Köszönjük, Emese!

Posted by

Fábián András

>Napok, hetek óta hallgatom a Fideszes megmondóemberek diadalmámortól remegő hangját, látom kitágult pupilláikat, felfelé meredő orrukat, a levegőbe győzelemittasan sújtó öklüket. Full öröm, totális diadal. Akkorát nyertek, hogy az a holdról is látszik. Nem fogom most itt elismételni a sokak által elcsépelt mantrát, hogy ezek mellett a szabályok mellett kész csoda, hogy nem sikerült a 99% (az 1 % a demokrácia látszatának végett kell!). Jó, hát ünnepeljék magukat. Tudják, persze, tudják jól, hogy a saját fazonra alakított jókora zakó itt is, ott is feslik a semmire se jó cérnától, ki-kikandikál a szalma a madárijesztő gúnyája alól. De örülnek nagyon, mert a holdról is látszik. A földről egészen más látszik annak, aki veszi a fáradságot, és kissé mélyebben belegondol, mit is nyert meg ez a neonáci társaság, és mit vesztett ezáltal a magyar társadalom. Még tüzetesebb vizsgálattal azt is ki lehet mutatni, hogy ki is az igazi vesztese és ki a győztese ennek a választásnak. Erre térjünk vissza kicsit később.

Márki-Zay Péter – úgy tűnik – látszólag sejt valamit. „Biztos, hogy voltak olyan ellenzéki politikusok, akik nem akartak nyerni, így Gyurcsány Ferenc – valamilyen okból – nem szerette volna ezt a választást megnyerni, lelke rajta” – tudta mondani az állami tévé reggeli műsorában. Most azt hagyjuk, hogy őt, mint a vesztes pártszövetség vezetőjét, miért hívják meg abba a „köztévébe”, amelyben leginkább arról szoktak elmélkedni, hogy Gyurcsány takarodj. Biztosan sokan azonnal felemlegetik MZP „ellenzék-váltó kampányát” is ilyenkor. Néhányan pedig elgondolkodunk azon, hogy vajon milyen is lett volna az ellenzék számára egy olyan miniszterelnök, aki tüstént az ellenzék leváltásával kezdte volna az ellenzéki kormányzást. Nekem valahogyan ez nem gömbölyű, inkább nagyon kínos, de MZP lelke rajta. Bizarr, nagyon bizarr.

Nézem a HírTV beszélgető műsorát, ahol Orbán pedigrés talpnyalói adják fel egymásnak „spontán” a magas labdákat, amelyeket aztán boldogan le is csapnak. Mielőtt az ízlésemről vitát nyitnánk, teljesen véletlenül sikerült odaszörfölnöm, és mindössze pár percig tartott a bűnös kis kaland. Ezalatt legalább háromszor mondták el és írták ki nagy betűkkel a következő szöveget: „Gyurcsány Ferencnek egyszer bíróság előtt kell fellelnie azokért a bűnökért, amelyeket a demokrácia ellen elkövetett.” Azért maradtam kicsit tovább a csatornánál, hogy ezekről a demokrácia ellen elkövetett bűnökről végre első kézből megtudjak valamit.

Miközben vártam, rémes fantázia-képek villantak fel az agyamban. Talán bizony Gyurcsány felszámolta a Magyar Köztársaságot, talán megfosztotta az országot az Alkotmányától? Lehet, hogy minden pozícióba a saját vazallusait ültette, és a jogalkotást is úgy alakította, hogy szabadon kirabolhassa az országot? Talán még a választási törvényhez sem félt hozzányúlni a megátalkodott?! Mindeközben, amit csak lehetett elzabrált és kiprivatizált, átjátszotta a nemzeti vagyont a sajátjai kezébe, és a hozzá hű strómanok gondozásába? Még az is lehet, hogy a lopott pénzt átmosta és kimentette távoli országok biztonságos bankjaiba? Talán bizony még sebtében létrehozott magánalapítványoknak is odatolt csillagászati összegeket és nemzeti vagyontárgyakat, így biztosítva a kurátorok hűségét és a háttérhatalma stabilitását? Az általános córeszben tán még a fizetését is a duplájára emeltette? Az ember már ebbe is szinte beleszédül, és ezzel nincs vége. Napestig sorolhatnánk a bűnöket, amiket ez a Gyurcsány a demokrácia ellen elkövetett, s amelyért ideje lenne meglakolnia.

