Noha egyre kevesebb aktív korúnak kell eltartani egyre több idős embert, Karácsomy Mihály úgy véli, „nem átgondolt és a társadalmi igazságosságtól is messze van, amikor azt mondják, hogy a nyugdíjba vonulás időpontját a születéskor várható élettartam alapján kellene meghatározni… Rossznak tartom, hogy a legtöbb nyugdíjpolitikával foglalkozó szakember a demográfia oldaláról közelít a kérdéshez, hiszen egyrészt egy nyolcvan év múlva bekövetkező állapot alapján akarnak ma döntést hozni, másrészt minden korszerű közgazdász tudja, hogy a felosztható termékek vagy jövedelmek összessége nem a létszámtól függ, hanem a termelékenységtől, versenyképességtől, hatékonyságtól”.
Karácsony szerint hiba, hogy a rendszer ösztönzi, hogy a korhatárt elérők ne menjenek nyugdíjba, „miközben nyugaton már négynapos, 35 órás munkahétben gondolkodnak”.
Szerintem óriási tévedés, hogy a termelékenység, a hatékonyság hiányát a több dolgozóval és a több munkában töltött idővel akarja pótolni a magyar gazdaság. Az Eurostat minapi statisztikája szerint a most születő magyar fiúk 61,6, a lányok 63,5 egészséges évre számíthatnak. Mindkettő azt jelzi, a nyugdíjba vonulók nagy része már nem teljes értékű munkaerő. Hová akarják még emelni a nyugdíjkorhatárt? Magyarországon roncsokat kap a nyugdíjrendszer.
Karácsony Mihály a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének visszaállítását sürgeti, hivatkozva arra, hogy Magyarországon a férfiak 38 százaléka nem éli meg a nyugdíjazást. Igazságtalannak tartja azt is, hogy míg a nettó átlagkereset 352 ezer forint, az átlagos nyugdíj ennek kevesebb mint fele, mindössze 164 ezer forint. Javasolja, térjünk vissza a 90-es években alkalmazott bérindexálásra, „vagyis, hogy az előző évi átlagbér emelkedés mértékének feleljen meg a nyugdíjak éves emelkedése is”. Karácsony elfogadhatatlannak nevezte, hogy míg a fővárosban 179 ezer, Szabolcsban csupán 134 ezer a nyugdíjátlag.
Címkép: Karácsony Mihály