Válasz Robert D. Kaplan “A kommunizmus még mindig kísérti Oroszországot” című, június 9-i véleménycikkére:

Posted by

Dobozi István
The Wall Street Journal, 2022. június 15.

A ’90-es évek Oroszországban: a haladás évtizede és Putyin előjátéka volt? Az orosz nép példátlan fejlődése diktátoruk felemelkedésével ért véget? Kaplan úr azt állítja, hogy “az ideológiától való elszakadás kínálja a legjobb reményt a jövőre nézve. Eljöhet az a nap, amikor a Nyugatnak segítenie kell Oroszországnak” az önkényuralom leküzdésében.

Nos, a remény hal meg utoljára. De Borisz Jelcin orosz elnök alatt egy nagyszabású nyugati segélyezési projekt indult el, amely kikövezte a politikai utat Putyin úr számára. Az amerikai tanácsadók és a Nemzetközi Valutaalap sürgetésére az orosz kormány “sokkterápia” tervet indított el, amelynek célja a piaci erők gyors felszabadítása, a régi szovjet rendszer felszámolása volt. A legjobb ipari vállalkozásokat sietve elárverezték az oligarcháknak fillérekért. Egy tucatnyi közülük végül Oroszország gazdaságának több mint felét és a politikai piac nagy részét ellenőrizte. Jelcint 1996-ban az oligarchák pénzén választották újra. Amikor az 1990-es évek végén egészségi állapota megromlott, ő és oligarchái az akkor még politikai senkinek számító Putyint választották miniszterelnöknek, majd Oroszország következő elnökének.

A sokkterápia keretében nyújtott nyugati “segítség” akaratlanul is hozzájárult a több mint két évtizedes önkényuralomhoz. Kaplan úr meg van győződve arról, hogy most a nyugati segítség a kulcs az orosz önkényuralom megtöréséhez? Úgy vélem, a változásnak belülről kell kiindulnia.