De nem! Ezeket a bűnöket éppenséggel pont nem ő követte el. Hibákat követett el, vitathatatlan, de hát melyik politikus nem csinál hülyeségeket. (Ez nem felmentés, ténymegállapítás!) Ámde a Magyar Köztársaság, az Alkotmány és a jogállam felszámolása bizonyíthatóan nem az ő nevéhez kötődik. Csődközeli állapotba sem ő sodorta az országot és nem ő tette világszerte utált néppé a magyart. Miképpen lényegében mindenben, amit az uralkodó neonáci párt Gyurcsány nyakába akar varrni, a vádló maga a bűnös. Napnál világosabb.

MZP-ről akkor most már mondjuk ki végre, hogy nem az, akinek sokan látni és láttatni akarták. Jobban kötődik ő a mai diktatúrához és annak vezetőjéhez, mint a demokráciához és a köztársasági eszméhez. Nem messiás ő, akinek szerényen gondolja magát, csupán egy parvenü. Nem tudom, csak gondolom, hogy ezt Gyurcsány Ferenc és több, érett fejjel gondolkodó politikustársa időben felismerte. MZP mai kompromisszumkészsége valójában nem más, mint az elvek feladása és behódolás az uralkodónak.

BB Reklám - Emese 4. rész - YouTube
Bankreklám papagájjal, Köszönjük Emese!

Nem tudom, MZP mire számított, hogy mit tesz majd, ha győz április 3-án. Nincs mögötte senki, mert az ellenzéket sikeresen szétzilálta. Ahelyett, hogy a gazdasági káosz menedzselésére koncentrál, egy bázis kiépítésével kellett volna kezdenie, ugyanis a kampányban szétvert mindent, amelyre támaszkodhatott volna. Eközben javában zajlana az utcai politizálás, a Fidesz ismét puccsot igyekezne végrehajtani. Majd bekövetkezik az államcsőd orosz és kínai segítséggel. Vagyis MZP (és az ellenzéki „egység”) bukása borítékolva volt. Olyan csúfos bukást készítettek itt elő a demokratikus ellenzéknek, hogy a magyar társadalomnak eszébe sem jutott volna még egyszer, hogy Orbán Viktornak lehet alternatívája.

Meglehet, hogy a módszeresen előkészített krízishelyzet a messzi Hódmezővásárhelyről talán nem volt látható. S ha mégis, akkor hatalmas egóra és önhittségre, az önkritika teljes hiányára volt szükség ahhoz, hogy valaki országos tapasztalatok nélkül alkalmasnak tartsa magát egy ilyen totális válság kezelésére. MZP azzal sem számolt, hogy az ideiglenes Orbán kormány mindaddig kormányozni fog, amíg a „köztársasági elnök” be nem jelenti az új kormány megalakulását. Mégpedig rendeleti kormányzással és teljhatalommal. MZP úgy bukott volna meg, hogy egy pillanatig sem ül bele az áhított bársonyszékbe. Vele bukott volna a lehetőség, hogy Magyarországnak még van, lehet jövője.

Ma sokan siránkoznak, hogy miféle ellenzék az olyan, amely elbukta a választást, mert a széthúzás és egyet-nem-értés szétforgácsolta a választói egységes akaratot. Ők ki is mondják az ítéletet: ez az ellenzék megérett a pusztulásra, el kell tűnnie. Megint jönnek a civilekkel, meg a megváltást hirdető percemberkékkel, akik majd megmutatják. Mint MZP. Ezek a váteszek mindig jönnek, aztán meg mennek. Mindig oda állnak, ahol éppen meghallgatják őket. Értelmes embernek nem érdemes foglalkozni velük.

Ne tűnjék belemagyarázásnak, s talán az idő majd bebizonyítja az állítás igazságát, hogy a bölcs ember (a bölcs politikus) azt is belátja, amikor veszítenie kell. A konkrét helyzet konkrét elemzése azt mutatja, hogy így is, úgy is mi szívtuk meg ezt a választást. Nem az ellenzék veszített, hanem az ország, a nemzet, a magyar társadalom egésze. Ezt kellene belátni végre. Roosevelt ezt úgy fogalmazta meg, hogy „A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg.” Orbán ma már az általa az ellenzéknek előkészített válság csapdájában fetreng. Most ő igyekszik túlélni. Mivel alaposan felépítette a csapdáit, ezért a sorsa a totális és végleges bukás lesz. Az, amit az ellenzéknek szánt.

MZP-nek pedig csak azt tudom mondani: Köszönjük, Emese!