „biológiai együttműködéséből” létrejött az utód, amivel – illetve akivel – megvalósult a család fogalma. Tudom-tudom, itt újabb STOP-ot kell mondani. Ennek a „speciális csoport”-nak a meghatározása elég nagy fordulatot hozott az utóbbi időben. Ez pedig a világ elfogadó-képességével, illetve elutasításával új helyzetet teremtett. A leginkább ellentmondásokat, sőt ellenségeskedéseket. Hiába, no! Nem vagyunk egyformák.

gendersemlegesség ugyebár a nemi szerepek közötti eltéréseket „lenne hivatott” megszüntetni. De ebben a nagy „mindent elfogadunk” című helyzetben már ott tartunk, hogy a nemiséget is kezdik megkérdőjelezni egyesek. Pedig itt van az a pont, ahol meg lehetne, vagy inkább meg kellene húzni a határokat! Az jelentené ezt a nagy szabadságot a világban, hogy átmenetet, pontosabban átjárást teremtettünk a férfi és a nő között? Aligha. Tehát kell, hogy különbség legyen! Kell apa, és anya! Akkor pedig, ha van anyák napja, akkor kell apák napja is! De akkor meg mi szükség ezekre a napokra! Hiszen mindkettőre egész évben szükség van. Nem csak 1-1 kiemelt időpontban. De – most még – apák napja van. Mondom még! Az olvasás idejétől függően néhány óráig. Aztán majd meglátjuk. Mindenesetre örülök, hogy nem ragadtam le annál, amit a cím sugallt, és egy kicsit lehiggadtam.

lépcsőházon kívül blog