Posted by L. Ritók Nóra
>Sokszor érzek késztetést, hogy megnyilvánuljak valamelyik politikai szereplő vállalhatatlan kommunikációja után, aztán mindig lenyomom magamban a szándékot, mert annyira méltatlannak tartom, hogy foglalkozzak vele, és mások is azt tegyék, akik engem olvasnak.
A rossz érzés azonban bennem marad.
Németh Szilárd posztja azonban annyira méltatlan, provokatív és megalázó, hogy nem bírok túllépni rajta.
Már rég kiveszett belőlem az érzés is, hogy én szégyelljem magam ilyenkor, helyette is, és mindazok helyett, akik (meggyőződésem) döntéshozói szinten is jót nevetnek a színfalak mögött, és megveregetik a vállát: remek voltál, jól odamondtál nekik, így kell ezt. Ő is nyilván elégedetten olvasgatja a kommenteket, amit a felháborodott pedagógusok írtak a posztja alá. Hiszen elérte a célját: hergel, megaláz, és erre megkapja a várt reakciókat.
Most csak annyit szeretnék mondani, kedves pedagógus kollégák: ezért kell a pályán maradnunk, ezért kell megújítani a szakmát, hogy olyan fejlesztést adjunk, aminek a végén nem ilyen emberek kerülnek pozícióba. Sem politikusként, sem orvosként, sem pedagógusként, sem sehol. És azt is meg kell alapoznunk gyerekkorban, nekünk is, hogy ne lehessenek olyan etikai elvek egyetlen közösségben sem, ahol ez így elfogadható.
Mert ha ez így marad, tényleg szomorú jövő elé nézünk.”